A helyesen végzett tápanyag-utánpótlás nem csak mennyiségileg kell, hogy biztosítsa a növény tápelemigényét a talaj természetes tápelem-szolgáltató képessége és az elővetemény után esetlegesen visszamaradt tápanyagok mellett, hanem mindezt megfelelő időben, a növény intenzív tápanyag-felvételi időszakában. Amikor tehát a növények tápelemigényét határozzuk meg, a növény igényéből kell kiindulni. Egyrészt ismernünk kell a tervezett termés függvényében szükséges tápelemszintet, másrészt úgy kell összeállítanunk annak kijuttatási technológiáját (alap-, starter-, fej-, ill. levéltrágyázás), hogy a tápelemek ténylegesen rendelkezésre is álljanak a növény számára felvehető formában az adott fenofázisban. Jelen cikk azzal a céllal született, hogy összefoglalja azokat az adatokat és számítási eljárásokat, amelyek alapján kiszámíthatjuk a növények tápelemszükségletét. A műtrágya-kijuttatás a konkrét fenológiai igényekhez igazított megtervezése külön cikk témája, amelyet a későbbiek során fogunk közölni.

A trágyaszükséglet számítása

A fenntartható tápanyag-gazdálkodás filozófiája szerint trágyázás útján annyi tápelem juttatandó a talajba, amennyit a termés betakarításával elviszünk a tábláról. Ennek viszont előfeltétele az optimális tápelem-ellátottság elérése, hiszen ellenkező esetben talajzsarolásról lenne szó. Gazdaságossági és ökológiai megfontolások alapján a termőhely adottságaihoz alkalmazkodó, termőhely-specifikus trágyázásra kell törekednünk.
Az említett célok megvalósításához figyelembe kell vennünk a növény igényét, tápanyag-hasznosító képességét, a talaj tápanyagtartalmát és szolgáltató képességét, továbbá a trágyák érvényesülését az adott talajon. A Magyarországon alkalmazott tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadási rendszerek – hasonlóan a többi európai országhoz – mérlegelven nyugszanak, vagyis azon, hogy a termésekkel a talajból elvont tápelemeket részben, vagy egészben pótolnunk kell.
A termésképzéshez szükséges tápanyagok mennyisége arányos a termés nagyságával és annak kémiai összetételével. Az elméleti tápanyagszükséglet az alábbi képlettel számítható:

Tápanyagszükséglet (kg/ha) = Q x f

Q: a tervezett termés (t/ha)

f: a terméshez szükséges tápanyagmennyiség (kg/t)

A főbb szántóföldi növények tápelemfelvételét az 1. táblázat foglalja össze. Ezzel kapcsolatban fontos leszögezni, hogy a vonatkozó szakirodalmakat tanulmányozva több forrás is rendelkezésre áll, különböző évjáratokban, eltérő fajtákkal végzett adatokkal, de az átlag-
értékek között nem található nagyságrendi különbség. Évjáratok és fajták szerint is lehet különbség az egyes növényfajok tápelemfelvételében, de ezek nem akkora eltérések, amelyek alapján módosulna az egyes tápelemek mennyiségi felvételéről alkotott ismeretanyagunk. Az itt is bemutatott adatsornak feltétlen előnye, hogy főtermék- és melléktermék szerinti megoszlásban is mutatja a tápelemfelvételt. Ennek ismerete olvasatunkban két szempontból különösen fontos.

• Az a tápelemmennyiség, ami a termésben transzlokálódik, biztosan kikerül a tápelem körforgalomból a termés betakarításával, pótlásának hiánya tehát negatív irányba tolja el a tápelemmérleget.
• A növényi melléktermés tápelemtartalma, amennyiben a szármaradványok a táblán maradnak és lebomlanak, tápelemtartalmuk szervetlen formába kerülve felvehető lesz a következő növénykultúrák számára. Különösen a kálium esetében nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a növényi tápelemfelvétel nagy része a szárban transzlokálódik. Így ha betakarításra kerülnek a szármaradványok, nagy mennyiséget vonunk ki a tápelemmérlegből, amely mennyiséget pótolni kell. (Lásd 1. táblázat)

A Magyarországon használt műtrágyázási szaktanácsadási rendszer – kalibrációs kísérleti adatok alapján – a talaj foszfor-, ill. kálium-ellátottsága függvényében növényfajonként és termőhelyenként megadja az egy tonna termés előállításához szükséges tápelem mennyiségét. Ez az 1. táblázatban közölt adatok korrekcióját jelenti a talaj ellátottsága függvényében. Ezeket az adatokat itt nem közöljük külön, a rendszer lényege azon túl, hogy fajonként eltérő a növények tápelemigénye, az, hogy rosszul ellátott talajon több tápelem kerüljön kijuttatásra, mint amennyit a növények felvesznek, jól ellátott talajon pedig kevesebb. A közepes tápanyag-ellátottságú talaj gyakorlatilag optimálisnak tekinthető, ebben az esetben annyi tápelemet kell trágyázás útján a talajba juttatni, mint amennyit a növények felvesznek. (Lásd 2. táblázat.)

A talaj tápelem-ellátottságának megítélését a foszfor- és a kálium esetében a 2., ill. 3. táblázat közli. Jól látható, hogy ugyanaz az AL-oldható tápelemérték a termőhely és a tápelem-felvételt leginkább befolyásoló fizikai, ill. kémiai tényező szerint akár eltérő ellátottsági kategóriába eshet. Legalább ugyanannyira fontos információt jelent a több, ötéves periódusokban egymást követő talajvizsgálatai eredmények alapján a tápelem-ellátottság változásának, tehát a talaj tápelem-dinamikájának ismerete, mint az aktuális tápelem-ellátottsági státus.
A nitrogénellátottság megítélésére rendelkezésre áll egy táblázat a humusztartalom alapján a fentiek mintájára. Lényeges azonban, hogy a ténylegesen felvehető ásványi nitrogénformák mennyiségéről csak az Nmin-vizsgálat képes kielégítő információt szolgáltatni, amely eredmény a talajban folyamatosan zajló mineralizációs folyamatok miatt csak a mintavétel idejére érvényes.

A műtrágya hatóanyag-mennyiség korrekciója

Az elővetemény hatása

1. Pillangós növények N-igényt csökkentő hatása

A IV. és VI. termőhelyek kivételével a közepes és az annál jobb nitrogén-ellátottságú talajokon, valamint a termőhelyre jellemző közepes termésszintet meghaladó pillangós esetén a számított N-műtrágya hatóanyagot:

• egyéves pillangós után 50 kg/ha-ral,
• évelő pillangós után – az első évben – 50 kg/ha-ral csökkentjük,
• lucerna után még a 2. évben is számítható 30 kg/ha levonás.

2. Nagy tömegű szerves anyag leszántásakor (kukorica, napraforgó vagy egyéb), nagy szártömeget visszahagyó – tág C/N arányú – növények esetén

• A szerves anyag káliumtartalmát a számított K2O-műtrágya hatóanyagból levonjuk, mégpedig kukoricaszár esetében 5–10 kg K2O/t betakarított szemtermés, napraforgó esetében 20–30 kg K2O/t betakarított kaszattermés, őszibúza-szalma esetén – leszántás vagy tarlóégetés esetén egyforma – 5–10 kg K2O/t betakarított szemtermés szerint számolva. A szerves anyag hasznos hatóanyag-tartalmát az első évben csak megfelelően aprított és időben bemunkált termék esetében szabad figyelembe venni.
• A szerves anyag időbeni lebontása céljából a IV. az V. és a VI. termőhelyen minden
1 t száraz anyaghoz (a betakarított szemtermésnek megfelelő mennyiségből számítva) 8 kg N-t adunk, vagyis ennyivel emeljük a kiszámított N-adagot, ha az nem éri el a 150 kg N/ha-t. Amennyiben ezt a N-szintet meghaladja, el lehet tekinteni a nitrogén-kiegészítéstől. Jobb termőhelyi viszonyok között – (I. és III. termőhelyek) ilyen korrekcióval nem számolunk.

Az istállótrágyázás hatása

Az egyes szervestrágyák tápelemtartalma között jelentős lehet a különbség, ezért pontos adatot csak az adott trágyatételből elvégzett laboratóriumi vizsgálat eredménye tud szolgáltatni. A 4. táblázat tájékoztató jelleggel közli az istállótrágyákra általánosan jellemző tápelemtartalmakat. A hígtrágya ásványi formában tartalmaz nitrogént, foszfort és káliumot, így ez a mennyiség a növény számára azonnal felvehető tápelemtartalomként beszámítható. A nitrogénnél figyelembe kell venni, hogy ammónium formában található benne, ami némileg lassabb felvehetőséget jelent a nitrát komponenst is tartalmazó műtrágyákhoz képest. (Lásd 4. táblázat.)

A mikroelem-ellátottság megítélése

• A mikroelemek a makro- és mezoelemekhez képest lényegesen kisebb mennyiségben szükségesek a növények növekedéséhez és fejlődéséhez, azonban szintén nélkülözhetetlenek. Sokszor bár jelen vannak a talajban, de nehezen felvehetőek, így előtérbe kerül levéltrágya formájában történő kijuttatásuk. De hogyan értelmezzük a talajvizsgálatban szereplő mikroelem-tartalmakat? Magyarországon nincs egy egységes, közforgalomban lévő táblázat erre nézve! Ezért született a lenti táblázat, amely remélhetően a gazdálkodók segítségére lesz a talajvizsgálati eredmények értékelésében és a mikroelem-trágyázás megtervezésében. (Lásd 5. táblázat)

Benedek Szilveszter

szaktanácsadó

A cikk szerzője: Benedek Szilveszter