Ezt Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke közölte az Agro Naplónak válaszolva, az „amit tudni akarsz a kekszről” című sajtóbeszélgetésen, amit a szakmai szervezet együttműködő partnerével a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal közösen tartott utóbbi székhelyén Óbudán.
Az idén várhatóan 4 százalékos forgalmiérték-növekedéssel számolnak a hazai kekszpiacon – ami évi mintegy 28 ezer tonnát tesz ki -, és így felül a nemzetközi „keksz-expresszre”, mert a globális kekszpiac forgalma évente körülbelül 5 százalékkal bővül. Így a teljes globális forgalom a jelenlegi 120 milliárd dollárról – mintegy 35 ezer milliárd forint - öt-hat év múlva 160 ezer milliárd dollárra – mintegy 46-47 ezer milliárd forintra tornássza fel magát – tájékoztatott Sánta Sándor, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ahol egy keksz-tárlat is megnyílt. Ezen Török Róbert, múzeum igazgató-helyettese, muzeológus kalauzolta az újságírókat.
A kekszet már - legalább - a hetedik századtól kezdve ismerte az emberiség. Először perzsa pékek sütötték a gabonából és vízből készülő száraz és kemény kekszet, amely elsősorban a hajósok, utazók és a katonák fontos eledele volt. A római légióknak is elengedhetetlen táplálékul szolgált, mert a nem romlandó, könnyen szállítható és magas energia tartalmú keksz ideálisnak bizonyult a katonák számára.
A megszelídített, polgári felhasználású, puhább, ízesebb, édesebb kekszváltozatok szülőhelye Európa. A szilárdabb, lapos kekszeket a franciáknak (1300-as évek), a porhanyós, levegősebb édességeket a hollandoknak köszönhetjük (1600-as évek). Az európai nyelvekben elterjedt „biszkit” szó, szótő pedig a latin 'bis coctus', azaz a kétszer sütött kifejezésből ered.
A keksz, mivel elsősorban gabonát és vizet tartalmaz, és általában mentes az állati eredetű alapanyagoktól, vagy azokat csak részben tartalmaz, ezért sok más édességterméknél és élelmiszernél kevésbé terheli a környezetet. A legfenntarthatóbbak az alacsony zsír- és cukortartalmú termékek, például a krékerek, amíg a legtöbb erőforrást a krémekkel töltött kekszek előállítása igényli. Egy kilogramm keksz előállításnak kibocsátása 1,3–1,8 kilogramm széndioxid, vízigénye pedig 11-27 liter kilogrammonként, ami a kenyérfélékhez hasonló mértékű.
A szakértők megjegyzik azt is, hogy a meleg éghajlaton – továbbá ott is, ahol a klímaváltozás felmelegedést okoz –, az állagát és minőségét a melegben is megőrző, hűtést nem igénylő keksz optimális nassolni való. De természetesen más okok miatt is bővül a kekszpiac. Ahogy a termékkategórián belül szélesedik a választék, egyre több fogyasztó találja meg a saját kekszét, így a keksz része lehet kiegyensúlyozott táplálkozásnak.
Magyarország jó lehetőségeket biztosít a kekszgyártásra, mert a legfőbb hozzávalók, a liszt, a víz, vagy a zab hazai alapanyagból áll rendelkezésre. A magyarok ezzel együtt kevesebb kekszet fogyasztanak, mint például a szomszédos országokban, ahol a teázás szokása elterjedtebb, és a teafogyasztás elképzelhetetlen egy kis finom keksz nélkül. De már Magyarországon is egyre több vendéglátóhelyen terjed a keksz kínálása tea és kávé mellé.
Felkai Beáta Olga, az Agrárminisztérium (AM) főosztályvezetője elmondta: Magyarországon jelenleg mintegy 15 ezer élelmiszeripari vállalkozás működik. Ezek a cégek összességében tavaly mintegy 4 ezer milliárd forintos árbevételt értek el., több mint 90 ezer alkalmazottal. Kiemelte: örvendetesen nő az ágazati export – amit az is mutat hogy a kivitel arány 25-ről 35 százalékra emelkedett pár év alatt, és az exporthoz hasonlón pozitív képet mutat az ágazat nyereségessége is, ami szintén növekedett.
Kiemelte továbbá: a tárca célja, hogy biztosítsa az élelmiszerek kiváló minőségét és visszaszorítsa a gyenge minőségű élelmiszerek piacát. Ebben kiemelt szerepe van a Magyar Élelmiszerkönyvnek, mivel hiteles információkat nyújt és iránymutatást ad a gyártóknak és a fogyasztóknak egyaránt.
Emellett a tárca létrehozta a Kiváló Minőségű Élelmiszer (KMÉ) védjegyrendszert, mely a termelőket, az előállítókat, a feldolgozókat, a forgalmazókat és a vásárlókat egyaránt érinti, az adott a logó feltüntetése ugyanis jelzi a kiváló minőséget. A védjegy segíti továbbá a lakosság tájékoztatását, építi a bizalmat, garantálja a magasabb minőséget, hozzájárul az általános élelmiszer-fogyasztási kultúra fejlődéséhez.
Az agrártárca főosztályvezetője kitért arra is, hogy a nemzetközi és hazai trendek egyaránt megkövetelik a folyamatos innovációt, amelyet a szaktárca is fontosnak tart ösztönözni. Így az idei OMÉK élelmiszeripari díjának odaítélésekor is ez kerül a fókuszba.
A Magyar Édességgyártók Szövetsége tagjai képviseletében Koósa Péter, a Detki Keksz Kft. - családi vállalkozás - ügyvezetője kiemelte, hogy a cég immár 36 éve süt kekszet Halmajugrán, és további innovációkkal, a termékpaletta bővítésével és technológiai beruházásokkal járnak az első igazgató, Koósa Kálmán nyomdokaiban, aki mindenhez értő jolly jokerként futtatta fel a termelést még a nyolcvanas években.
A három család tulajdonában álló céget 1991-től Pavlova Olga vezette, aki férjétől, Koósa Kálmántól vette át a stafétabotot. Idén pedig sikerrel „vezényelték le” a hazai középvállalkozásoknak általában nagy kihívást jelentő generációváltást, mert a tulajdonosok Olga és Kálmán fiát, Koósa Pétert választották ügyvezetőnek.
Kertész Péter Arnold, a Mondelez Hungária Kft. és Győri Keksz Kft. kommunikációs tanácsadója beszámolt arról, hogy a kekszgyártás legfontosabb alapanyaga a búza, melynek termesztése különösen kitett a globális klímaváltozásnak.
Ezért is kiemelkedő jelentőségű, hogy a cég 2019-től Magyarországot is bekapcsolta európai fenntartható búzatermesztési programjába – amelynek alapja egy francia fajta -, a Harmony Charterbe; ennek keretében a cégnek beszállító gazdálkodóknak minimalizálniuk kell a környezeti terhelést, mérsékelni a növényvédő-szerek használatát, csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást és a vízhasználatot, valamint biztosítaniuk kell a biodiverzitást és földjeik 3 százalékának virágos rétként a méheket kell táplálniuk.
Szabó Gábor, az Intersnack Magyarország vállalati kapcsolatok és piackutatási vezetője elmondta, hogy győri gyártóüzemük közel 30 éve készít sós kekszeket, krékereket, és termékeik 80 százaléka ma már külföldön talál gazdára; még Kelet-Ázsiába, Új Zélandra, Dél- és Észak Amerikába is exportálnak. Egy, az 50-es évekre visszanyúló műszaki szabadalmuknak köszönhetően képesek rendkívül finom állagú, sokrétegű krékert is sütni.
Legújabb termékük a Chio Potato Cracker, amely egy könnyű, vékony tésztájú, burgonya-kréker, de a belföldi értékesítésnek határt szab a népegészségügyi termékadó (NETA), amely a sós krékerek és kekszek esetében kiugróan magas, és a NETA az ÁFA-val együtt a fogyasztói ár mintegy 40 százalékát teszi ki. A sós krékerek és kekszek túladóztatása népegészségügyi szempontból nehezen alátámasztható, mivel Magyarországon az éves egy főre jutó sós kréker és keksz fogyasztás mindössze 170 gramm, amely a sóbevitelünk mintegy 0,07 százalékáért felelős.
A krékergyártók a legjobb szándékkal sem tudják termékeik sótartalmát az adómentességhez szükséges 1 százalékos sótartalom alá csökkenteni, mivel más snack-típusokkal ellentétben a krékereknél és sós kekszeknél a só nem egyszerűen csak hozzáadott fűszer, hanem elengedhetetlen összetevő, ami a tészta kelését is szabályozza. A sónak e hatását – a kelesztést feltehetőleg kitaláló ókori egyiptomiak óta - már ötezer éve aknázza ki az egész emberiség.
Somogyi László a Szent István Egyetem (SZIE) docense ismertette, hogy a hazai édesipari szakember utánpótlás felsőfokú képzések keretében a Szent István Egyetemen, illetve jogelődjein már évtizedes múltra tekint vissza. A képzés új, posztgraduális szinten is folytatódik az Egyetem Élelmiszertudományi Karán. Ez év szeptemberében már a második évfolyamot indítják a csokoládé-, kávé-, teakészítő mesterképzésen, az ország első, diplomával elismert szakirányú továbbképzésén. Erre a képzésre augusztus 15-ig lehet jelentkezni.
