Ha az időjárás engedi, már január-februárban hozzá lehet látni az almafák metszéséhez, fontos ugyanakkor, hogy mínusz 10 foknál hidegebb időben soha ne metsszünk. Tartsuk szem előtt, hogy már a fa fiatal korában, a korona kialakításánál törekedni kell arra, hogy a következő években megfelelő mennyiségű és minőségű termőrészek képződhessenek a vázágakon.
A korona metszése
A korona külső részein növő, fiatalabb ágrészek mindig termékenyebbek az időseknél, így a törzshöz közeledve fokozatosan egyre kisebb mértékű terméshozamra számíthatunk. A cél mindig az, hogy késleltessük a korona elöregedését, ehhez pedig koronaalakítómetszésre van szükség. Erre a műveletre azonban csak addig van szükség, amíg a fiatal almafa koronája elkészül, azaz elnyeri végleges alakját, szerkezetét.
Ha az almafánk sudaras, tehát központ tengellyel rendelkezik, akkor minden metszéskor vizsgáljuk meg, hogy valóban a legerősebb, felfelé növő ág dominál-e. Ha azt látjuk, hogy közel egy hasonló vastagságú, vele szinte párhuzamosan fejlődő ág már-már verseng a központi tengellyel, a konkurenst fűrészeljük ki. Meg kell ugyanakkor szabadulni az ipszilon elágazásoktól is, mert ezek szintén egymás konkurensei.
Minden művelet elvégzése előtt folyamatosan ellenőrizzük a látványt, nehogy valami kimaradjon. Ha egy fa vegetatív hajtásai vagy túlságosan dominálnak, vagy éppenséggel a terméshozó részek vannak túlsúlyban, metszéssel segítsünk rajta. Soha ne távolítsunk el 30 százaléknál többet a koronából, ugyanakkor ne akarjuk átalakítani a már meglévő koronaformát se.
- mindig távolítsunk el minden vesszőt, amely a sudárral vagy a vázágakkal verseng.
- ügyeljünk, hogy a termőágak ne nőljék túl a vázágakat
- az összes, a korona belseje felé növő ágat távolítsuk el
- az oldalágakon a túl sűrűn álló hajtásokat metsszük le
- vágjuk le a vízhajtásokat
- az idősebb ágakat mindig tövig vágjuk le, helyet adva az új hajtásoknak
- a metszési felület enyhén ferde legyen, ha pedig kifejlett ágat metszünk vissza, akkor soha ne hagyjunk csonkot
- az elhalt, illetve beteg ágakat vagy gallyakat a lehető leghamarabb távolítsuk el
- először mindig az egymást keresztező, befelé növő ágakat metsszük ki tőből, a törött vagy sérült ágakat pedig szintén minden esetben távolítsuk el
A vesszők metszése
Az alma vesszőinek csúcsi részén vegyesrügy található, oldalt pedig hajtásrügyek. A kettőt úgy tudjuk egymástól megkülönböztetni, hogy a vegyesrügy sokkal dundibb, mint a soványka hajtórügy, amely a vesszők oldalán található. A vessző oldalán található hajtásrügyekből fejlődnek ki az év folyamán a termőrészek, de csak akkor tudnak kihajtani, ha a vessző felső részét nem vágjuk le a hajtórügyekkel együtt. Ugyanakkor ha a vessző végét megrágta a vad, vagy betegség jeleit látjuk rajta, akkor a beteg részig érdemes visszavágni.
A fát járd körbe, nézd meg hiányos-e valahol, és abba az irányba próbáld terelni az eljövendő növekményeket, amit csak helyes metszéssel lehet elérni. Azokat a vesszőket hagyd meg, amelyek a megfelelő irányban állnak, a befelé, felfelé növőktől szabadulj meg, metszd ki őket tőből. Ne hagy egy metszőollónyi távolságnál közelebb álló vesszőket a elsűrűsödés elkerülése végett.
A vízhajtások metszése
A nagyon erőteljes vízhajtásokat érdemes mindig tőből kimetszeni, a gyengébbek azonban maradhatnak egy-két évig. Vigyázzunk, mert a vízhajtás visszametszése, a tőből kimetszéshez képest, nagyon erős kihajtásokat gerjeszt, vagyis minél erősebben volt a fa visszametszve, annál több fattyúvessző keletkezik majd.
