A Pannonagri Kft. immár harmadik éve forgalmazza az Olimac Drago (Sárkány) nevû kukoricabetakarító adaptert. A nyitott szemmel járó szakemberek a kiállításokon kívül már a gyakorlatban, a szántóföldön is egyre gyakrabban találkozhatnak ezzel a géptípussal.
Az Olimac Olaszországból érkezett, meghódította Németországot, és nagy sikereket ért el az Egyesült Államokban is.
A gép kiválósága főként egyszerûségében és nagyon szellemes, frappáns mérnöki-mûszaki megoldásaiban rejlik. Több versenytárs is megpróbálta ezeket a vonásokat saját technikájában alkalmazni, úgymond „magáévá tenni”, ez azonban a jogvédelemmel biztosított mûszaki megoldásoknál teljességgel nem lehetséges, az átalakított másolatok pedig már sokkal kevésbé hatékonyak, sikeresek.
Egy gyakorlati bemutató után az egyik gazda intelligens kukoricacső-törő adapternek nevezte az Olimacot, és azóta mi is szívesen használjuk ezt a jelzőt, abból a célból, hogy ezt a gépet a többi hasonló rendeltetésû berendezéstől megkülönböztessük.
Mitől is intelligens az Olimac, vagy mitől intelligensebb, mint a többi csőtörőadapter-típus?
Hajtásrendszerének kialakítása rendkívüli hatékonyságot eredményez. A kétoldali behajtás természetesen többszörös biztonsági tengelykapcsolóval védve máshol is alkalmazott megoldás. Különleges viszont, hogy a gép törőegységének összes láncmeghajtási, törőhenger-meghajtási és szárzúzó-tengely meghajtási funkcióját egyetlen hajtómû látja el.
A hajtómû központi tengelyén egy dupla kúpfogaskerék található, amely hátulról az egyik oldalról kapja a hajtást, elöl pedig a kúp két oldala hajtja meg a két törőhengert. Ugyanerről a kúpról lent a szárzúzó tengely fordulatszám-növelő áttétele kapja a meghajtást. A központi tengelyre kétoldalt két kisebb kúpfogaskerék van felfûzve, megfelelő távolságra a központi kúptól, amelyek a felettük elhelyezkedő láncmeghajtás részére továbbítják a forgónyomatékot.
Így a láncmeghajtás, törőhenger-meghajtás és szárzúzótengelymeg-hajtás egy egységet képez, a funkció ellátásához szükséges, lehetséges legkisebb kúpfogaskerék-számmal.
Mindez azt eredményezi, hogy a gép ellenállása kicsi, egy hatsoros adapter szárzúzóval már akár 150 lóerős kombájnnal is kitûnően tud mûködni.
Egy nagyobb gépnél ez természetesen azt jelenti, hogy a fajlagos üzemanyag-felhasználás kevesebb, mint más adapterek üzemeltetése esetén.
Ez az egyhajtómûves rendszer döntően meghatározza a szervizigényt is. A láncokat, a törőszerkezetet és a szárzúzót meghajtó fogaskerekek egy térben helyezkednek el, együtt kapják a kenést. A hajtómûben 7 kg kenőanyag fér el, amelynek szintje egy nívópálcával ellenőrizhető. És itt következik egy „csapda”. A régebbi adaptertípusoknál az volt a gyakorlat, hogy a hajtómûvet a kenőanyaggal szezon előtt feltöltötték, majd a fogyást a szezon végén ellenőrizték.
Az Olimac kiváló kvalitásokkal rendelkező, alacsony energia-felhasználású, ötletes technika, amely sok örömet tud okozni felhasználójának, ennek azonban ára van: a hajtómûben lévő kenőanyagszintet a nívópálcával kétnaponta ellenőrizni kell.
Az alkalmazott kenőanyag zsír állagú, még magas hő hatására sem válik folyékonnyá. Amennyiben a hajtómû bármelyik szimeringje tönkremegy, két nap alatt max. 1–1,5 kg zsír tud a hajtómûből „megszökni”. Miután ezt észrevesszük, szükséges a hiány pótlása, de amennyiben az elkövetkezendő két nap után ugyanennyi vagy még nagyobb mennyiségû zsír hiányzik, ellenőriznünk kell melyik szimeringnél van szivárgás. Tapasztalati tény, hogy ez leggyakrabban a szárzúzó kés tengelyénél fordul elő.
Ez a szimering szántóföldön is rendkívül gyorsan cserélhető. A szárzúzó tengely kúpos csapágya koronás anyával felszabályozható.
Sokat írhatnánk még itt a gép „szervizbarát” mûszaki megoldásairól, a terjedelem korlátozottsága azonban ezt nem teszi lehetővé.
A gép törőszerkezetéről el kell mondanunk, hogy azt extra hosszú törőhengerekkel konstruálták, amelyek fel is vannak késezve. A törőegység kitûnő konstrukciója lehetővé teszi a nagy sebességû, veszteségmentes betakarítást, és ez egyben csábítást jelent a gyors haladásra, de erre a későbbiekben visszatérünk.
A betakarítási veszteségek kiküszöböléséről egyrészt a törőhengerek felett elhelyezkedő automata szabályozású törőlécek gondoskodnak, amelyek mûszaki megoldása szabadalmi védettség alatt áll.
A törőléceket egy rugós mechanizmus szabályozza. Satnyább, kisebb szárátmérőjû állományban a rugók összenyomják a törőléceket, lecsökkentve az azok között lévő távolságot, olyan módon, hogy az adapter a legkisebb, legfejletlenebb kukoricacsöveket sem tudja elveszíteni. A rugós szerkezet beállítása olyan, hogy a vastagabb szárak könnyedén szétnyomják a törőléceket, így a gép a nagyméretû csöveket is gond nélkül betakarítja.
A gép egyszerre és folyamatosan „figyeli” az összes betakarított sorban az állomány változását, és ezekhez a változásokhoz automatikusan, folyamatosan hozzáilleszti a saját mûködését, optimalizálva ezzel a betakarítási folyamatot, és minimálisra csökkentve a betakarítási veszteséget.
A törőhengerek nem kúpos alakúak, nem gyors forgásúak, nem végeznek szárzúzási funkciót, így nem figyelhető meg az a jelenség, amely egyes nagy nevû, konkurens gépeknél sorozatban fordul elő, nevezetesen, hogy egyes kukoricacsövek szinte „elpattannak” a törőszerkezettől, növelve a betakarítási veszteséget.
Mindehhez párosul, hogy a gép rendkívül lapos építésû, a talajrahelyezési szöge 18 fok, amellyel szinte bújik a sorok között, és könnyen felemeli a ledőlt szárakat is, a rajtuk levő csövekkel együtt. Amennyiben az állomány nagyon megdőlt, akár mindkét oldalra felszerelhetünk hajtott száremelő csigákat, amelyek teljesen megoldják a problémát.
Itt szeretnék visszatérni arra a megállapításra, hogy mindezek a kitûnő tulajdonságok, az a képesség, hogy a gép nagy sebességgel is veszteségmentesen képes az állományt betakarítani, bizonyos mértékben csapdát jelent az üzemeltető részére. Egy ilyen géppel ugyanis hajlamos az üzemeltető nagy sebességgel haladni, hiszen a betakarítási eredmények így is kitûnőek lesznek. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a kitûnő szárzúzás követelményéről. A gépnél alkalmazott felkésezett törőhengerek a szárat beirdalják, a percenként 2400-at forduló vízszintes kések folytatják a szárzúzási munkát, és nagy szerepe van a gépre szerelt ellenkésnek is. Mindezek a technikák azt teszik lehetővé, hogy a szárzúzás minősége 8-9 km-es sebességnél is megfelelő legyen. Amennyiben a kombájnos ennél gyorsabban halad, a betakarítási veszteség még mindig nem fog megnövekedni, de a szárzúzás minősége már hagy kívánnivalót maga után.
Mindezek miatt rendkívül fontos, hogy a megfelelő kombájnmérethez és teljesítményhez megfelelő méretû Olimac adaptert válasszunk.
Mint jeleztük, egy hatsoros szárzúzós adapter mûködtetését már 150-160 lóerős kombájnnal meg tudjuk oldani. Ugyanez a hat sor nagyobb sebességgel is kiválóan mûködik a 200–220 lóerőig tartó tartományban, 280 lóerő felett azonban már 8–9 vagy 10 soros OLIMAC adaptert tanácsos alkalmaznunk.
Érdekességként jelezzük, hogy Magyarországon egy 12 soros gép mûködik Kaposvár környékén, a vevő nagy megelégedésére, illetve az USA-ban 16 soros OLIMAC gépet is eladtak már.
A fent jelzett kombájnteljesítményhez a hazai viszonyok között – 6 vagy 12 soros vetőgépekkel történő vetés mellett – jó választás lehet a 9 soros adapter, hiszen ennek alkalmazása mellett okoznak a csatlakozó sorok a legkevesebb problémát.
Néhány egyéb előnyös tulajdonságról a terjedelem korlátozottsága miatt a mostani cikkben nem tudunk beszámolni, szeretnénk viszont felhívni a figyelmet szervizszolgálatunkra.
Szervizbuszunk elegendő alkatrésszel van ellátva ahhoz, hogy a telephelyre történő visszatérés nélkül is akár 3–4 gépen el tudjuk végezni a szükséges javításokat. Az eddig eladott több mint 50 adapter tulajdonosának július hónapban fogunk felajánlani egy helyszíni javítási programot, amelynek során saját gazdaságukban végezzük el a gépek javítását és a betakarítási szezonra történő teljes felkészítését.
Bízunk abban, hogy ilyen szervizháttér mellett ez a kitûnő konstrukciójú betakarító adapter a jövőben az eddigieknél is sikeresebb lehet a szántóföldeken.
