Alaposan át kell gondolni minden termelőnek azt, hogy hogyan vágjon neki a következő szezonnak, és fel kell ismerni, hogy a gazdálkodás gyökeresen megváltozó feltételei új szemléletmódot követelnek
– mondták el az Agrárszektornak nyilatkozó szakértők. A következő időszakban azt kell felismerniük a termelőknek, hogy a változtatás a túlélés kulcsa.
Kockázatvállalás csak saját kontóra
A 2022-es nagy aszály után a gazdák tavaly egy csapadékosabb év reményében visszavetették kukoricával a földjeiket, jóllehet azelőtt csökkentették a vetésterületét. Pedig nem szabad már figyelmen kívül hagyni a klímaváltozást, tanulni kell az elmúlt évek időjárási eseményeiből - mondta az Agrárszektornak Hollósi Dávid. Az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója egyetértett azzal, hogy a változtatás kérdéseket vet fel és a végrehajtása nem egyszerű. Ugyanakkor úgy vélte, az ország jelentős részén már jelentős kockázat a kukorica termesztése, amit, ha a termelők vállalnak, önerőből kell tenniük.
Lesújtó hírek jöttek a magyar földekről: ehhez hozzá kell szokni?
Felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg is nagyon sok kedvezményes hitel van a rendszerben, és az alaptámogatás is a pénzügyi hullámvölgyek kiegyenlítését szolgálja.
Volt már agrár-hitelmoratórium, kétszer is, banki szempontból nem ezt tartjuk megoldásnak. Szerkezetváltásra ösztönző támogatáspolitikára és hitelprogramokra van szükség, egyértelműen megérett az idő erre.
Mindennapossá váló szélsőségek
Az ügyvezető igazgató szerint a kockázatok jelentős részét a klímaváltozás és az ebből fakadó extremitások jelentik, amelyeket kezelni kell. Ha pedig ezt nem tesszük, akkor ahhoz nagyon nehéz finanszírozó partnert találni, aki beáll a kockázatok mögé. Mint fogalmazott:
Vegyük példaként a borszőlőt. Lassan véget ér a szüret, amely korábban október közepéig tartott. A hőhullámos napok száma az elmúlt tíz évben rekordokat döntöget. Higgyünk a tényekben, be kell látni, hogy rendkívül kemény változások zajlanak.
Az ügyvezető igazgató szerint a megoldás elsősorban a korszerű agrotechnológiában rejlik, öntözés nélkül pedig óriási kockázatok vannak a termelésben. Ez mára egyértelműen érezteti a hatását az ágazatban, ezért hangsúlyozta:
fontos lenne, hogy a gazdaságok legalább a területük egy részét megtanulják öntözni. Ezáltal a lehetőségek tárháza nyílhatna meg számukra.
Mára egyértelmű: a klímaváltozás áldozata lett a mezőgazdaság
Kijön a matek?
Mint kifejtette, a magyar termőterületeknek egy része - tekintettel a világgazdasági környezetre, az árakra, az aszálykockázatra, az öntözés nélküli termelésre és a támogatások folyamatosan csökkenő színvonalára - nem lesz alkalmas gazdaságos szántóföldi növénytermesztésre.
Ezeken a területeken, ha nem változtatunk, 100 évvel ezelőtti termésátlagokkal lehet kalkulálni, ami üzletileg értelmezhetetlen, ha figyelembe vesszük a földárakat, a bérleti díjakat, az inputanyagok költségeit és végül a termény árát. És ki tudja, hogy 2028 után milyen támogatási rendszer lesz?
Az ügyvezető igazgató gigantikus kihívásoknak nevezte mindezeket a tényezőket, és úgy vélte, a tőkeerősebb, korszerűbb technológiát alkalmazó, vagyis az alkalmazkodásra képes szereplők maradhatnak talpon ilyen környezetben. De a legfontosabb az öntözés megvalósítása lenne.
El kell gondolkodni a megoldásokon
Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint a termelők jelenleg még érthető módon az idei betakarítással vannak elfoglalva, de hamarosan kétségkívül át kell gondolni a jövőt mindenkinek. Ehhez szerinte a termelés gyakorlatának megváltoztatása kell, amely számos pontot magába foglal.
10-15 éve 1,1 millió hektáron vetettünk őszi búzát, de könnyen lehet, hogy ez a jövőben inkább 800-900 ezer hektáron stabilizálódik. A termőterület egy részét azok a növények teszik inkább ki, amelyeket ma alternatívának tekintünk.
Ebben az is szerepet játszik az elnök szerint, hogy a támogatási rendszer miatt egy adott területméret fölött öt növényt kell termeszteni, igaz, az ötödik növényt nem nagy területen. Ez kedvez az alternatív növényeknek, de sok esetben a gazdák maguk is belátják, hogy egyes helyeken ez lesz az egyetlen lehetőség. Kérdés persze, hogy itt milyen kultúrák jöhetnek szóba. Látszik, hogy van ezen a téren útkeresés, például a gazdák egy része próbálkozott a mákkal, ezzel azonban nem szereztek igazán jó tapasztalatokat.
Kemény szavak: teljesen át kell gondolni a szántóföldi termelést
Helyspecifikus gazdálkodás, eltérő gyakorlattal
Az elnök szerint mindazokon a területeken, ahol továbbra is érdemes kukoricát termelni, érdemes olyan változtatásokat tenni, amelyek az új környezetben csökkentik a kockázatokat. Ilyen például a tenyészidő rövidítése.
Az 500-550-es FAO számok helyett inkább 350 körüli fajtákat érdemes választani, ezzel ugyanis csökkenthető a kockázat. A 85 és 88 ezres tőszám helyett lehet vetni 68-70 ezret is, így a rendelkezésre álló kevesebb csapadékból több juthat egy-egy növénynek
- említett példákat az elnök.
Petőházi Tamás szerint mindenképpen fel kell értékelődnie a helyspecifikus gazdálkodásnak, ezzel a szemléletmóddal ugyanis optimalizálni lehet a költségeket és összességében javítható az eredményesség.
Egy-egy gyengébb táblán felesleges intenzifikálni a termesztést, ott inkább az lehet a cél, hogy megfogjuk a költségeket. Ezeket akár parlagnak is ki lehet jelölni. A jó területeken érdemes ugyanakkor az intenzív irányba elmozdulni.
