Eltérő mennyiségi és minőségi elvárásokkal ugyan, de hazánkban a szántóföldi termesztésbe vont területek nagy részén szinte mindenütt termeszthető az őszi búza. Kivételt csak a hûvös, árnyékolásnak kitett, ill. homokos, alacsony humusztartalmú területek képeznek, amelyek sokkal inkább rozs, mintsem búza termesztésére alkalmasak. Annak ellenére, hogy a búza vízigénye számottevően kisebb, mint a kapás kultúráké, a klimatikus feltételeket meghatározó meteorológiai tulajdonságok közül a termés mennyiségére és minőségére a csapadék mennyisége, valamint időbeni megoszlása jelentős hatást gyakorol. Statisztikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy hazánk területének döntő hányadán az éghajlati elemek közül a csapadék tölti be a legfontosabb szerepet. A szántóföldi növénytermesztés – ezen belül a kalászosok – produktivitását a csapadék mennyisége és megoszlása mintegy 70%-ban határozza meg, míg a többi éghajlati elem együttes hatása a becslések szerint mintegy 30%-ra tehető (Árendás, Bónis, 2008).
A kalászosoknak a vegetáció során legalább 300 mm vízre van szükségük, de a nagy termések elérése ennél nagyobb mennyiségû csapadékot feltételez. A nyár végi, őszi csapadék alapvetően az időben meginduló, egyöntetû csírázást, a növények megerősödését segíti elő. Az őszi búza vízfelhasználása a téli félévben a kismértékû evapotranszspirációs vízigény miatt még szerény. A tavaszi, nyár eleji időszakban, a bokrosodástól a kalászolásig terjedő rövid, intenzív fejlődési szakaszban a legnagyobb a növények vízigénye. A búza összes szükségletének mintegy kétharmadát például ekkor használja fel. Az érés és betakarítás időszakában a termés mennyisége, annak minősége szempontjából a csapadékmentes időjárás a kívánatos (Árendás, Bónis, 2008).
Az Aranyszarvas Zrt. területe a Duna-Tisza közi sík vidék középtájon, a Gerje-Perje sík kistájon helyezkedik el. Ez a kistáj a Gödöllői-dombság és a Tisza völgye közötti elterülő területet foglalja magában. Tengerszint feletti magassága 85 és 190 méter közé tehető, a domborzat lösszel és futóhomokkal borított átmenetes síkság. A talajfelszín több mint felét löszös, infúziós löszös üledékek borítják, kisebb részben szélhordta homok és mocsári agyag is előfordulhat. A mérsékelten meleg-száraz éghajlat jellemző a területre. A napsütéses órák évi összege 2030 órára tehető. A hőmérséklet év közbeni és a vegetációs időben mért átlaga 10,50C, illetve 17,20C. Az évi csapadékösszeg megközelíti az 540 mm-t, amely a vegetációs időben 320-330 mm közé tehető. A tájra talajtani sokszínûség jellemző. Tápiószentmárton környékén sztyeppesedő réti szolonyecek, humuszos homoktalajok, réti szolonyecek fordulnak elő. A terület keleti részén réti csernozjomok és ezeknek a mélyen sós változatai fordulnak elő. A talajvíz 2-4 m mélyen érhető el. A gazdaság 1800 hektár területen gazdálkodik, továbbá komplex szántóföldi növénytermesztési szolgáltatást nyújt további 1000 hektáron. Tevékenysége kizárólag szántóföldi növénytermesztés, az összes tevékenységet tekintve a dolgozói létszám 60 fő. Ezzel a térség egyik jelentős foglalkoztatója is, így a szoros értelemben vett szakmai mûködése mellett a vidékfejlesztésben is fontos szerepe van. Az Aranyszarvas Zrt. vezetői kiemelik, hogy a termelési tevékenységet a növénytermesztési, környezeti és gazdaságossági szempontok figyelembevételével végzik és a szolgáltatási tevékenységek során is ezt az elvet kívánják érvényesíteni. A mûvelés alá vont területek településenkénti eloszlása a következő: Tápiószentmárton 1115 ha, Cegléd 530 ha, Gomba 195 ha. A részvénytársaság által termesztett növények és termőterületük a vetésforgóban az elmúlt öt év adatai alapján: őszi búza 250–350 ha, őszi káposztarepce 150–280 ha, kukorica 400–500 ha, napraforgó 300–400 ha, őszi árpa 40–50 ha, ipari mák 40–50 ha.
Soroló őszi búzavetés Tápiószentmártonban
A mélyebb talajmûvelésre a tavaszi növények esetében azok termőterületének 85%-án középmély őszi szántás, a fennmaradó kb. 15 százalékon pedig középmély lazítás a jellemző, a magágyat tavasszal 1-2 alkalommal végzett kombinátorral vagy fogasboronával együtt járatott simítóval készítik. Elővetemények a kalászosok, a repce és a kukorica. Az őszi kalászosok esetében a talaj lazítását többnyire 2-3 alkalommal 20 cm mélységben járatott nehéztárcsával végzik, a magágyat kombinátorral vagy forgóboronával készítik, mivel a kalászosok előveteménye 80%-ban napraforgó és 20%-ban repce. Repce alá 50-50%-ban végeznek középmély szántást és lazítást, a magágyat kombinátorral vagy kompaktorral készítik, elővetemények az őszi kalászosok. Tápanyagellátás tekintetében az őszi vetésû kultúrák alá mikroelemeket is tartalmazó komplex hatóanyag tartalmú (NPK) mûtrágyát juttatnak ki ősszel, tavasszal nitrogén fejtrágyázást végeznek. A tavaszi vetésû növények alaptrágyázása a magágykészítés előtt vagy azzal egy menetben történik mikroelemeket is tartalmazó komplex hatóanyag tartalmú (NPK) mûtrágyákkal, később az állomány fejtrágyázása egy alkalommal magas dózisú nitrogén tartalmú mûtrágyával történik. Az őszi búza és az ipari mák esetében mikroelem tartalmú lombtrágyát is juttatnak ki a levélzet nagymértékû talajborításának időszakában, a megfelelő tápelemhasznosulás biztosításának érdekében. A kalászosok szalmáját lehordják a területről, azonban az olajos növények és a mák teljes, és a kukorica termőterületének kb. 50%-án a talajba forgatják a szármaradványt, ezzel biztosítva a talaj szerves anyag utánpótlását. Az összes termőterület kb. 5%-án baktériumtrágyázást is végeznek a szármaradványok gyorsabb lebomlásának, a nitrogénmegkötés és foszforfeltáródás, ill. a talajélet fokozásának érdekében.
Az összes termesztett növény vetőmagja csávázottan kerül a földbe. Az őszi búza, őszi árpa és a kukorica vetőmagját fungicid hatású készítménnyel kezelik vetés előtt. A repce, a napraforgó és a mák vetőmagját fungicides és inszekticides csávázószerrel kezelten vetik. Repcében ősszel végeznek herbicides kezelést egyszikû gyomok és a gabona árvakelés ellen a teljes termőterületen. Kétszikû gyomok ellen öt éves átlagban a terület kb. 30%-án kellett védekezni. Tavasszal általában már nincs szükség herbicides védekezésre. A növekedésszabályozó és fungicid hatású készítményt a növény szárbaindulásakor juttatják ki. A második fungicides védekezést a repce virágzásában végzik. A repce rovarkártevőivel szemben előrejelzés alapján általában 3-4 alkalommal is szükséges védekezni a teljes termőterületen. Virágzó repcében méhkímélő szerekkel és technológiával védekeznek. Állományszárítást a terület mintegy 70%-án végeznek hidastraktorral, az aratás munkaszervezésének megkönnyítésére és a betakarítás biztonságának érdekében. A kalászos növények esetében őszi búzában a tavaszi alap herbicides kezelés mellett végzik az első fungicides kezelést, mikroelem tartalmú lombtrágya kijuttatással kombinálva, szárerősítő-bokrosodást segítő készítménnyel kiegészítve.
Az őszi árpa csak később, a kalászolás idején részesül fungicides védelemben, a herbicides kezelést azonban már korábban, a bokrosodás idején elvégzik. A kalászolás idején végzik a második fungicides védekezést a kalász és a zászlóslevél megvédésének érdekében. Inszekticides kezelést sok esetben egy vegetáció alatt 2-3 alkalommal is végezni kell a vetésfehérítő, a szipolyok és a poloskák kártételének megelőzésére, csökkentésére. A napraforgó esetében a magágy-előkészítéssel egy menetben Coniothyrium minitans gombát tartalmazó készítményt juttatnak ki és dolgoznak a talajba. A vetésterület 70%-án herbicidtoleráns hibridet vetnek, tenyészidejük alapján korai, középkorai és kései fajtákat, típusonként a vetésterület egyharmadán. A nem herbicidtoleráns fajták vetésterületén premergensen végzik a herbicides kezelést a magról kelő gyomok ellen, míg a herbicidtoleráns fajták esetében a termőterület kb. 20%-án premergens, kb. 80%-án posztemergens gyomszabályozás folyik. Fungicides kezelést a vegetáció során egyszer az állomány 80%-ában, csillagbimbós állapotában végeznek az előforduló szár- és tányérbetegségek megelőzésére. A gyors és megfelelő nedvességtartalmú betakarítás érdekében a vetésterület 50%-án állományszárítást végeznek hidastraktorral. A szemeskukorica vetésterületének egyharmadán igen korai és középkései, kétharmadán középkorai tenyészidejû hibridet vetnek az aratás munkaszervezés megkönnyítésének érdekében.
Majoros Máté az őszi búza állományt szemlézi májusban
A herbicides kezelések típusának tekintetében a vetésterület kb. 80%-án posztemergens, míg a fennmaradó terület kb. 20%-án premergens kijuttatású szerrel kezelik a területet a kukoricában előforduló gyomnövények kártételének megakadályozására. Fungicides és inszekticides kezelés a vegetáció során nem indokolt. Az összes termőterületből mintegy 40-50 hektáron termelnek ipari mákot, melyet a részvénytársasággal szerződésben álló alkaloidagyár integrálásában végeznek. Az integrátor cég biztosítja a kezelt vetőmagot és a termesztés-technológiát is. A növény minden tekintetben különleges figyelmet igényel mind a magágy-előkészítés, a vetés, mind a növényápolás során. A konkurens gyomok visszaszorítására kétszeri posztemergens herbicides kezelést végeznek. Az elsőt a növény két valódi leveles állapotában, a másodikat a mák úgynevezett saláta állapotában. A növényvédelmi technológia része a kétszeri fungicides kezelés is. Az elsőt a virágzás előtti virágbimbós állapotban, a másodikat az úgynevezett zöldtokos állapotban végzik a mákot károsító kórokozók megjelenésének megelőzésére illetve a kártétel csökkentésére. Inszekticides kezelést végeznek a máktokormányos (Ceutorhynchus macula-alba) kártétel megelőzésének érdekében a virágzás végén, zöldtokos állapot kezdetén.
A tápiószentmártoni Aranyszarvas Zrt-ben az őszi búza termesztési technológia fontosabb elemei a következőkben foglalhatók össze: a termőterület majdnem egészén napraforgó elővetemény után vetik az őszi búzát, amely ősszel mikroelemekkel dúsított NPK-trágyázásban, tavasszal pedig a bokrosodás kezdetén, majd kalászhányás kezdetén ammónium-nitrát alapú nitrogéntrágyázásban részesül. Vetést megelőzően tárcsás talajmûvelést végeznek, 5-6 cm vetésmélységre 5,5 milliós csíraszámmal vetnek a klasszikus október eleji-közepi időszakban. A termesztett fajták sora a következőképpen alakul: a termőterület kb. 40%-án Lupus, 30%-án Saturnus fajtát termesztenek, már évek óta ez a két vezérfajta, a fennmaradó 30 százalékon pedig Mv Suba, Bitop és Mv Toldi fajtákat. A termésátlagok többéves átlagban 5 t/ha körül mozognak. A területi eltérések hatása jól megfigyelhető a termésingadozásban, a Gödöllői-dombság nyúlványain elhelyezkedő, mélyebben fekvő, rosszabb szerkezetû és gyengébb tápanyag-szolgáltató képességû talajokon mennyiségileg és minőségileg is gyengébb a termés, szemben a magasabb humusztartalmú, valamint csernozjom talajokkal. Az aktuális helyzethez kapcsolódóan kiemelendő a májusban (május 25-ig bezáróan) lehullott 40 mm csapadék, amely még a búzának sem volt késő, hiszen ennek köszönhetően jobban ki fogja tudni nevelni a szemeket a tejes érésben lévő növény, így pedig magasabb ezermagtömeg várható.
Konklúzióképpen érdemes visszakanyarodni egy olyan témához – az őszi búza vetésidejéhez és vetési csíraszámához –, mellyel korábban foglalkoztunk már (Benedek és Jolánkai, 2011), de esetünkben újból visszaköszön. A példának választott üzem esetében az üzemi gyakorlatukban jól bevált, klasszikus vetésidőt és vetési csíraszámot alkalmazzák, amely szerint a búza vetésének optimális ideje Magyarországon október első két dekádja és általában 5–5,5 millió életképes csírát kell hektáronként vetni. A fent említett cikk pedig egy olyan, a jól bokrosodó búzafajták esetében alkalmazható technológiát tárgyalt, amikor szeptember végétől október elejéig történik a vetés 3,5 millió körüli csíraszámmal. Ezek alapján is látható, hogy az ún. klasszikus, ill. a korai vetésû technológiát is alkalmazzák eredményesen az üzemi gyakorlatban. Az optimális technológia mindig az egyes gazdaságra szabottan, csak a termőhely, a termesztési cél és az üzemgazdasági tényezők pontos ismeretében határozható meg.
Majoros Máté, Benedek Szilveszter
Irodalom
Árendás T., Bónis P. 2008: A kalászos gabonatermesztés általános szempontjai. In: Gabona termesztés-technológiai kézikönyv p. 7-12.
Benedek Sz., Jolánkai M. 2011: Korai vetésidő és alacsonyabb csíraszám a magasabb búzatermésért – elméleti alapvetések és dalmandi tapasztalatok. Agro Napló 9:32-33
A cikk szerzője: Benedek Szilveszter
