Az agrárszakemberek előadásaiból és a gazdák kérdéseire adott válaszaiból szemezgettünk, és állítottunk össze az Agro Napló olvasói számára összefoglalót a sikeres tanácskozásról.
Vancsura József GOSZ-elnök megnyitójában arról is tájékoztatta a gazdálkodók sokaságát, hogy a programra felkért előadók mindegyike igent mondott a meghívásra, egyúttal hangsúlyozta, hogy a termelők a termeléshez értenek, azzal foglalkoznak, és nemcsak akarnak dolgozni, de jól és eredményesen is akarják végezni a munkájukat. Azok pedig, akik ezen a szakmai találkozón vállalkoztak arra, hogy a gazdálkodók kérdéseire megadják a választ, mind szolgálni szeretnék a termelőket. S aki szolgálni akarja a termelőt, annak az ő fejével is kell gondolkodnia. A termelők felelőssége pedig, hogy minden lehetséges módon – akár egy ilyen nagyszabású fórumon – egységesen eljuttassák a gondolataikat, kérdéseiket azokhoz, akik felelősséget vállalnak azért, hogy a hazai agrárium működjön.
Dr. Mezei Dávid uniós szakértő az aktuális brüsszeli tárgyalásokkal kapcsolatban elmondta, hogy a 2014–2020 közötti agrárpolitikával kapcsolatos legjobb hír az, hogy lesz egyáltalán – sokan gondolják ugyanis úgy, hogy nincs szükség közös agrárpolitikára. Ezt elsősorban azok az országok vélik, amelyek nem rendelkeznek mezőgazdasági hagyományokkal, és inkább importra szorulnak – ők minden egyes vitának úgy indulnak neki, hogy a közös agrárpolitikát meg kell szüntetni.
Ez alapján valóban jó hír, hogy van agrárpolitika, és lesznek támogatások. A következő hétéves időszakban a magyar mezőgazdaság a vidékfejlesztési támogatásokkal együtt összességében 20%-kal több pénzhez fog jutni, mint az előző hétéves ciklusban. Jelenleg arról szólnak a viták, hogy ezek a támogatások milyen szabályok szerint legyenek szétosztva. Az EP ugyanakkor arra is törekszik, hogy megkönnyítsék a gazdák dolgát. A parlamentáris testület eddig csak véleményező hatással rendelkezett mezőgazdasági kérdésekben, most azonban a Lisszaboni Szerződésnek köszönhetően az EP-nek tényleges beleszólása van abba, miképpen nézzen ki a KAP 2014 után. A zártkörű tárgyalások az EP márciusban kialakított tárgyalási stílusában már megindultak, tucatnyi tanácskozáson vannak túl, a legutóbbi tárgyalás témája éppen a cukorágazat jövője volt.
Az EP állásfoglalása egy – négy nagy jogszabályból álló – csomagra vonatkozik, amelyből az első, és legfontosabb a hazai gazdálkodók számára a közvetlen kifizetésekről szóló terület alapú támogatások köre. A legfontosabb változások éppen a területalapú kifizetések kapcsán várhatók, még nem világos, hogy megmarad-e továbbra is az a rendszer, amelyet a csatlakozás óta használunk. A tárgyalások jelenlegi állása szerint úgy tűnik, hogy 2017-ig ez megmaradhat, az EP viszont azt szeretné, ha ez időn túl is lehetne alkalmazni az új tagállamok esetében.
A támogatások elosztása alapvetően új rendszer szerint fog történni: nagyjából minden egyes hektár után azonos átalányösszeget állapítanak meg, és ezt fizetik ki. Ez Magyarország számára többé-kevésbé ismert, ami azonban a hazai gazda számára esetleg új lehet, az az, hogy maga a támogatási jogosultság lesz, ami különválik. Nem úgy történik, mint eddig, hogy minden évben megállapítják, mennyi hektár van az illető tulajdonában illetve használatában – hanem az induló évben a gazda egy meghatározott számú támogatási jogosultságot szerez, és ezeket kell majd lefednie meghatározott számú területekkel. Ezt minden évben aktiválni kell ahhoz, hogy ténylegesen hozzá tudjon jutni a támogatáshoz. Ennek bevezetésére legkorábban 2018-ban kerül sor.
A legfontosabb kérdéscsoport a zöldítés, a különböző környezetvédelmi kötelezettségek köre. A bizottság szándéka, hogy magának a támogatásnak meghatározott részét (30%-ot) ennek a többletkövetelménynek a teljesítéséhez kösse. Vagyis ha a zöldítési előírásokat a gazda nem teljesíti, akkor maximum 30% erejéig csökkentve jut hozzá a támogatáshoz. Az EP arra törekedett, hogy a zöldítési intézkedéseket minél inkább „felhígítsa”, vagyis a gazdák számára könnyebben teljesíthetővé tegye. A követelmények sorában az első a vetésforgó (legalább 3 fajta növényt kell termeszteni), második az állandó legelők fenntartása, s harmadik a legvitatottabb, az ún. ökológiai fókuszterületek megtartása. Ez azt jelenti, hogy a támogatási jogosult területek 7%-a nem használható a továbbiakban termelő tevékenységre.
Másik fontos kérdés az ágazati támogatások köre: melyek azok, amelyek külön támogatásban részesíthetők. A piaci intézkedések sorában a számunkra legfontosabb a piaci kvóták fennmaradása, és sikerült elérni, hogy Magyarország egy plusz 30 tonnás izocukorkvótát kaphasson.
A vidékfejlesztés legkritikusabb pontja számunkra az öntözés. Az EB első állásfoglalása az volt, hogy minden öntözés csak akkor támogatható, ha 25%-os vízhasználat-csökkenést eredményez. Ez tehát az új beruházásokat eleve kizárta volna a támogatásból. Az EP álláspontja viszont az, hogy a vízhasználat csökkenése ne legyen kötelező – így bekerülhetnek a támogatási körbe az új beruházások is. Az EP június végéig szeretné lezárni a vitákat, mert még időt kell hagyni a rendeletek megjelentetésére és a felkészülésre. Érezhető már, hogy 2014-től elindul az új Közös Agrárpolitika, a mostani hírek szerint leghamarabb 2015-ben tud életbe lépni az új rendszer.
Horváth István miniszteri biztos, a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának alelnöke optimistán látja Magyarország mezőgazdaságának helyzetét, s ezt a kiváló szakemberekre, a kedvező természeti adottságainkra, és a jó a növénytermesztésünkre alapozza – ugyanakkor érzi az ágazat kiszolgáltatottságát. Hazánkban jellemzően 3–4 gabonanövény termesztése zajlik, s ez jellemzően exportértékesítésre megy. Elmondható tehát, hogy a termelői oldal egyértelműen ki van szolgáltatva a gabonakereskedelemnek.
Korábban voltak ugyan ennek előnyös oldalai a különböző termeltetői szerződésekkel, de adódtak ezzel is problémák, idén pedig már az a gabonatermelők legnagyobb problémája, hogy nem kötnek velük termelési szerződést, így még nem tudják, hogyan értékesítik majd a gabonájukat.
A sertésstratégia egyik fő életre hívója éppen az volt, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt időszakban egyértelműen a növénytermesztésből állt, mintegy 70–80%-ban. Az állattenyésztés – amelyhez egyébként kiváló adottsággal rendelkezünk – az elmúlt 25 évben darabokra hullott, és nagyon rosszak a mutatói. Drasztikusan csökken az állatlétszám és ezzel együtt a foglalkoztatás, Magyarország mára elvesztette ebből a szempontból az önellátását.
Az elmúlt években komoly erőfeszítések történtek, hogy ez az arány változzon. A régi jó mondás szerint „a gabonát a bőrében kell eladni”. Ma a gabonatermesztők is kiszolgáltatott helyzetben vannak, egy erősebb állattenyésztés az ő pozíciójukat is javítaná. Közös cél tehát a következő időszakban az állattenyésztés státuszának erősítése, mert ma lassan azon kell már gondolkodni, hogy ne legyen még rosszabb a helyzet. A következő években mindenképpen versenyképesnek kell lennie a hazai agráriumnak, ehhez pedig elengedhetetlen a növénytermesztő- és az állattenyésztő ágazat közös partnersége.
Az MB tárgyalta és nyomon követi az új földtörvényt, s a kapott, kétszázat meghaladó módosítási javaslat szerint jelentősen átdolgozták az eredeti elképzelés szerinti tervezetet. A parlament elé beterjesztett javaslat célja, hogy az új földtörvény hatékonyabb és eredményesebb mezőgazdaságot eredményezzen. A törvényalkotók számára fontos, hogy magasabb legyen a foglalkoztatás aránya, emelkedjenek a jövedelmek, és hogy a vidékfejlesztés többről szóljon, mint csupán a falusi rendezvények támogatása. Olyan vidéket kell teremteni, ahol szívesen élnek és dolgoznak az emberek.
Éder Tamás, az ÉFOSZ elnöke maga is óriási eredménynek tartja, hogy ilyen kritikus gazdasági környezetben a közös agrárpolitika megmarad ennyi idő után is. Direkt hatása ugyan az élelmiszer-feldolgozó ágazatnak a döntésekre nincs, indirekt módon azonban befolyásolással bír. Az élelmiszeripar nem közvetlenül kedvezményezettje a közösségi agrárpolitikának, ugyanakkor az EU élelmiszeriparának léte is mindinkább abba az irányba terelné a döntéshozókat, hogy szabadítsák fel a tagországok mezőgazdaságát a különböző bürokratikus és adminisztratív intézkedések hatása alól – annak érdekében, hogy a feldolgozóipar szereplői is mindinkább a világpiac körülményei között tudjanak dolgozni és versenyezni.
Magyarország a következő időszakra bizonyos reményekkel tekint – az elmúlt ciklusban az élelmiszeripari fejlesztési programokra 1200 Mrd-ból 50–60 Mrd jutott mindösszesen. A versenyképességhez szükséges feltételek így nem valósulhatnak meg. A következő időszakban az élelmiszeripari feldolgozás – méretétől és tevékenységi formájától függetlenül – a kiemelt ágazatok közé kell sorolódjék, és nem csak az EMVA-ból, de egyéb fejlesztési forrásokból is részesednie kell, hogy az ágazat versenyképes lehessen.
Sándorfy András a VM Mezőgazdasági Főosztálya képviseletében szólt arról, hogy ők maguk a Brüsszelben meghatározott irányokat próbálják meg Magyarországon a jogszabály nyelvére lefordítani, és azt úgy interpretálni, hogy azokat a termelők végre is tudják hajtani. Fontos ugyanis, hogy a gazdák kiszámítható, stabil jogszabályi háttér mellett, előre tervezve tudjanak gondolkodni és termelni. Bár a hazai gazdatársadalom kis létszámú, jelentős súllyal szerepelnek, hiszen az élelmiszerellátás biztosítását is ez a közösség adja a többségnek. Az új KAP a korábbinál nagyobb szerepet szán az ágazatokban megvalósuló, alulról szerveződő, nyitott tagság elvén működő ágazati szakmaközi szervezeteknek – amelyek önszabályozóságuk révén könnyítik majd a piacszabályozás folyamatát. A közeljövőben jelenik meg a szakmaközi szervezetekről szóló kormányrendelet, amely szabályozza az ágazati szereplők létrejöttét, jogosultságát és az engedélyezését – s tartalmazza, hogy milyen funkciókat vár el tőlük az EU, illetve hogyan segíti a közös munkát.
Jó hír, hogy hamarosan megindul a kisgazdaságok kertészeti gépeinek támogatása, 35%-os intenzitással. A 2014-es év egyébként átmeneti időszak lesz, és a gabonatermesztőknek a jelenlegi 62–63 ezer forintos támogatás kismértékű csökkentésével kell számolniuk. Várhatóan 2014-ben újraindul az agrár-környezetgazdálkodási program, amelyben megjelenik az állatjóléti- és állatgyógyászati támogatások növelésére vonatkozó szándék is.
A válaszokból is tükröződött, hogy a 2014-es átmeneti év a támogatások tekintetében gyakorlatilag változatlan lesz, és hogy nem látható olyan elháríthatatlan probléma, amely a következő támogatási időszakban gondot okozhatna. Az új KAP-ban fontos és speciális rendszerek támogatására is lesz lehetőség, tekintettel arra, hogy a támogatások köre bővülni fog, és ez lehetőséget jelent a kormányok számára is. Fontos irányelvként jelenik meg azonban a versenyképesség fejlesztése, és az alapanyag-termelés és -feldolgozás.
A panel résztvevői voltak: Bidló Gábor kereskedelmi vezető (Bunge Zrt.), Poór Zoltán elnök (Goodmills Zrt.), Kócza Zsolt elnök (Cargill Zrt.) és Otrok György igazgató (IKR Agrár Kft).
Bidló Gábor, a Bunge Zrt. kereskedelmi vezetője a „Miért nem kötnek határidős szerződést a kereskedők?” kérdésre válaszolva elmondta, hogy nem vállalhatnak fel olyan kockázatot, amelyet nem tudnak kezelni, de a jogszabálynak eleget kell tenni – ezt pedig nehéz a termelőkkel is egyeztetni.
A legalapvetőbb problémájuk az volt, hogy csak meghatározott területen megtermő, összes terményre tudtak szerződni. Most viszont az lesz a gondjuk, hogy nem tudják, milyen mennyiségre tudnak majd szerződni – a szerződött ár pedig a későbbiekben attól lesz jó vagy rossz, hogy mekkora a termés mennyisége.
A kérdések-feleletek során egyértelművé vált, hogy az integrátorok még mindig másképp gondolkodnak, mint a kereskedők. Érzékelhető ráadásul a pékek és a kiskereskedelmi láncok részéről a komoly nyomás a búzaárcsökkenés tekintetében. Erre pedig érdemes odafigyelni, hiszen a malomipar költségének 70–75%-át az alapanyag teszi ki.
A gabonapiaci árcsökkenés-áresés korrekció avagy trendforduló a piacon témakörben szó esett arról, hogy a 2013-as tavaszi időszak áralakulását nagyban befolyásolta, hogy a 2012-es magyarországi termés nagyjából a fele volt a vártnak. A mezőgazdasági belpiac mind a kukoricában, mind a búzában magasabb árakat fizetett, mint amire számítottak a termelők, tehát idén mindenképpen várható volt a tavaszi árcsökkenés. De a kereslet visszaesése is árbefolyásoló tényező, és a korábbi rendszeres előre szerződések előlegét a határidős üzletek sokkal inkább átfordítják egy „befektetési” politikába.
Az árak mindenképpen bonyolult és nemzetközi sokrétű hatások eredményeképpen alakulnak ki, és az információk is gyakorta mások, no meg a megbízhatóságuk is. A világ élelmiszerfogyasztásának folyamatos növekedése már rövid távon is olyan többlettermelést igényel, amely hosszú távon fenntarthat egy magasabb árszintet. Ez természetesen egy ide-oda kilengő, számtalan körülmény hatására alakuló változást jelent. Magyarországon ehhez még az árfolyamváltozások is hozzáadódnak. Az árfolyam mellett azonban talán még jelentősebb tényező a termelés jövedelmezősége. No és persze szóba került a nagybefektetők megjelenése is, akik felhajtották az árakat, így a spekulatív tőke jövedelme is egyedül a sajátjuké lett. A beszélgetés résztvevői egyöntetűen csak árkorrekciónak tartják a piaci folyamatokat, a fő ártrend több év viszonylatában nem változott.
A résztvevők arról is beszélgettek, milyen árakra számítanak a gazdák, és miből mennyit szeretnének majd felvásárolni. Otrok György szerint idén jó termésre, és közepes árra lehet számítani, egy másik cégvezető inkább az árak lefelé való mozgására számít. Abban egyetértettek, hogy a terméskilátások jónak ígérkeznek, de fontos a forint árfolyamváltozását is figyelni, mert a mostani termésáraknál ez hatalmas ugrásokat tud jelenteni.
A terméskilátások az általános vélekedés szerint jók, pozitívnak tűnnek az eredmények. A mostani üzletkötések árai mindkét fél számára egyfajta biztonsági árat jelentenek, ez persze nem mutatja pontosan a leendő aratáskor kialakuló árakat. Az adatok szerint az össztermelés Európában növekedni fog, a magyar piac számára felvevő piacnak számító potenciális exportpartnereink tehát jobban el lesznek látva – vagyis nyomás alá helyeződnek az exportáló országok. A magyar termelők nagyjából kiszámítható felvásárlókkal számolhatnak, a malmi feldolgozás igénye kalkulálható. A világ távolabbi részének hatásai viszont felerősödnek az elmúlt 2-3 évihez képest, ehhez az is hozzájárul, hogy mi is egy belső ellátási láncban gondolkodunk, ahol meg kell találni azokat a végfelhasználókat, akiket folyamatosan kell, és lehet kiszolgálni.
A zárókészletekről elmondható, hogy kukoricából vannak még az országban termelői tulajdonban lévő eladatlan készletek, és kulcskérdés, hogy a három nyári hónapban mennyi lehet a tényleges felhasználás, illetve az a mennyiség le van-e kötve vagy sem. Ha csak a belső felhasználást vesszük, akkor a május 31-i zárókészlet kevés ahhoz, hogy az igényt kielégítse.
Két hónappal ezelőtt már látszott, hogy búza nem maradt bent az országban, de a felbukkanó készletekre is gyenge a kereslet. A rendezvényeken is csak saccolással megy a gabonamérleg összerakása, erre nehéz bármiféle stratégiát építeni. De a tapasztalatok szerint bármilyen kalkuláció is csak több száz tonnás eltéréssel készülhet. Fontos azonban, hogy önmagában ebből még szükségtelen problémát generálni.
A téma fontosságát indokolja a kérdés: az integrált növénytermesztés előírásai lehetőség lesz-e a termelők kezében, amivel válaszolni lehet a társadalmi és környezeti kihívásokra, vagy csak további korlátozó szabályozás.
Dr. Gyuricza Csaba, a SZIE MKK dékánja leszögezte, hogy egyféle növénytermesztés, és egyféle mezőgazdaság van! Ha tehát az integrálásról beszélünk, akkor olyan gazdálkodási módot fogalmazunk meg, amely kíméli az erőforrásokat és fenntartható gazdálkodási rendszereket működtet – mégpedig oly módon, hogy csak az adott gazdálkodáshoz előírt technológiai és gazdálkodási módszereket illetve eljárásokat alkalmaz. Az integrált növénytermesztés csak úgy valósítható meg, ha ahhoz kapcsoljuk az állattartást is, illetve a feldolgozást, a technológiai elemek összhangját, a tárolást, valamint az értékesítést, a kereskedelmet, a teljes termékláncot – csak így lehet integrált növénytermesztési rendszert megvalósítani. Ilyen szempontból külön rendszert jelent az ökológiai gazdálkodás, illetve a precíziós gazdálkodás, amely helyspecifikusan valósítható meg.
Szalkai Gábor, a VM főosztályvezető-helyettese a versenyképességről, és az árról beszélt – arról, hogy melyek is azok az alapok, amelyek meghatározzák, hogy milyen talajon milyen talajművelési rendszerek, illetve növényvédelmi és növénytermesztési technológia szükséges.
A hazai integrált növényvédelem bő hat évtizedes múlttal rendelkezik – a növény- és talajvédelmi rendszerek Magyarországon még mindig az európai uniós átlag felett működnek. Fontos, hogy a növényvédelmi szakmérnökök, a növényorvosok szemléletben a helyükre kerüljenek. Az integrált növényvédelemben az okszerű, a prevenció elvét alkalmazó szakmunka jelenik meg, amelybe beletartoznak a biológiai alapok is.
A 2014. január 1-jétől kötelező integrált növényvédelem szabályozza az uniós tagállamok számára a kockázatcsökkentő inputanyag-felhasználás módjait. Magyarország ezeknek a feltételeknek megfelel: a gazdák nagy többsége ilyen gazdálkodást folytat jelenleg is.
Jordán László, a NÉBIH elnökhelyettese a parlagfűkérdést járta körül, kijelentve, hogy rövid távú, azonnali megoldás nincs a probléma kezelésére, és pollenológusok véleménye szerint az allergiásoknak olyan terápiát kellene adni, amellyel együtt tudnak élni a parlagfű pollennel. A mezőgazdaság dolga azonban az, hogy csökkentse a parlagfű állományát és a fertőzöttséget, már csak azért is, mert a leggyakoribb gyomnövény, és mint ilyen, komoly károkat is okozhat. Folytatódnak a hatósági eljárások is a területek felderítésére, de a cél nem a bírságolás – ezért a légi bejárást megelőzően pontosan közli majd a NÉBIH a repülési időpontokat.
Dr. Kádár András, a Növényvédőszer Gyártók Szövetsége Egyesület titkára tájékoztatta a konferencia résztvevőt arról, hogy az elkövetkező húsz évben a lehető leghatékonyabb fungicidek fognak majd kiesni a termékpalettákról. A vezető növényvédő szer gyártók egymás után vásárolják fel Amerikában azokat a gyárakat, amelyek nem kémiai, hanem biológiai úton állítják elő a termékeiket. A kémiai növényvédő szer felhasználás a következő évtizedekben teljesen átformálódik majd.
Az előadások között szóba került a folyamatban lévő védjegykidolgozás is, amely a jövőben az előállított termék hitelességét igazolja, egyúttal a piacképességét növeli.
Elhangzott az is, hogy a gyártók véleménye szerint Magyarországon a növényvédő szer felhasználás mennyisége Európában a hetedik helyen áll. Fenn kell tudni tartani a mezőgazdasági termelést, az pedig a növényvédő szer gyártó ipar felelőssége is.
A tarlóhántásról szólva a szakemberek hangsúlyozták, hogy az integrált növénytermesztés sokkal többet jelent, mint pusztán az integrált növényvédelem. Sok minden megváltozott az utóbbi több évtizedben, és felül kell írni a tarlóhántással kapcsolatos szakmai álláspontokat is. Kétségtelen, hogy a talajfelszínről eltüntetett növénymaradvány a problémát is eltünteti – de csak időlegesen. Korábban ugyanis nem jelentett problémát a klímaváltozás, és a szerves anyagok csökkenése, mert volt mit visszajuttatni a talajba. Ma a talajnedvesség-veszteségcsökkentés érdekében az egyik leghatékonyabb módszer a tarlóhántás és elmunkálása, és azzal kezdődik az egész integrált növénytermesztés. Ezzel indul a szervesanyag-visszapótlás, és vele együtt a fizikai talajállapot megőrzése. Ha egészségesek a növényi maradványok, akkor egészséges a talaj is, és a kártevőkkel szemben is sokkal ellenállóbb, kevésbé szenved kárt.
Vancsura József vendégei sorát a pódiumon ezúttal neves pénzügyi szakemberek alkották: Takács Zoltán értékesítési vezető a Budapest Bank, Koleszár István igazgató az OTP Bank, és Leskó Tamás stratégiai igazgató az AVHGA nevében segítettek eligazodni a gazdálkodóknak a finanszírozási lehetőségek között.
-Keresztes-
