Az ilyen rossz minőségû, durva szántással a trágyaszerek, a talajjavító anyagok sem keverhetők egyenletesen a talajba. Így nem érik el a kívánt hatást, a növények tápláltsága is elmarad a várakozástól.
Kevésbé gyakori a másik hiba, amikor túlságosan nedves talaj esetén végzik el ezen mûveleteket. Így is elmarad a kívánt lazítás, a kémiai és szerves anyagok egyenletes bekeverése. Az ilyen talaj a mûvelőeszközök közelében kenődik és a nyomvonalán tömörödik. A kerekes erőgépeknél gyakori a megcsúszás és minden esetben fokozódik a talajtömörítő hatás miatti talajszerkezet romlás.
Az extrém időjárású 2000. évben találkoztam egy nagyon rosszul fejlődő 5-6 hektáros első éves ültetvénnyel, ahol az agyagos vályog talaj estében több hibát is elkövettek. Az őszi talaj-előkészítést tavaszra halasztották. Az év eleje nagyon csapadékos volt, várni kellett ezzel a mély talajmunkával. Az oltványokat már megvették, amik a vermelőben március végén fakadásnak indultak. A teljesen átázott talajon ekkor végezték el a mélyszántást, ami “szalonnás” maradt. Az esők miatt morzsalékos talajt nem tudtak előállítani. Ilyen földbe ültettek. Az igazi baj akkor kezdett megnyilvánulni, amikor beállt a korai és hosszantartó (sokak által ismert) szárazság. A talaj nagy rögökben keményre száradt. Köztük a mély réseken a 20 cm alatti talajrétegek is elvesztették a nedvességüket. Sőt az 5-6 hét alatt a fánként adott 140 liternyi öntözővíz ellenére a fák alig éltek, mert a rögök között a víz nagyobb része a megfelelő morzsalékos föld hiányában a fiatal oltványok gyökérzete alá került.
Több tanulság is adódik. Az biztos, hogy rosszul előkészített talajba nem szabad ültetni. Ha már megvannak az oltványok és a leendő gyümölcsös talaját nem lehet kedvező állapotba hozni az ültetésig, akkor egy kisebb területre – ahol több mûvelettel, különleges módon, de megfelelő talajmunkát lehet végezni – 30-40 cm-es tőtávolsággal vissza kell iskolázni a csemetéket az őszi végleges telepítésig.
Ha az oltványokat nem szabadföldi vermelőben tartják, hanem hûtőházban, akkor nagyon jó eredést és növényfejlődést lehet elérni még a május végi ültetéssel is az addigra jól előkészített talaj és természetesen a szükséges öntözés mellett. Remélem az eddigiek elég megfontolásra késztetik a gyümölcsös telepítőket.
Nézzük ezek után mik lehetnek a jó megoldás szempontjai? Az őszi telepítéshez a gabonák, a nyári betakarítású szántóföldi növények vagy a zöldtrágya növények a megfelelő elővetemények. Közvetlenül ezek lekerülése után sekély talajmunkával un. tarlóhántással (tárcsa, ásóborona) és a mûvelet szükség szerinti ismétlésével kell a talaj felszínét lezárni. Ezáltal csökkentjük a gyomosodását, megőrizzük a nedvességét a mélymûvelésig. Így nagyobb a valószínûsége annak, hogy a nyárvégi csapadékokkal együtt olyan nedves lesz a föld felszín alatti rétege, hogy lehetővé válik a talaj kedvező fizikai és biokémiai állapotának megteremtése a mélymûveléssel és a felhasznált anyagokkal. Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a morzsalékos szántást lehetővé tevő talajnedvességi állapotban kell ezen munkákat végezni.
A telepítés előtti mûvelés mélysége a gyümölcsfák esetében 60-70 cm, a bogyós gyümölcsûek alá 40 cm. Általában a rigol ekét, mélyszántó ekét használnak erre a célra, de a bogyós gyümölcsûeknél az ásógép alkalmazása lenne a kívánatosabb, és a talajra nézve környezetkímélőbb megoldás. Amennyiben az altalajban ezen mélységig a telepítést nem kizáró, de kedvezőtlen talajréteg (pl. erősen meszes sáv, nagyon alacsony humusztartalmú réteg, sóder csík) húzódik, akkor ajánlatos csak 40 cm-ig forgatni és az alatta lévő részt altalajlazítóval megmûvelni. A merevkéses altalajlazítókkal szemben a vibrációs lazítók előnyösebbek a kisebb vonóerőigény és a munka minősége szempontjából is.
Lejtős területen ezeket a mély mûveléseket a lejtő irányára merőlegesen, rétegvonalasan kell végezni. Így kedvezőbb lesz a talaj vízbefogadó képessége még a telepítés után is. A mélyen mûvelt talajnak az ültetésig meg kell ülepednie, ehhez 2-3 hónapot szoktak alapul venni. Jelentősen rövidíti ezt az időt, ha a föld a sorozatos esőktől vagy az öntözéstől 60 cm-ig egyenletesen beázik.
Amennyiben évelő pillangós vagy gyep után terveznek gyümölcsöst , akkor a gyeptörés után még egy 10-15 cm-es aprító talajmunka (ásóborona, tárcsa) beiktatása ajánlatos a mélymûvelés előtt. A talaj pajorfertőzöttségének vizsgálatára ezen “elővetemények” esetén fokozott gondot kell fordítani.
A késői betakarítású növények (pl. kukorica, répa) után már ritkábban adódik kedvező lehetőség az őszi telepítés talaj-előkészítéséhez, illetve a korai tél lehetőségével sok a bizonytalansági tényező. A tavaszi ültetéshez is jó minőségû őszi talajmûvelés a biztonságosabb indítás. Természetesen a kötött talajok esetén fokozottabb odafigyelést igényelnek az eddigiekben vázoltak, mint a homokon vagy homokos vályogon.
A mélymûvelés után a talaj felszínét egyengetni és az őszi ültetéshez minél előbb lezárni szükséges (felszíni porhanyítás és sekély tömörítés). A tavaszi ültetéshez ez a tél végére is halasztható.
Ha a mélyforgatás augusztus, szeptember viszonylag szárazabb időszakában történik, akkor már a forgatással egy menetben, az ekéhez oldalazva kapcsolt rögtörő hengerrel, nehéz fogassal, vasgerendával (illetve ezek kombinációjával) kell elkezdeni a kedvező felszín alakítást. A már kiszáradt mélyszántás után mindez több erőfeszítéssel és rosszabb minőségben végezhető el, kivéve ha a téli fagy „besegít” a munkába.
A kötött talajok esetében a mélymûveléssel bejuttatott szervesanyagok (istállótrágya, zöldtrágya, tőzeg) és ha a talaj savanyú is, akkor a mész is nagy jelentőségûek a tartósan kedvező talajviszonyok megteremtéséhez.
A talajjavító anyagok milyenségének és mennyiségének megállapítását talajtani vizsgálatokra kell alapozni. Amennyiben nagyobb terepegyengetésre vagy terasz kialakításra lenne szükség, akkor ezt meliorációs terv szerint végezzék el.
Dr. Szûcs Endre
Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Fejlesztő Kht.
1223 Budapest, Park u. 2.
Címlapkép: Getty Images
