Számos következménye lett a koronavírusnak a borpiac tekintetében. Az éttermek bezárása, a borkóstolások és más ívós események hiánya visszavetette a fogyasztást, főleg a prémium kategóriában, olvasható az Index cikkében, amelyet a Napi.hu információi alapján készítettek. Ezt némileg ellensúlyozta az alacsonyabb árfekvésű szegmensben a nagy bezsákolás, legalábbis egy bizonyos szintig. A muzeális (befektetési célból vásárolt) borok piaca is stabil maradt, ám a magyar boroknak itt nincs szerepe, sokan az aranyhoz hasonlóan a válság idején értékállónak gondolták a befektetési célú borvásárlást. A magyar borászatok minderre elsősorban a közvetlen retail-értékesítésekkel reagáltak, de ezek a megnövekedett közvetlen eladások egyelőre nem tudták pótolni a kieső gasztroeladásokat. A hazai piac szereplői legfeljebb annak örülhetnek, hogy a nemzetközi kereskedelem akadozásával kevesebb külföldi bor jutott el a hazai polcokra, már csak ezért is nőtt a magyarországi fogyasztáson belül a magyar termékek aránya, illetve többféle akció hatására valamelyest a szolidaritás jellegű, támogató vásárlásokra is számíthattak a borászok.

Ha a nemzetközi trendeket nézzük, a koronavírussal véget ért egy közel egy évtizede tartó nagy folyamat, a prémium felé tolódás. Ennek általános jellemzője volt, hogy a nyugati borfogyasztó a mennyiségből, a minőség felé mozdult el, vagyis értékben többet, de mennyiségben kevesebbet, viszont jobbakat ivott. Megszűntek, vagy legalábbis csökkentek a generációs szakadékok és a nagyon ragaszkodó fogyasztók is, már nem az volt jellemző, hogy valaki csak "boros", vagy csak "sörös" legyen, a sok jó minőségű, alkoholtartalmú termék kínálata mellett erősödött a fogyasztói átjárás, például a fiatalok is sok finom bort és pezsgőt fogyasztottak. A globális fogyasztás-homogenizációval új piacok is nyíltak, a kereskedelem és a fogyasztási szokások exportja és nivellálódása révén korábban zárt piacok gyorsan fejlődtek, isznak már jó bort a kínai, vagy dél-kelet-ázsiai középosztálybeliek is, de azok az oroszok, vagy britek is, akik mindig is sokat vedeltek, de jellemzően nem bort. A termelők részéről a "4R" (relationship, retail, responsibility, repertoire) értékelődött fel, vagyis a hűséges fogyasztókkal a kapcsolattartás, a közvetlen lakossági értékesítés, a széles paletta és a termékfelelősség.

Ha mostanában valahol beszélgetünk a borról, a nagy bevásárlóközpontok nemzetközi borkínálatáról, akkor hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy a chilei, az argentin, a dél-afrikai, az ausztrál, vagy amerikai borok hódítanak intenzíven teret. Ez részben természetesen így is van, de a borpiac azért még mindig az EU-ról szól. A világ lakosságának tizede sem lakik itt, de a világ bortermelésének majdnem kétharmadát a kontinensen állítják elő. Ebből a magyar termelés, és főleg a magyar kivitel eléggé elenyésző a 15-ször nagyobb olasz, francia, spanyol, vagyis a három nagy termeléséhez képest. Ez a három ország a 300 millió hektolitert közelítő éves bortermelés felét adja, ám 3 millió hektoliterrel azért Magyarországnak is van egy körülbelül 1%-os világpiaci részesedése, ami a hétszerese annak, amit a lakosságszám indokolna, és amivel az ország a 15 legnagyobb bortermelő között van a világon. Ami persze máskor előny, vagyis a kiváló dél-európai adottságok (az olaszok például ezer szülőfajtával foglalkoznak), az most annyiban hátrány, hogy ezeknek a sokat exportáló államoknak most jobban is fáj a turisztikai és a kereskedelmi szegmens lefagyása is.

A magyar borászatok tehát elsősorban a kiemelkedő éttermi kitettségüktől szenvednek. A magyarok 6 ezer forintos bort isznak akkor, ha el akarják bűvölni a leendő üzletfelüket, potenciális társukat, de még akkor is belefér egy ilyen árkategóriájú ital, ha három barát elmegy este beszélgetni, és megosztják a palack árát. De a bevásárlások során az emberek jellemzően a kellemes, még iható szegmens borait, az 1-2 ezer forintos palackokat választják. Ezt támasztja alá az is, hogy a Lidl nemrég jelentette be, hogy 2019-ben ismét rekordot döntöttek és 23,7 millió palack magyar bort értékesítettek az országon belül és külföldön. A külpiacokra 5,1 milliárd forintot értékben szállítottak bort, ami a teljes magyar palackos borexport közel 30%-át jelenti, vagyis a Lidl Magyarország a legnagyobb hazai borexportőr.

- mondta Tőzsér Judit, a Lidl Magyarország vállalati kommunikációs vezetője.

A prémium borászatok helyzetéről már volt szó, és sajnos a csatornaválasztásuk is nehézséget jelent. Eddig inkább a külföldben, a budapesti éttermekben és a borkereskedőkben bíztak, most sokan próbálták meg maguk kínálni online rendelést, akár egyszerű, saját furgonos kiszállítással. De ez azért nem olyan egyszerű, a bor a súlyához és a méretéhez képest relatíve kisértékű, bonyolult, nehezebben feladható termék, nem áll olyan jól neki a házhozszállítás, mint egy telefontöltőnek. Ráadásul bár biztosan vannak néhányan, akik mivel nem tudnak étterembe járni, legalább egy jó borral megjutalmazzák magukat otthon is, de azért ez egy szűk réteg.

Erre senki sem számított: nagyot fordult a világ a magyar borászatokkal

Átalakult a piac, teljesen másképp veszünk borokat, mint egy hónapja.

A különböző borászati szövetségek "palackposta" elnevezésű kezdeményezésükkel részben próbálták népszerűsíteni is az online rendelést, illetve rendkívül szimpatikus módon 12 ezer palack borral fejezték ki hálájukat az egészségügyi dolgozóknak is. Berger Zsolt, a Karádi-Berger erdőbényei borászat tulajdonosa szerint azért a kieső exportot, a nullára olvadó gasztroértékesítést és a szintén eltűnő helyszíni eladást valamelyest pótolta a megnövekedett online vásárlás. Részben a hűséges vevők generáltak a karácsonyinál is nagyobb online forgalmat, részben azok a kényszervállalkozók, akik hirtelen fogtak bele valamilyen étel (és ital) kiszállításba.

A tokaji borászok azt is megosztották az Index újságíróival, hogy a vírus nemcsak a keresletet vágja vissza, de egyéb gondokat is okoz.

• A mezőgazdaságban, így a borászatokban is már van feladat, zöld munka, metszés, és mivel generációk tűntek el a borászatokból, sok a nyugdíjas szakember, nekik most nem feltétlenül kellene a többiekkel együtt dolgozni.
• A magyar borászatok sokszor nem megélhetést (nyereséget), hanem hobbit (veszteséget) jelentenek vagyonos tulajdonosaiknak. Ám ha nekik most a saját ágazatukban is vannak gondjaik, akkor elmaradhatnak a szakmában a nagyon fontos beruházások, nem fejlődnek, vagy megszűnnek fontos kísérő ágazatok, például a tokaji, villányi szállodák, fine dining éttermek.
• Sajnos a borpiac nem olyan, mint a téli gumi cseréje, hogy amit márciusban elhalasztottunk, májusban bepótoljuk. A válság alatt meg nem ivott bort már nem issza meg senki, az ágazatból mindenhol hiányozni fog a bevétel. És még azt sem tudjuk, hogy hány ilyen rendkívüli hónap lesz.
• Túl sok a megválaszolatlan kérdés. Mi lesz így az év hátralevő részében? Lesz-e turizmus? Ha igen, akkor mettől meddig tart a főszezon? A 2001-es katasztrófa és válság után a turizmusban nem okozott nagyobb fennakadást az, hogy szigorodtak a reptéri biztonsági előírások, de ha most majd drága forintos negatív vírusteszteket kell beszerezni ahhoz, hogy egy másik országba léphessen az ember, akkor az alapjaiban fogja megváltoztatni a borturizmust.