A szójabab globális termelése a várakozások szerint 250,3 millió tonna körül alakul a 2009/2010. gazdasági évben, közel 19 százalékkal haladja meg a 2008/2009. évi kibocsátást. A világ legnagyobb szójatermelő országaiban rekordtermést takarítanak be: az Egyesült Államokban 90,3 millió tonna (egy esztendővel korábban 80,8 millió tonna), Brazíliában 64,6 millió tonna (egy esztendővel korábban 57,2 millió tonna), míg Argentínában 53 millió tonna (egy esztendővel korábban 32 millió tonna) szójabab kerül a raktárakba. E három ország részesedése a globális kibocsátásból kereken 83 százalék.
A vezető szójatermelők között kell említést tenni Kínáról, ahol a 2009/2010. gazdasági
évben 14,5 millió tonna körüli terméssel számolnak (1. ábra).
Elemzők szerint a szójabab világpiaci ára (2009. december elején 412 USD/tonna FOB Mexikói-öböl paritáson) a bőséges dél-amerikai kínálatnak köszönhetően 12 százalékkal esik 2010 első felében. A termény árának alakulását (2. ábra) azonban nagyban befolyásolja a spekulatív (ha úgy tetszik: befektetői) tőke mozgása a pénzügyi és árupiacok között, a világgazdaság teljesítménye, valamint a kőolaj jegyzése.
A szójabab árának előrelátható lejtmenete, továbbá a búzából felhalmozott igen jelentős készletek miatt a spekulatív tőke a terménypiacokon valószínûsíthetően mind inkább a kukoricára összpontosít a közeljövőben, ezért a tengeri jegyzése más terményekéhez képest viszonylag magas marad.
A szójabab globális kereslete a 2009/ 2010. gazdasági évben 5 százalékkal bővül az előző gazdasági évhez képest, vagyis a piac gyakorlatilag visszatér a korábbi növekedési pályára. Az összes felhasználás megközelítheti a 234 millió tonnát. Ha hihetünk az előrejelzéseknek, a nemzetközi kereskedelembe 79,6 millió tonna szójabab kerül, 3,5 százalékkal több, mint a 2008/2009. gazdasági évben. A világ elsőszámú szójaimportőre, Kína keresletének és behozatalának növekedését – és egyben gazdaságának talpraállását – jelzi, hogy az USA 2009. évi szójababterméséből 17 millió tonnát kötött le november utolsó hetéig, szemben az előző év november végéig szerződött alig 9,2 millió tonnával. Kereskedők becslése szerint az ázsiai ország importja a 2009. évi termésû észak-amerikai szójababból megközelíti a 18,4 millió tonnát, míg a folyó gazdasági év összes behozatala az amerikai kontinensről elérheti a 41 millió tonnát.
Az Európai Unió szójatermelése elhanyagolható: a 2009/2010. gazdasági évben mindössze 845 ezer tonna (egy esztendővel korábban 744 ezer tonna) szójababot takarítottak be. A tagállamok között a folyó gazdasági évben Olaszország áll az élen 590 ezer tonna körüli szójatermésével (170 ezer hektár termőterület), majd Franciaország következik 114 ezer tonnával (44 ezer hektár termőterület). Magyarországon 31 450 hektárról 72 682 tonna szójabab került a raktárakba a 2009/2010. gazdasági évben, amely mennyiséggel a harmadik helyen osztozhatunk Ausztriával. A negyedik helyre a korábban számottevő mennyiségû gm (géntechnológiailag módosított) szójababot termelő Románia szorult 59 ezer tonna körüli mennyiséggel (45 ezer hektár termőterület). A térségünkben említést érdemel a nem EU tagállam Szerbia, ahol a kibocsátás elérte a 420 ezer tonnát (165 ezer hektár termőterület). Elemzők szerint az Európai Unió a folyó gazdasági évben 12,7 millió tonna szójababot importál, 2,4 százalékkal kevesebbet, mint az előző gazdasági évben. Ugyanakkor szójadarából 22,8 millió tonnát szerez be a nemzetközi piacról, 4,6 százalékkal többet, mint a 2008/2009. gazdasági évben.
Míg az Egyesült Államok a világ legnagyobb szójabab-exportőre (kivitele a folyó gazdasági évben megközelíti a 36,5 millió tonnát), addig Argentína a vezető szójaolaj-és szójadara-exportőr (a folyó gazdasági évben szójaolajból 5,2 millió tonnát, szójadarából 26,7 millió tonnát értékesít más országoknak). A szójaolaj piacán Brazília a második legfontosabb beszerzési forrás (kivitele a folyó gazdasági évben megközelíti a 23,8 millió tonnát).
A szójaolaj az amerikai kontinensen mind fontosabb nyersanyag a biodízel-gyártásban. Ezzel magyarázható, hogy Dél-Amerika szójaolaj-kivitele az elmúlt néhány
évben csökkenő tendenciát mutat. Brazíliában 2010 januárjától kötelező a biodízel 5 százalékos bekeverése, ami a szójaolajnak komoly felvevőpiacot teremt. Argentína a szójaolajból előállított biodízelből a 2009. naptári évben már több, mint 1 millió tonnát exportált, míg három évvel ezelőtt mindössze 55 ezer tonnát adott el a nemzetközi piacon. A gázolaj-helyettesítő kivitele főleg az Európai Unió keresletének köszönhetően ugrott meg. (A Közösség 2009 márciusától antidömpingvámmal sújtotta az Egyesült Államokból importált biodízelt, mert az USA adókedvezményt nyújtott a gyártóinak és az exporttal letörte az EU belpiaci árait. Az észak-amerikai B99 behozatala 2008-ban meghaladta az 1,6 millió tonnát, ami az USA összes biodízel termelésének több, mint 70 százalékát tette ki.)
A szójadara iránti kereslet elsősorban a világgazdaság újbóli fellendülésének ütemétől és az állati eredetû fehérjék árának alakulásától függ. Emellett azonban a kínai kormány stratégiai készletek felhalmozására irányuló törekvése is meghatározó szerepet játszik. Az Európai Unió fehérjetakarmányokból az állatállomány csökkenése ellenére továbbra is jelentős mennyiségû behozatalra szorul: a közösségben felhasznált fehérjetakarmányok mintegy 60 százaléka harmadik országokból származik. Az EU elsősorban a világpiacot uraló Dél- és Észak-Amerikától vásárol fehérjetakarmányokat, ahol már számottevő arányban termelnek gm szójababot, valamint kukoricát és repcét. (A gm szójabab részesedése a vetésterületből Argentínában elérte a 98 százalékot, az Egyesült Államokban a 91 százalékot, míg Brazíliában a 65 százalékot 2009-ben.) Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a közösségben előállított takarmánykeverékek több, mint 90 százalékában megtalálhatók a gm összetevők. A nem engedélyezett gm szervezetekkel szemben az Európai Unióban zéró tolerancia van érvényben, ami komoly hatást gyakorol a szójabab- és kukorica-, illetve ezek származékos termékei (szójadara, kukoricaglutén-takarmány, DDGS) behozatalára.
Ugyanis az exportőrök és importőrök ma már alig képesek garantálni a 0,0 százalék határértéket a tiltott gm összetevőkre, hiszen ehhez nem csak a termelést, de az egész logisztikai láncot izolálni kell. A mind inkább visszaszoruló „hagyományos” szójabab termelésének, kezelésének és szállításának többletköltsége természetesen az árában is érvényesül. A gm fajták területének növekedésével az árkülönbség az elmúlt években ugrásszerûen megnőtt: a nem gm szójadaráért tonnánként 50–80 dollárral többet kellett fizetni.
Bár a szójadarának Európában nincs igazi alternatívája a takarmányozásban, ekkora felárat az EU állattartói nem hajlandók megfizetni, ezért a jövőben a kereslet további visszaesésével lehet számolni. Részben ezért, részben pedig azért, mert a nem gm szója folyamatos beszerzése nem látszik biztosíthatónak, az európai szójafeldolgozók manapság nem is mutatnak különösebb érdeklődést a hagyományos szója iránt. Hazai szakemberek szerint a Magyarországra behozott évi 700-800 ezer tonna szójadara elenyésző hányada nyomon követhetően nem gm-tartalmú. A gm szójadara ára nálunk is tonnánként körülbelül 15 százalékkal olcsóbb és a hazai piac sem fizeti meg a gm szervezetektől garantáltan mentes szójadarát.
Potori Norbert (AKI)
A cikk szerzője: Potori Norbert
