Az őszi alapmûveléseket országszerte kedvező minőségben lehetett elvégezni, ez látszik is a területeken. A nyirkos talajállapot mellett többnyire szép és jó minőségû szántások sikerültek, már ahol nem volt probléma a szármaradvány-kezeléssel vagy a gyomviszonyokkal. Sajnos még mindig láthatunk olyan táblákat, ahol a szármaradványok, ill. a gyomok szántás után is félig aláforgatva láthatók. Ezek aránya évről évre csökken, köszönhetően a technológiai fejlődésnek és a jó példának! Mind nagyobb felületen végzünk forgatás nélküli alapmûveléseket, az adatok azt mutatják, hogy a lazításos és nehézkultivátoros technológia helyes alkalmazásával kockázat nélkül variálható, színesíthető a talajmûvelésünk. Az elmúlt néhány évben oly sokat fejlődött a mulcsmûvelés és annyi gyakorlati tapasztalat áll rendelkezésre – mi több –, annyi példaként szolgáló gazdaság, termelő ismeretes hazánkban, hogy az Kelet-Közép-Európában példaértékûnek tekinthető. A rengeteg tapasztalat révén sikerült helyretenni a forgatás és a mulcsmûvelés helyét a növényi sorrend és talajmûvelési technológia együttesében. Úgy vélem, ez a legfontosabb a mulcstechnológia eredményességét illetően.

Amint arra fentebb utaltam, 2013-ban is az időjárás lesz a növénytermesztés sikerének meghatározója. A tavaszi időszak munkáit is ennek tükrében kell terveznünk. A jellemzően hirtelen beköszöntő meleg idő miatt a legfontosabb feladat a nedvesség megőrzése. Jelenleg a talaj felső 30-40 cm mélységéig terjed a nedvességgel bíró zóna. Alsóbb rétegekből alig képes utánpótlást biztosítani a még mindig vízhiánnyal küszködő talaj. Ezt a kevés nedvességet akár napok alatt is elveszthetjük. Az őszi kalászosok esetében leginkább a harmonikus tápanyag-utánpótlással tudjuk kihasználni a rendelkezésre álló nedvességet, amint mód van rá, kezdjük meg a fejtrágyázást. Figyeljük a csapadék-előrejelzést az időzítéshez.

A tavaszi növények talajmûvelési feladatai a szántások elmunkálásával, felszínlezárással kezdődnek. E munka legfontosabb szerepe a már említett nedvességmegőrzés. A szántott talaj felszíne – minőségtől függően – jelentős vízvesztő felület. Még az esetben is, ha kérgesedett, cserepes, leülepedett. A nedvességvesztő felületet az elmunkálással csökkentjük és elzárjuk a kapillárisokat. E mellett megteremtjük a lehetőségét az egymenetes magágykészítésnek. A korai szántáselmunkálások célgépei a rugós simító-henger kombinációk. Intenzíven porhanyítják és egyengetik a felszínt anélkül, hogy túlzottan elporosítanák. Ellentétben a régi gerenda simítókkal, nyomukban szerkezetes marad a talaj és e morzsalékos szerkezet ellenáll az időjárás viszontagságainak (leiszapolódás, defláció). A szerkezetes felszín jelenti majd a kedvező minőségû magágy alapját. Forgatás nélküli alapmûvelés után nincs korai elmunkálás, helyette a gyomosodást kell figyelni és szükség esetén beavatkozni a tervezett magágykészítésig. Korai vetésû kultúra esetén ez rendszerint nem szükséges, de a napraforgó, kukorica vagy a szója vetéséig indokolt lehet a herbicides gyomirtás.

A tavaszi magágykészítés a tervezett kultúrától és a talajmûvelési technológiától függően többféle lehet. Korai vetésûek esetében (mák, borsó, tavaszi árpa) a talaj még többnyire nedves vagy erősen nyirkos. Leggyakrabban nem előzi meg elmunkáló mûvelet, hanem a szántott vagy kultivátorozott felületen történik a magágykészítés. A legfontosabb kritérium ilyenkor, hogy a nedves talajt ne bolygassuk a feltétlen szükségesnél többet. Ne mûveljük a kelleténél mélyebben és egy menetben végezzük el a magágykészítést. Kiváló eszközök a könnyû kombinátorok, amiken nincs nehéz lezáró elem (henger), csak könnyû követőborona. Így nem tömörítik túl a felső réteget és nem ragadnak be a nedves talajon (1. kép).

1. kép: henger nélküli kombinátor kora tavaszi magágykészítéshez (Fotó: Bottlik)

A mulcstechnológia eszközeinek fejlődésével olyan megoldások is eredményesnek bizonyulnak, mint a silókukorica, a cukorrépa vagy akár a gondosan zúzott kukorica őszi rövidtárcsás bekeverése, majd kora tavaszi kultivátoros alapmûvelése (2. kép). E technológia a mulcshagyó mûvelés hazai úttörőitől származik, akik felismerték a szerves anyag talajvédő hatásait.

2. kép: a korszerû kultivátorok sokszínûsítik a talajmûvelést (Fotó: Bottlik)

Kései vetésûek esetében (napraforgó, kukorica, szója) a magágykészítés időzítése a vetéshez igazodik. Lehetőleg közvetlenül előtte történjen a nedvességveszteség csökkentése miatt. Törekedjünk olyan eszközt alkalmazni, amely egy menetben képes kedvező magágyminőséget eredményezni és a felszín lezárásáról is gondoskodik. Leginkább a kompaktorok, a korszerûbb kombinátorok és a rövidtárcsák megfelelők e munkára.

Bottlik László

Szent István Egyetem

Növénytermesztési Intézet

A cikk szerzője: Bottlik László