Többek között ezekről a kérdésekről esett szó február 12-én, a Portfolio.hu Agrárium 2013 címmel rendezett konferenciáján. A szervezők célja a szakmai-üzleti találkozó lehetőségének biztosítása volt, ahol az agrárszektorban tevékenykedők megoszthatták, megvitathatták egymással az ágazat aktuális feladatait, legégetőbb problémáit. A félnapos rendezvény témái között kiemelt szerepet kapott az Európai Uniós támogatások és a KAP folyamatban lévő változásai – azok hatásai a magyar gazdálkodókra, termelőkre, befektetőkre. A konferencia négy pódiumbeszélgetése során az iparág szakemberei, agrárkereskedők és banki-, állami döntéshozók lehetőséget kaptak, olykor különböző, de sokszor nagyon is hasonló véleményük hangoztatására – a cél az interaktivitás volt, hiszen csak aktív kommunikáció eredményeként születhetnek a mindenki számára előnyös döntések.

A KAP VÁLTOZÁSAI A HAZAI AGRÁRIUM TÜKRÉBEN

A konferenciát a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, Szentirmay Zoltán nyitotta, aki az európai, közös agrárpolitika folyamatban lévő változásait, és azok lehetséges kimeneteleit mutatta be.

A tervek szerint az új rendszer gyakorlati alkalmazására hazánkban várhatóan két év múlva kerül sor, és nem kizárt, hogy kis csúszás miatt 2014 átmeneti év lesz majd az európai agrárszektorban. Hasonlóan az előző hét éves, 2007–2013-as periódushoz, a rendszer kétpilléres felépítése 2014 és 2020 között sem változik majd.

A változáson keresztülmenő rendszer megalkotói három fő célt tûztek ki maguk elé. Elsőként az élelmiszer-termelés életképesebbé tételét, hogy emelhessék a mezőgazdaságból származó jövedelmeket. Másik feladat lenne a természeti erőforrásokat kihasználva fenntartható gazdaság létrehozása, harmadik pedig a kiegyensúlyozott területi fejlődés. Ez utóbbi a vidéki közösségek és munkahelyek fenntartását foglalja magába.

Szentirmay szerint „A reform során, bár újraszabják a közvetlen támogatások tortáját, ez az újraelosztás Magyarország számára összességében nem jelent majd jelentős változást. A magyar álláspont azt célozza meg, hogy az alaptámogatás ne uniformizált legyen, hanem az előállított érték, a múltbeli támogatási teljesítés alapján kerüljön megállapításra. Differenciálást szeretnénk vinni a rendszerbe, melynek célja, hogy a források a nagyobb értéket előállító gazdaságoknál nagyobb mértékben koncentrálódjanak”.

A KAP egyik legfontosabb reformja a „zöldesítés” lenne, amelyet a tagállamok és a gazdák számára is kötelező jelleggel vezetnének be.

A környezetbarát újítások kétségkívül sok vitát robbantottak ki, az egyelőre képlékeny újítás nem aratott osztatlan sikert a döntéshozók között. A zöld komponens a közvetlen kifizetési nemzeti keretösszeg harminc százalékának felelne meg, általános érvényû, és nem szerződéses formájú lenne. A bevezetés során viszont a kisgazdálkodókkal kivételt tennének. A környezettudatosabb termelést három feltételhez kötné a testület. Ezek közül első a diverzifikálás, ami legalább három, különböző növény termesztésére kötelezné a termelőt három hektár feletti mérettel rendelkező szántó esetén. Igaz, a terület nagysága még nem tisztázott, legutóbb az elnökség tizenöt hektárban határozta meg a minimumot. Mentesülnének a diverzifikálódás alól a hetvenöt százalék feletti gyep- és az árasztásos területek. Második és harmadik feltétel az állandó legelők – és az ökológiai célterület fenntartása.

Fontos elemként szerepel a teendők listáján a fiatal gazdálkodók támogatása, hiszen a szektorban tevékenykedők életkora az átlagnál magasabb, így könnyen fennáll a veszélye az iparág elöregedésének.

Új rendszeren keresztül osztanák a közvetlen támogatásokat is. Az alaptámogatás minden tagállam számára kötelező elem, ebbe tartozik a „zöld” komponens, a fiatal gazdák támogatása, illetve a nemzeti tartalék. Választható, önkéntes elemként nevezték meg a termeléshez kötött támogatást, illetve a természeti hátrányokkal sújtott területek megsegítését.

Olyan változás is akad, ami a tagállamok számára kötelező lenne, azonban a gazdálkodók számára választható, így a kisgazdaságok egyszerûsített támogatási rendszerben részesülnek.

Az alaptámogatás értéke várhatóan 135–140 euró/hektár, ami támogatásra akkor jogosul a gazdálkodó, ha a tárgyévben aktiválja azt. Mindez vagyoni értékû jogot jelent. Támogatásra az lesz jogosult, aki 2011-ben is részesült benne. Ugyanakkor a szektor új belépői – kiemelten a fiatal gazdálkodók – is juthatnak segítséghez a nemzeti tartalékból. A következő évtől pedig új jogosultságokat állapíthatnak meg. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a jogosultsághoz aktív gazdálkodónak kell lenni, azaz az éves közvetlen támogatásnak el kell érni az aktuális évi, nem agrártevékenységből származó bevételeinek öt százalékát. Hogy ki számít aktív gazdálkodónak Magyarországon, még mindig nehézkes meghatározni, a problémás definíción pedig a törvényhozók mihamarabb változtatni szeretnének. Az állam az egyszerûbb meghatározást támogatja, ami leginkább a mezőgazdasági tevékenységeket helyezné a középpontba, emellett pedig a differenciált, tehát termeléstől függő, eltérő mértékû támogatást preferálja.

A nemzeti tartalék, amely minden tagállamnak kötelezően jár, felhasználható nem csak az újonnan belépő fiatal gazdálkodók számára, de a hátrányos területek támogatására is.

Egyszerûsítenék a kisgazdaságok támogatási rendszerét is, amit a tagállamok számára kötelezővé tennének a közvetlen nemzeti kifizetési összeg tíz százalékáig. Az egyösszegû támogatás mértékét ötszáz és ezer euró között határozták meg. Belépni következő év október 15-ig lehet, mindazok számára, akik 2011-ben SAPS, azaz egységes területalapú támogatási kérelmet nyújtottak be. A támogatásban részesülők számára nem kötelező a zöldítés követelményeinek betartása, sőt, a kölcsönös megfeleltetést sem ellenőrzik, szabálysértéskor a közvetlen támogatást nem szankcionálják. Magyarország támogatja az egyszerûsített támogatási rendszert, ami várhatóan majd' nyolcvanezer gazdaságot érint.

BANKÁROK AZ AGRÁRSZEKTORRÓL

A konferencián a bankszektor is képviseltette magát: a soron következő pódiumbeszélgetésen az FHB Bank Zrt., az OTP Bank és a Budapest Bank képviselői mind egyetértettek, hogy az iparág versenyképessége csökkent, azonban még mindig komoly lehetőséget jelent a számukra a mezőgazdaság anyagi támogatása. Osztották azt a véleményt is, miszerint finanszírozási szempontból kettészakadt agráriumról beszélhetünk. Mint mondták, a szántóföldi növénytermesztés jelenleg az egyik legkevésbé kockázatos szegmens, jövedelemtermelő képessége vitathatatlan, azonban az állattenyésztés és a feldolgozóipar már nem áll ilyen biztos lábakon.

Az FHB Bank Zrt. vezérigazgatója, Soltész Gergő így fogalmazott: „Ha az agráriumot felosztjuk mezőgazdaságra, illetve élelmiszeriparra, az utóbbi szegmens kockázatosabbnak számít”[….] „Az FHB tradicionálisan részt vesz a termőföld finanszírozásban, úgy véljük, hogy ez egy olyan eszköz, amely egyrészt megőrzi értékét, másrészt a termőföld-tulajdonos az átlagosnál elkötelezettebb a hitel visszafizetésére”.

A termelőföld finanszírozása az OTP Bank számára is fontos, Szabó István, a pénzintézet igazgatója szerint a csökkenő kereslet mellett a bankok kínálata is hagy kívánnivalót maga után. Mindemellett osztja kollegája véleményét, miszerint a bankok számára fontos a mezőgazdasági tőke, ezt támasztja alá, hogy jelenleg az OTP tudhatja magáénak az egyik legnagyobb részesedést a szegmensben.

Takács Zoltán, a Budapest Bank Business értékesítési vezetője, bár egyetértett az előtte szólókkal, hozzátette, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tendenciát, miszerint a magyar agrárium versenyképessége és teljesítménye az utóbbi években folyamatosan csökken. Mint mondta, „Magyarországnak rengeteg komparatív előnye van, amelyet nem használunk ki”. Pénzintézetük a mezőgazdaságot, az élelmiszeripari és feldolgozó cégeket finanszírozza, hitelezésük fókuszában a gabonatermelés áll.

Mindhárman kiemelték, nem csak a bankok hitelezési hajlandósága következtében csökkent a kölcsönök volumene, de a hitelért folyamodók száma is jelentős mértékben visszaesett.

Csakúgy, mint a KAP reformálói, a bankárok is kiemelten fontosnak tartják a fiatal gazdálkodók támogatását.

A SZÓJA LESZ A „SZTÁR”

Az elmúlt évek a terményárakat az egekbe vitték, amiért többek között okolhatók a globális szinten megjelenő mezőgazdasági problémák, a kiszámíthatatlan, szélsőséges időjárási viszonyok. Az extrém ármozgásokra továbbra is számítanunk kell, a környezeti hatásokra pedig még mindig nem tudunk százszázalékosan felkészülni, kivédeni azokat. Találhatunk viszont megoldást a kereslet és kínálat területi kiegyensúlyozására, az összetett, logisztikai, szállítmányozási problémákra.

Abban azonban a legtöbb elemző egyetért, a szója aranykorát éli, és minden bizonnyal a következő évben is „sztártermék” lehet.

„VISZONYLAG OLCSÓN MEGÚSZTUK A KAP-REFORMOT”

Az utolsó pódiumbeszélgetésen a módosított törvények által érintett szektorok vezetői ültek egy asztalhoz, hogy értékeljék az elmúlt évet, éveket, a terményárak kiszámíthatatlan ingadozását, a támogatások sokszor kaotikusnak tûnő rendszerét, illetve, hogy mire számítanak, számíthatunk a következőkben.

A Co-op Hungary Zrt. kereskedelmi igazgatóhelyettese, Csongovai Tamás szerint komoly nehézséget okozhat a beszállítók által támasztott árnövelési javaslatok beépítése az értékesítésbe. A végfelhasználók, azaz a vásárlók egyre soványabb pénztárcája csökkenti a fogyasztási hajlandóságot, egyre gyakoribb, hogy az olcsóbb, ugyanakkor sokszor rosszabb minőségû árut részesítik előnyben. Csongovai szerint a KAP egyik komoly hátránya, hogy olyan vállalkozásokat is életben tart, amelyekre nem feltétlenül lenne szükség, így az életképesebb cégek kevesebb támogatásban részesülnek. Mindemellett – emlékeztetett – manapság a szürkegazdasággal is, mint komoly erővel kell számolnunk, hiszen ezek megléte komoly torzításokat okoz.

Nem egyszerûsíti a kiskereskedő életét a termékeken elhelyezendő magyar és a hazai jelölés alkalmazása sem, sokszor senki sem tudja, az aktuális termék éppen melyik kategóriába tartozik. Ugyanez a bizonytalanság látszik a trafiktörvény és annak kiskereskedelemben való alkalmazásában is, így a Co-op Hungary Zrt. munkatársa egyelőre nem tekint bizakodóan a szektor rövid távú jövőjébe.

Mádi Zoltán, a KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. vezérigazgató-helyettese nem ilyen borúlátó, szerinte, bár az elmúlt évek nem voltak túl jók a szektor számára, éppenséggel rossznak sem nevezhetőek. Hozzátette, nem ért egyet azzal, hogy az agráriumot ma a bankok finanszíroznák, sokkal inkább az iparág nagyobb szereplői.

A malomipart a GoodMills Magyarország Malomipari Zrt. képviselte Poór Zoltán elnök-vezérigazgató személyében. Tapasztalatai szerint az elmúlt években a termelők jelentős mértékben megerősödtek, nem csak anyagilag, de az infrastruktúra tekintetében is, így nagyobb beleszólásuk van az árak alakulásába. Ennek megfelelően tárgyalási pozícióik is nőttek – sokszor megéri a gazdának inkább várni és megkérni az árát a terméknek, holott korábban a malomipar volt vezető pozícióban a termelőkkel szemben. Az ágazat egyik legnagyobb problémája Poór szerint, hogy nincs hosszú távú stratégia, a rövid távú túlélés a cél. Így nem egyszerû hosszú távú szerződést aláíratni a beszállítókkal. Ebből kifolyólag az elnök-vezérigazgató szerint érthető a kormány álláspontja, hogy most az alapvető élelmiszerek áfáját kell csökkenteni, de hosszú távú, valós megoldást csak a további áfacsökkentés és a feketegazdaság visszaszorítása hozhat.

Hardi Judit

A cikk szerzője: Hardi Judit