Első pilléres támogatások

A Közös Agrárpolitika első pilléréhez rendelt források kisebb átcsoportosítására kerül sor 2014-2020 között. Ha egy tagállam első pilléres forrásainak összege egy hektárra vetítve nem éri el az EU-27 átlagának 90 százalékát, akkor az adott tagállam első pilléres forrásai 2014-től az EU-27 átlagának 90 százaléka és a saját forrásszint különbségének egyharmadával nő. E kiigazítást – amely Magyarországot egyébként nem érinti –, az EU-27 átlagát jelenleg meghaladó közvetlen támogatásban részesülő tagállamok finanszírozzák.

A jövőben a közvetlen támogatások között összegét tekintve a legjelentősebb tétel, a tagállamok első pilléres forrásainak – saját döntésüktől függően – 40-70 százalékát képviselő ún. alaptámogatás lesz. E termeléstől függetlenített, területalapú támogatást újonnan kreált jogosultságok „aktiválásával” lehet majd lehívni, ezért az összevont területalapú támogatási rendszert (SPS) alkalmazó tagállamokban a 2004-2007 között bevezetett támogatási jogosultságok 2013. december 31-én hatályukat veszítik. Jóllehet, az új jogosultságokhoz rendelt összegek megállapításakor az egyes gazdaságok támogatottságában meglévő különbségeket még figyelembe lehet venni, tagállami, illetve térségi szinten legkésőbb 2019. január 1-ig, uniós szinten pedig 2029. január 1-ig azonos szintre kell hozni az alaptámogatást. Az előbbi dátum a gazdaságok eltérő történelmi bázisaiból (üzemszerkezet) fakadó különbségek tagállamon, illetve térségen belüli felszámolásának, míg az utóbbi a tagállamok eltérő történelmi bázisaiból (referenciahozamok és kvóták) fakadó különbségek megszûntetésének határideje.

Az új támogatási jogosultságok – akárcsak a régiek – forgalomképesek lesznek, de csak aktív gazdálkodóra ruházhatók át, ugyanakkor szabadon örökölhetők. Támogatásra jogosult lesz az a gazdaság, amely összes bevételének öt százaléka (nem számolva az agrártámogatásokkal) mezőgazdasági tevékenységből származik. E kitétel azonban csak az 5000 eurónál több közvetlen támogatásra jogosult gazdaságokra vonatkozik.

Az adminisztráció terheinek csökkentése érdekében 100 eurónál kisebb összegû támogatást nem fizetnek ki, illetve az egy hektárnál kisebb jogosult területre nem jár támogatás, jóllehet, az előterjesztők a tagállamok számára felkínálják a lehetőséget e határok módosítására az egyedi adottságokhoz igazítás végett. A tagállamok kötelesek az alaptámogatás legfeljebb három százalékát nemzeti tartalékként elkülöníteni.

Miként azzal számolni lehetett, az Európai Bizottság korlátozni kívánja az egyes gazdaságoknak kifizethető közvetlen támogatások összegét: 150 ezer és 200 ezer euró között a kifizetések 20 százalékának, 200 ezer és 250 ezer euró között 40 százalékának, 250 ezer és 300 ezer euró között 70 százalékának, míg 300 ezer euró felett 100 százalékának elvonását javasolja. Annak érdekében azonban, hogy csak a szubvenciók megnyirbálása miatt ne essen vissza a mezőgazdaságban foglalkoztattak száma, a jogalkotók figyelembe veszik az alkalmazottak után fizetett béreket és azok közterheit: a közvetlen támogatásokból ezek levonhatók, így csupán a maradványösszeget csökkentik.

Ráadásul, a korlátozás nem vonatkozik a környezetbarát gazdálkodási gyakorlatot folytatók alaptámogatást megfejelő támogatására (ún. zöld komponens), amely szintén első pilléres szubvenció lesz. Ezt a tervezet szerint az alábbi feltételekhez kötik:

- ha a gazdaság szántóterülete meghaladja a három hektárt, azon legalább három különböző növényt kell vetni, amelyek egyenként a terület több mint öt százalékát foglalják el, de egyikük részaránya sem haladhatja meg a 70 százalékot;

- a gazdaság által használt állandó legelőterületet meg kell őrizni, az legfeljebb öt százalékkal csökkenhet;

- a gazdaság által használt terület legalább hét százalékát ökológiai célokra kell hasznosítani (pl. védőzónák létesítése, erdősítés vagy ugaroltatás).

Azon gazdaságoknak, amelyek területe részben vagy egészben a Natura 2000 intézkedés hatálya alá van helyezve, a zöld komponens elnyeréséhez szintén meg kell felelniük e fenti elvárásoknak. Ezzel szemben az ökológiai (bio-) gazdálkodást folytatók automatikusan jogosultak a kiegészítő támogatásra, amelyre a tagállamoknak első pilléres forrásaik (lásd táblázat) jelentős hányadát, 30 százalékát kell elkülöníteniük.

A tagállamok első pilléres forrásaik további legfeljebb öt százalékát félretehetik és abból a kedvezőtlen természeti adottságú területeken gazdálkodóknak, bizonyos kritériumok alapján, külön támogatást nyújthatnak. Ez gyakorlatilag a második pillérből ugyanezen gazdálkodói körnek fizethető szubvenció megfejelése.

A 40 évesnél nem idősebb és szakirányú végzetséggel rendelkező fiatal gazdálkodók indulásának támogatására a tagállamok közvetlen támogatási forrásaik legfeljebb két százalékát használhatják fel. E támogatás, amely kiegészíti az alaptámogatást, a kedvezményezetteknek legfeljebb öt évig folyósítható.

A tagállamok első pilléres forrásaik legfeljebb öt százalékáig, míg Málta és a 2013-ban még egyszerûsített kifizetési rendszert (SAPS) alkalmazó országok, továbbá azok, amelyek 2013-ig támogatják a húshasznosítású tehenek tartását, első pilléres forrásaik legfeljebb tíz százalékáig termeléshez kapcsolt támogatásokat nyújthatnak olyan mezőgazdasági tevékenységek ösztönzésére, amelyek bizonyos térségekben fontos gazdasági vagy szociális szerepet töltenek be. A tervezet e tevékenységek között említi többek között a tejtermelést, a kecske-, juh- és hízómarhatartást, a rizs-, fehérjenövény-, zöldség- és gyümölcstermelést. A tagállamok a termeléshez kapcsolt közvetlen támogatásokat 2016. augusztus 1-jéig felülvizsgálhatják annak érdekében, hogy 2017-től azok összegét esetleg növeljék, csökkentsék vagy egyes jogcímeket akár megszûntessenek, illetve a kifizetés feltételeit módosítsák. A tervezet szerint a termeléshez kapcsolt támogatások legfeljebb a termelés szinten tartását szolgálhatják.

Az adminisztráció terheinek csökkentése érdekében a tagállamok – saját döntésük alapján – a kisgazdaságoknak 500-1000 euró közötti átalánytámogatást adhatnak (egyszerûsített kifizetés), amely kiváltja az összes közvetlen támogatást, vagyis az igénylők más direkt szubvencióra nem lesznek jogosultak. E célra az első pilléres források legfeljebb tíz százalékát lehet felhasználni.

Vidékfejlesztés

Az Európai Bizottság javaslata értelmében 2014-től a második pillér forrásainak 50 százalékát történelmi, 50 százalékát objektív kritériumok alapján osztják szét a tagállamok között, de egy-egy tagállam uniós vidékfejlesztési támogatása nem lehet kisebb, illetve nagyobb a jelenlegi összeg 90 százalékánál, illetve 110 százalékánál. Az uniós társfinanszírozás mértéke 80-100 százalék között változik.

A vidékfejlesztés célja lényegében ugyanazok maradnak: a mezőgazdaság versenyképessége, a természeti erőforrások fenntartható kezelése, a vidéki térségek kiegyensúlyozott területi fejlődése, illetve a LEADER program, amelyre a tagállamoknak második pilléres uniós forrásaik legalább 5 százalékát kell elkülöníteniük. A tagállamoknak a 2014-2020 költségvetési időszakra készített vidékfejlesztési programjaikban be kell azonosítaniuk egy-egy intézkedési területet, és ezekre az Európa 2020 stratégiából levezetett, alább felsorolt prioritásokkal harmonizáló, koherens stratégiát kell leírniuk:

- tudástranszfer elősegítése a mező- és erdőgazdaságban;

- mezőgazdaság versenyképességének erősítése és a gazdaságok életképessége;

- élelmiszerlánc-szerveződések előmozdítása és kockázatkezelés a mezőgazdaságban;

- mező- és erdőgazdaságtól függő ökoszisztémák megőrzése és erősítése (pl. biológiai sokféleség fenntartása, szén megkötése, talaj- és hulladékgazdálkodás stb.);

- erőforrások hatékony felhasználásának előmozdítása, az élelmiszergazdaság és erdészet szénkibocsátásának és -felhasználásának csökkentése (pl. hatékonyabb víz- és energiafelhasználás, kevesebb nitrogén-oxid és metán kibocsátása stb.);

- munkahelyteremtés és a vidéki térségek megújítása.

Tematikus alprogramok, amelyek fontos vidéki térségek különleges problémáira irányulnak (pl. a fiatal gazdálkodók, kisgazdaságok, hegyvidéki gazdálkodás, közvetlen értékesítés stb. ösztönzése), szintén helyet kaphatnak a tagállamok vidékfejlesztési programjaiban.

A kockázatkezelés szükségességéről az elmúlt hónapokban már sokat olvashattunk, konkrétumokról azonban eddig alig esett szó. Nos, a jogalkotók három, kockázatkezeléshez kapcsolódó intézkedést javasolnak:

- biztosítás a növénytermesztés és állattartás káreseményeire;

- kölcsönös biztosítási alapok az állat- vagy növénybetegségek, illetve környezeti balesetek nyomán jelentkező veszteségek fedezésére;

- jövedelemstabilizáló támogatás, amely akkor fizethető, ha a jövedelmek csökkenése meghaladja az előző három esztendő vagy az előző öt esztendő valamely hároméves periódusa átlagának 30 százalékát (a kompenzáció nem lehet nagyobb, mint a kieső jövedelem 70 százaléka).

Azokat, akik hegyvidékeken vagy kedvezőtlen természeti adottságú térségekben gazdálkodnak, többletköltségeikre és alacsonyabb jövedelmükre tekintettel éves területalapú kompenzációban kell részesíteni. A nem hegyvidéki térségek esetében azonban a támogatás feltétele, hogy az igénylő által használt mezőgazdasági terület legalább 66 százaléka rossz vízelvezető képességû, túl hûvös vagy túl száraz, esetleg túl nedves térségben fekvő, sekély gyökérzónájú, sós, illetve savas talajú vagy legalább 15 százalékos lejtésû legyen.

A tagállamok e támogatási célra második pilléres forrásaik legfeljebb tíz százalékát különíthetik el. Megjegyzendő, hogy a jelenleg KAT támogatásban részesülő területek szubvencionálása 2014-2017 között fokozatosan megszûnik.

Az Európai Bizottság szeretne a jelenleginél nagyobb lendületet adni az agrárinnovációnak az Európai Innovációs Partnerségen (EIP) keresztül, elsősorban a termelékenységre és fenntarthatóságra fókuszálva. A projekteket az egyes gazdaságoknak kifizethető közvetlen támogatások összegének korlátozása révén „felszabaduló” összegekből finanszíroznák.

Piaci intézkedések

A piaci intézkedések (intervenciós felvásárlás, magántárolás támogatása és export-visszatérítés) kikerülnek az első pillérből, finanszírozásuk a jövőben egy 3,5 milliárd euró nagyságrendû ún. sürgősségi tartalékból történik majd. Intervenciós felvásárlásra felajánlható termények, illetve termékek lesznek november 1. és május 31. között a búza, az árpa és a kukorica (101,31 euró/tonna); április 1. és július 31. között a hántolatlan rizs (150 euró/tonna); március 1. és augusztus 31. között a vaj (2463,9 euró/tonna) és a soványtejpor (1698 euró/tonna); míg egész évben a friss és fagyasztott marha- és borjúhús (2224 euró/tonna R3 hasított test). A referenciaáron búzából legfeljebb 3 millió tonnát, vajból 30 ezer tonnát, míg soványtejporból 109 ezer tonnát lehet felvásárolni uniós szinten. Az e mennyiséget meghaladó felajánlások esetében – akárcsak az árpánál, a kukoricánál, a hántolatlan rizsnél, valamint a marha- és borjúhúsnál – tendert hirdetnek. Magántárolási támogatás többek között a fehér cukorra (a cukorkvóták 2016. szeptember 30-án esedékes eltörléséig), a friss vagy fagyasztott marhahúsra, a vajra, a soványtejporra, a sertés-, kecske- és juhhúsra adható.

Potori Norbert

A cikk szerzője: Potori Norbert