Kerti növényeink január végén mélynyugalmi állapotban vannak, ami a lombhullás után a rügypattanásig tart. Ha a metszésről szeretnénk beszélni, érdemes kicsit jobban megismerni a növények nyugalmi állapotait, és ezek biológiai hátterét is - közölte az Agrárszektorral Kósa Dániel. Hozzátette, a mérsékelt éghajlati öv növényeinél kétféle téli állapotot különböztetünk meg: a mélynyugalmit és a kényszernyugalmi szakaszt. A mélynyugalmi időszak az őszi lombhullás után kezdődik el, ilyenkor a növényekben a kihajtás hormonálisan gátolt. A korán virágzó fajoknál a mélynyugalmi állapot azonban csak igen rövid ideig tart, január végéig - február elejéig. A kényszernyugalmi szakaszban a növényeket már csak a kedvezőtlen időjárási körülmények gátolják. Ha felmelegedés kezdődik, és tavasziasra fordul az idő, a rügyfakadás azonnal megkezdődik. Ha most lemetszünk egy barackágat és beleállítjuk a lakásban egy vízzel teli vázába, nem fog kihajtani, mert mélynyugalmi szakaszban van. De ha megismételjük ezt két hónap múlva, egy napon belül kihajt, mert akkor már kényszernyugalmi állapotba lesz.

A gyümölcsösökben a metszési munkálatokat hagyományosan télen végzik el, miután a növények mélynyugalmi állapotba kerülnek. Ez azért is alakult így, mert munkaszervezés szempontjából ez tűnik a legjobbnak, a szüret utáni időszakban ugyanis még túl sok az egyéb teendő. Metszés szempontjából a gyümölcsfákat azonban érdemes két nagy részre osztani: az almatermésűekre és a csonthéjas termésűekre. A mélynyugalmi időszakban az almatermésűeket szokták metszeni, a csonthéjas termésűeket viszont nem - emelte ki a szakember.

Egy "gutaütésnek" hívott betegség támadja meg télen a frissen megmetszett csonthéjas termésű fákat, amit egy gomba- és egy baktérium együttes fertőzése okoz. Ezek a kórokozók a hidegben közösen támadnak, a sebfelületen keresztül végzetes károkat okoznak a csonthéjas termésű fákban.

 - hangsúlyozta. A csonthéjasok metszésének két ideális időpontja van: a leghamarabb március 10-től, a tavasz elején, úgynevezett "pirosbimbós" állapotban lehet elkezdni metszeni, vagy pedig közvetlenül a szüret után zöldmetszést alkalmazni. Szeptember 10-éig be kell fejezni a metszéseket, mert újra megnő a fertőzés veszélye. Az őszibarack és a kajszi a legérzékenyebb a gutaütésre, a csonthéjasoknál maradva a szilva, a cseresznye, a meggy és mandula már jóval kevésbé, de ezek koronáját is a szüretek után és ősszel szokás megújítani - tudtuk meg. 

Ha télen állunk neki az almatermésű fák metszésének (ide tartozik az alma, a körte, a birs és a naspolya) akkor a szakember szerint jól válasszuk meg a metszés időpontját. A legideálisabb, amikor fagypont körül van a hőmérséklet. Ki gondolná, de ez azért van így, mert ha -2,3 fokban megfogjuk a fák ágait, akkor a kezünkkel lokálisan felmelegítjük a növények sejtjeit, amelyekben aztán az újbóli lehűlés sérüléseket okozhat. Mélynyugalmi állapotban egyébként nyugodtan lehet őket metszeni, egyre figyeljünk csak oda, hogy valamilyen sebzáró anyaggal a metszési sebet mindig le kell kezelni és lezárni. Ez nem csak a fertőzések elkerülése miatt fontos, hanem azért is, mert így tavasszal nem lesz majd a fának nedvvesztése.

A szőlők és bogyós gyümölcsök metszéséről

A szőlőt tavasszal metszik, legkésőbb április végén, addig nem is szokták megbolygatni a tőkéket. A bogyósokat általában miután letermett, azután metsszük meg. Ennek az az előnye, hogy a vesszőbetegséget így nem visszük át egyik évről a másikra, így nem tud a kórokozó a növényen áttelelni. Ehhez viszont az is kell, hogy azokat a vesszőket, amiket eltávolítunk, mindenképpen azonnal el kell tüzelni, vagy ki kell hordani a kertből. Ne komposztáljunk helyben, mert a lemetszett vesszőkben tovább élhetnek a kórokozók, így megfertőzhetik az új hajtásokat! A füge, bár egyre több haza kertben is megél, mediterrán növény, amelyet tavasszal érdemes csak metszeni. Hiszen fagyzugos helyeken a hajtások képesek még visszafagyni, amiket szintén érdemes tavasszal eltávolítani.

A legrosszabb hiba, amit elkövethetünk

A kertészmérnök szerint az a legrosszabb hiba, amit elkövethetünk, hogyha nem metsszük a fákat! Minden metszés jó és szükségszerű, még ha csak az elsődleges célunk az, hogy a fánknak szép formája legyen.

A metszést úgy kell végeznünk, hogy egyensúlyban tartsuk a növény gyümölcstermését, hajtásfejlődését és egyéb életfunkcióit. Például, ha a növényt nem metsszük, sok gyümölcsöt hoz, viszont a hajtásfejlődés megáll, és elöregszik a fa. Túlzott visszametszésnél viszont csak a hajtásfejlődésre fordítja a növény az energiáit, így kevés gyümölcsöt hoz. Az se mindegy, hogy ültetéskor milyen gyümölcsfát veszünk, és megmetsszük-e vagy sem. Például, ha szabadgyökerű gyümölcsfát vásárolunk, akkor tudnunk kell, hogy ezeknél a fajtáknál, mielőtt elültetnénk őket, gyökérmetszést kell végrehajtani, de ezzel együtt a koronát is meg kell metszeni, hiába szép a formája, akkor is. Ellenkező esetben a kis gyökereken nem tud elég vizet felvenni, viszont a lombkoronán át túl sokat párologtat, aminek következtében a nyár közepén már a leromlás jeleit figyelhetjük meg - mondta Kósa Dániel. Ezért is a legelső és legfontosabb tanács, mielőtt gyümölcsfát ültetünk, olvassunk kicsit utána a fajtának, és határozzuk el jó előre, milyen lombkoronát szeretnénk kialakítani: félgömb-, vagy gömbkorona, vagy orsóforma, tányérkorona vagy sövény formában kívánjuk felnevelni.

Mennyit érdemes lemetszeni?

Az aranyszabály: az 1/3 - 2/3 arány, kevesebb a metszés, a több megmarad. A szakember szerint azonban a meredeken feltörő vízhajtásokat is mindig ki kell szedni a fákból, ezek sosem hoznak termést. Beszélhetünk koronakialakító metszésről, amikor az ifjú, frissen ültetett fát igyekszünk az általunk kívánt alakúra és méretűre alakítani. Ilyenkor lényeges a megfelelő méretű termőterület kialakítása, hogy szellős, fényáteresztő koronát formálhatunk. Ilyenkor fontos, hogy a megfelelő ágakat távolítsuk el, és hagyjuk meg, mert a túl gyenge ágak nem bírnák el a gyümölcsök súlyát. Az idős fa egyre több gyümölcsöt hoz, de alig növeszt új hajtásokat. Visszametszés nélkül a fa elöregedik - ezeknél a fáknál fiatalító metszést érdemes végrehajtani. Ez azonban nem mindig egyszerű, hiszen, ha túlságosan nagy visszametszés, akkor elveszhet a virágok és gyümölcsök nagy része, ezért meg kell találnunk a középutat. Fontos szabály még, hogy a hajtásokat olyan ágakra kell visszavágni, amely kevésbé ágazik el és az maradék elágazó oldalhajtások felfelé növekednek. Az erősen oldalirányba növő, illetve lelógó oldalágakat érdemes mindenképpen eltávolítani.

Ügyeljünk a szerszámokra!

Figyeljünk a szerszámok sterilitására! Ha egy fa vírusos fertőzést kap, akkor ez a metszőollón is tovább terjedhet. A sterilitás mellett fontos a szerszámok karbantartása is, hogy mindig éles eszközt használjunk a kertben. Valamint arra is vigyázzunk, hogy a megfelelő vastagságú ághoz mindig a legmegfelelőbb célszerszámot válasszunk ki! A vékony gallyakhoz elég a metszőolló vagy egy ágvágó, de vastagabbakhoz a karosolló, vagy az ágfűrész is elkel. Láncfűrészt viszont a metszés során ne használunk, még az elöregedett ágak eltávolítására sem, mert durva, szabálytalan sebszéleket hagy, így kárt tesz a fában. Azt a legvégső esetre: a fa kivágására tartogassuk!