Hazai viszonylatban az asztali bor készítéséhez legalább 13 tömegszázalék (vagy gyakrabban használt kifejezéssel magyar mustfok) természetes eredetû cukrot tartalmazó mustot használhatnak fel és a javításhoz legfeljebb 3 MMo értékû sûrítmény vagy mustban oldott répacukor alkalmazható. Ugyanezen kategóriába sorolt tájbor esetében, amely egy meghatározott szőlőtermő táj terméséből származik és teljes egészében államilag elismert szőlőfajták mustjából készül – a minimális természetes cukortartalom 15 MMo. A javítás mértéke megegyezik az elsőként említett asztali bor kategóriáéval.A szőlőtermés mennyiségi behatárolását a bortörvény nem jelöli meg.
Minőségi bor csak meghatározott termőhelyen készíthető, amely borvidékbe vagy bortermőhelybe tartozó területen meghatározott szőlőfajta termésének mustjából készül legalább 15 MMo természetes eredetû cukorral és a mennyiségi szabályozás szerint legfeljebb 100 hl/ha hozammal. Ezen túlmenően követelményként szerepel, hogy a minőségi bor termőhelyre fajtára, esetleg a készítésmódra vagy az évjáratra jellemző, jól felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokkal rendelkezik. A szabályozás ebben a kategóriában sem zárja ki a mustfok növelést, de mint a két előző kategóriánál, itt is kizárólag az alkoholtartalom növelés céljából szabad a mustfokot növelni legfeljebb 19,5 MMo-ig.
Legmagasabb minőségi kategória a természetes boroknál a meghatározott termőhelyről származó különleges minőségû bor. Ebben a kategóriában a javítás nem engedélyezett. A szőlőtermés meghatározott borvidékről vagy bortermőhelyről származhat és legfeljebb 75 hl/ha hozamot érhet el, meghatározott fajta érett, túlérett, töppedt vagy aszúsodott bogyóinak mustfoka legalább 19,0 MMo, de felső cukortartalom korlátozás nem szerepel.
A különleges illat-íz zamatanyagok miatt megkülönböztetésre érdemes értékekkel rendelkezik és külön minősítést, valamint jelölést igényel.
A származási helyre utaló elnevezést a tájbor, a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor és különleges minőségi bor esetében kell feltüntetni. Szőlőfajtára utaló elnevezés csak a Borvidéki Fajtalistában felsorolt fajták esetén alkalmazható. Több szőlőfajta felhasználásával készült minőségi vagy különleges minőségû bor esetében használható a „küvé” vagy „cuvée” jelölés, de a fogyasztók tájékoztatása céljából fel kell tüntetni a címkén a szőlőfajták nevét csökkenő részarányuk sorrendjében.
A borok minőségi garanciáját szolgálja az egyes országokban alkalmazott eredetvédelmi jelölések feltüntetése, amely többnyire egy adott borvidékre vagy kisebb termőhelyre, esetleg dûlőre, parcellára utal. Ez a rendszer azonban nálunk még most van kialakulóban. Igaz ugyan, hogy a zárt borvidék fogalmát régóta alkalmazzák a Tokaj-hegyaljai borvidékre, melyben külön szabályozzák a meghatározott termőhelyû minőségi borokat, és különleges minőségû borokat valamint a tokaji borkülönlegességeket, amelyek: a tokaji máslás, a tokaji fordítás, a tokaji szamorodni (száraz, édes), a tokaji aszú (3-4-5-6 puttonyos), a tokaji aszúeszencia (puttonyszámmal már nem jelölhető aszúbor) valamint a tokjai eszencia (nektár).
Mindezek részletezése, azonban külön cikket igényelne, ezért a jelen keretek között nincs lehetőség leírásuknak. Végezetül a természetes borok között egy speciális kategória említhető, az un. muzeális bor, amelynek alapja minőségi illetve különleges minőségû bor. Ezek a borok 5 évnél idősebbek és csupán a tokaji borkülönlegességek között szerepel a hordós, illetve palackos érlelésre vonatkozó törvényi előírás. Egyéb boroknál mindig az adott termelő dönti el az érlelés módját a bor karakterétől függően.
Dr. Janky Ferenc