Hiszen a kedvezőtlen körülmények között is voltak, akik nem a termésátlagokra panaszkodtak, hanem sokkal inkább a felvásárlási árakra. Ők valamit másképp csináltak és nem feltétlenül a nagyobb adagú mûtrágyázásban kell keresni a sikeresség okát. Vélhetően nagyobb gondossággal mûvelik a talajt is. Az elmúlt év figyelemre méltó módon bizonyította a talajmûvelés szerepét a termesztés megalapozásában.

A repce talajmûveléséről…



A rendkívül száraz tavaszi időjárás rányomta bélyegét a repce fejlődésére. Alig nevelt szárat, rég láthattunk ilyen alacsony állományokat. Az oldalhajtások száma sok esetben fele volt a szokásosnak, e miatt a becők száma is nagyon kevés volt. A virágzás, terméskötődés időszaka hamarabb bekövetkezett, minek következtében az aratást is a megszokottnál kb. két héttel korábbra kellett időzíteni.

A repce és az őszi kalászosok gyenge tavaszi fejlődése, majd az alacsony termésátlagok rámutattak a nyári tarlómûvelés és az őszi alapmûvelés meghatározó szerepére. Gondos, nedvességkímélő tarlóhántás, majd ápolás hiányában elmarad a talaj beéredése, a biológiai állapotjavulás. Ennek következtében a rosszabb minőségû alapmûvelés egészen aratásig akadályozta a nedvességháztartást, az aszályt még inkább megsínylették a növények. A tenyészidőben kiásott repce gyökérzete jól mutatja a talajmûvelés hibáit. A tömörödött talajon a gyökérzet nem képes mélyre hatolni, elágazik, oldal irányba növekedve keresi a vizet ( kép).

A mûvelőtalpon száraz időben nem képes keresztülhatolni az egyébként erős gyökérzet. Leginkább a szántásos és a tárcsás alapmûvelések esetében alakul ki mûvelőtalp, ami akadályozza a nedvesség felvételét. Ennek ellenére még sokan szántanak, tárcsáznak a repce alá is. Eredményesebbnek bizonyultak a tavalyi szárazságban a lazításos és kultivátoros mûvelési rendszerek. Alkalmazásukkal elkerülhető az eke- vagy tárcsatalp képződés, továbbá a felszínen maradó mulcs segíti a nedvesség megőrzését és védi a talajt az időjárás szélsőséges hatásaitól. Egyre többen ismerik fel a mulcsmûvelés jótékony hatásait, nem alaptalanul nő a lazítás és a kultivátorozás népszerûsége.

A magágykészítés és a vetés minősége szintén befolyásolta a repce állományok fejlődését. A szántás után többnyire szükséges két-, akár három menetes munkavégzés – teljesen kiszárítva a talajt – az időjárás viszontagságaira bízta a kelést. Sok helyütt oly mértékû volt a nedvességhiány, hogy nem kelt ki a repce, újra kellett vetni, vagy mást vetettek helyette. Gyorsan, egységesen kelt és jól fejlettnek repcét csak ott láthattunk, ahol a teljes talajmûvelési rendszer max. 3-4 menetből állt (tarlóhántás, alapmûvelés, magágykészítés, vetés) és kiemelt gondot fordítottak a felszín lezárására, a nedvesség megőrzésére.

Az őszi kalászosok talajmûveléséről…



A tömörödött talajállapot növelte a terméscsökkenést a kalászosok esetében is. A csapadékhiány leginkább a tárcsával mûvelt területeken eredményezett gazdaságtalan termésszintet. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy a kalászosok mûvelésében oly népszerû tárcsás rendszer klíma érzékeny. A sekély lazult réteg és a tárcsa által kialakított mûvelőtalp akadályozzák a nedvesség háztartást és a növények vízfelvételét. Így száraz évjáratokban nem alapozza biztonsággal a termesztést.

Az elmúlt ősszel – a száraz talajállapot miatt – sokan döntöttek (okszerûen!) a lazításos vagy kultivátoros alapmûvelés mellett. A mûvelés sikerét leginkább a tarlómûvelés gondossága, ill. későn lekerülők (napraforgó, kukorica) után a szárzúzás és a bekeverő jellegû tarlóhántás határozta meg. A legjobb munkaminőséget abban az esetben tapasztalhattuk, ha beéredett talajon történt az alapmûvelés. Napraforgó után azonnali tarlóhántás (lezárással), majd 7-10 nap pihentetés szükséges a beérdéshez és a kedvező alapmûvelési minőséghez. Őszi kalászosokban magágykészítési, majd kelési hibákat leginkább olyan táblákon tapasztalhattunk, ahol a tarlómûvelést gondatlanul végezték, vagy rosszul választották meg az alapmûvelés módját. Lazított és visszazáratlan, vagy szántott területeken – a száraz talajállapot miatt – rögös lett a felszín. Később, a jelentős mennyiségû őszi csapadék megérkeztével enyhültek e hibák, az állományok kiegyenlítődtek.

A kapások talajmûveléséről…



A rendkívüli tavaszi szárazság mellett a szántáselmunkálások és magágykészítések okszerûtlensége súlyosbította a talajok nedvességveszteségét. A száraz talajban olykor 3-4 hétig időzött a kukorica, napraforgó vetőmagja. Nagyobb volt a baj, ha a csírázás megindulásához még volt elég nedvesség a vetésmélységben, de később a csírakezdemény elszáradt a kiszáradó talajban. Ez esetekben újravetésre volt szükség. A nyár végi aszály rámutatott az alapmûvelési hibákra is. A mûvelőtalpas talajokon a kukorica hamarabb felsült és leállt a vegetáció.

Bottlik László

A cikk szerzője: Bottlik László