Csallóköz mezőgazdasági termelésére rendkívül kedvezőtlen befolyással bír a nagy évi, havi, illetve napi hőingadozás. Nyáron, nappal, gyakran 27-30 oC-ig emelkedik, éjjel pedig 15 oC-ra hűl a hőmérséklet, ami 12-15oC különbséget jelent. Különösen károsak ezen a vidéken a rendszerint beálló késői fagyok. A fagyok általában október 20-tól április 15-ig fordulnak elő. Néhány évben azonban még májusban is, illetve már szeptembetben fagyok jelentkeznek. A napsütéses órák száma évente átlagosan 2066 óra, ebből a tenyészidőre 1600 óra jut. Az évi csapadék legritkább esetekben kevesebb, mint 500 mm. A kontinentális terület mégis gyakran szárazságtól szenved. Csallóköz a nyári hónapokban gyakran sivár, kiszáradt. Ez a jelenség onnan ered, hogy a nyári évszakban hosszantartó száraz periódusok jelentkeznek. A szárazságot a magas hőmérsékleti értékek mellett a légköri nedvesség hiánya is fokozza. A csapadékos napok átlagos száma egy évben 90-100 között mozog. Közülük 16-24 napon esik hó. Az első hó rendszeresen novemberben, az utolsó pedig márciusban várható. A havazás mintegy 17%-át teszi ki az összes csapadékos napoknak. A Csallóközre továbbá jellemző, hogy alig adódik tökéletesen szélcsendes nap. Az uralkodó szélirány északnyugati és délkeleti. A szél ereje átlagosan 2-3 m/s. A nyári zivatarokkal járó, rövid ideig tartó, de katasztrofális viharok másodpercenként a 12 m sebességet is meghaladják.

A földtanilag fiatal Csallóköz olyan szárazföldi képződmény, amit a Duna-medencét északról és nyugatról körülvevő óriási hegyláncolatok vulkanikus és üledékes kőzetei alkottak a Duna és a Vág vizeinek erejével. Földtani alakulásának megfelelően, a legkülönfélébb öntéstalajokkal rendelkezik. Ezek össze-vissza tarkaságban a könnyű homokos és kavicsos talajféleségektől a legnehezebb szikes iszapig váltakoznak. Mivel a vizsgált terület határa egészen a Duna medencéig kiterjed és magába foglalja a Duna árterületét is, a mezőgazdasági termelésre alkalmas földek a Duna hordalékából alakultak ki. Ezeket a talajokat réti öntéstalajoknak hívjuk. A két fent említett folyam által körülzárt sziget a mocsaras laposokon és belvízlevezető csatornákon kívül egyéb vízforrással nem rendelkezik. A magasabb fekvésû Falső-Csallóközben a Duna vizével azonos szinten álló altalajvizek több méternyi mélységben a föld színe alatt húzódnak. A felszínre törő vizek kártételétől nem kell tartani, ellenkezőleg, az áteresztő kavicsos aljtalajon, száraz esztendőkben, aszálykár jelentkezik. A jóval mélyebb fekvésû és kötött altalajjal rendelkező Alsó-Csallóközben a talajvíz csupán néhány méternyire húzódik a felszín alatt. A Duna emelkedésével a termőföldeket káros vizek lephetik el. Megfigyeléseinket Örsújfalu község határában végeztük, amely a fent említett Alsó-Csallóközben található.

A paprika szabadföldi termesztéstechnológiája

A paprika talajuntságra hajlamos növény. A jelenség a növény anyagcseretermékeinek felhalmozódása, az azonos jellegű anyagfelhasználás és a kulmináló növényegészségügyi problémák által jelentkezik. A vetésforgóban történő termesztés igazi értéke a monokultúrával szemben érzékelhető megfelelően. A paprika számára ajánlható vetésforgó kialakításában figyelmet érdemelnek a következő tényezők: Az elővetemény ősszel idejében kerüljön betakarításra, hogy az őszi mélyszántást ne akadályozza; az elővetemény ne legyen talajzsaroló zöldségfaj, valamint jó gyomelnyomó hatású legyen; elegendő szerves anyagot hagyjon maga után, mivel a paprika jól levegőző talajban fejlődik kifogástalanul; az elővetemények termesztésekor használt növényvédő és gyomirtó szerek ne károsítsák a paprika fejlődését és növekedését; az elővetemény ne kedvezzen a paprikabetegségek és - kártevők terjedésének. Jó elővetemény a hüvelyesek, gabonafélék, továbbá a novemberig betakarítható káposztafélék és gyökérzöldségek. Rossz előveteménynek számít növény-egészségügyi okokból (azonos vírusbetegségek) a csucsorfélék, kabakosok, valamint kedvezőtlen vegyszerrotáció miatt a kukorica. A paprikáról ugyanakkor elmondható, hogy jó állapotban hagyja vissza a talajt, és idejében lekerül, tehát minden zöldségfélének jó előveteménye, amely nem a csucsorfélékhez tartozik. Az Alsó-Csallóközben megfigyelt, és jellemzőnek mondható vetésforgó az alábbiak szerint alakult: 1997-ben kukorica; 1998-ban őszi árpa; 1999-ben őszi búza; 2000-ben sárgarépa és petrezselyem; 2001-ben csemege paprika. A paprika trágyázásakor általános elvként elfogadható, hogy szerves trágyából kisebb mennyiség is elegendő a nagy termés eléréséhez, ha műtrágyákkal egészítjük ki. A szerves trágyák közül elsősorban az istálló- és komposzttrágya ajánlható. A zöldtrágyának mind istállótrágyázott, mind pedig mûtrágyázott területen nincsen hatása. Tisztán műtrágyázott területen fejthet ki csekély pozitív változást. A szerves trágyát az őszi mélyszántással juttatjuk a talajba. Nitrogén mûtrágyát kizárólag fejtrágyaként aduk. Adagolhatjuk a tenyészidő során 4-6 hetenként (az első adagot az első terméskötés után célszerű kijuttatni). A szükség esetén ősszel kijuttatott nitrogén műtrágyát - amelyet a tarlómaradványok bomlásának elősegítése céljából szükséges kijuttatni - nem kell hozzászámolni az előirányzott nitrogén-hatóanyaghoz. A foszfor a talajban, különböző vegyületek formájában, gyorsan lekötődik, ezért a jobb hasznosulás végett a foszforműtrágyát sem egy menetben juttatjuk ki, hanem a szükséges mennyiség 30%-át ősszel, a többit a tenyészidő alatt két részben: ültetéskor és az első nitrogén- fejtrágyázáskor biztosítjuk. A kálium a foszfornál lassabban kötődik. A talajkolloidok - agyag, humusz - segítségével a növények számára újra felvehetővé válhat. Ezért humuszban gazdag talajokon alaptrágyaként adjuk, humuszban szegény talajon viszont csak kisebb részét ajánlatos alaptrágyaként adni, nagyobb részét a tenyészidő folyamán szükséges kijuttatni. A mikroelemek pótlására különböző levéltrágyák kínálják a legjobb lehetőséget, amelyet pontos talaj és növényanalízis segítségével használunk fel, hiszen alkalmazásuk nagy költséggel jár. A talaj előkészítése tarlóhántással kezdődik. Ennek kettős célja a talaj felső rétegében néhány centiméteres porhanyós réteg kialakítása - ezzel a talaj nedvességtartalmának megőrzése -, másrészt a kikelt gyomok irtása. A tarlóhántást boronával és egyirányú tárcsákkal végezzük. A meghántott tarlót gyûrûs hengerrel zárjuk le. Későn betakarítható elővetemények után a tarlóhántás kimarad, s rögtön az őszi mélyszántást végzik el. Az alapvető talajmunkák közül a paprika talaj-előkészítésében is az őszi mélyszántás a legfontosabb. Idejét elsősorban az elővetemény aratásának időpontja határozza meg. Általában október végétől a téli fagyok beálltáig végzik. A szántás mélysége a talaj szerkezetétől függ. Jó minőségű vályogtalajon 30 cm körüli szántásmélység ajánlott. Tavasszal a talaj felületét simítózzák. Ezt a tél végén, mihelyt a talajra rá lehet menni, elvégzik. Simítózás után következő tavaszi talajmunka a talaj felső rétegének lazítása, porhanyítása. Általában március folyamán, de legkésőbb április első felében történik. Szükség szerint - főleg kötött vagy gyomos talajon - ismételni kell. A második porhanyítás az április vége - május eleje közötti időben, nem sokkal az ültetés előtt esedékes. Tavasszal a talaj kultivátorral vagy tárcsás boronával porhanyítják.

Ültetvény létesítése és a Szlovákia nevű fajta termesztése

A kiültetésre alkalmas első osztályú palánta 6-7 lombleveles, magassága 15-20 cm. Csallóközben a legmegfelelőbb ültetési időpont május 16-18. Közepes növekedésű, folytonnövő fajták állománysűrűsége 90.000-120.000 tő/ha, ahol a sortáv 50-60 cm és 20 cm-es ikersorokban 3-7 tő/fm palánta kerül. Erős növekedésű, folytonnövő fajták esetében 50.000-90.000 tő/ha a sűrűség. A determinált fajták tőszáma hektáronként 120.000-170.000 növény. A palántákat géppel vagy kézzel ültetik. Minden kultúra létesítésének próbája a tömörítetten elültetett palánta, amelyre úgy mondják, hogy egy levelénél fogva nem húzható ki, hanem a levél szakad el. A paprika talajápolásának legfontosabb célja a talaj levegőtartalmának biztosítása. Éppen ezért a kiültetés után azonnal, majd minden öntözés és eső után kultivátorral, tolókapával 4-5 cm mélyen lazítják a talajfelszínt egészen addig, amíg a sorok között elfér a kultivátor. A vegyszeres gyomirtó hatásának lejárta után, július elején egy kézi kapálás, későbbiekben egy gazoló kapálás a nem gyomfertőzött, jól előkészített talajon elegendőnek bizonyult. A vegyszerrel nem gyomirtott paprikában egy alkalommal májusi kapálás is szükséges. A növényvédelem feladata a paprikát érintő káros környezeti hatások csökkentése. A paprikatermesztés intenzív módszereinek terjedésével növekednek a kórokozók, kártevők fertőzésének veszélyei, így napjainkban a jó minőségű, biztonságos termesztéshez nélkülözhetetlen a hatékony növényvédelem. Három fő védekezési formát különböztetünk meg, ezek a kémiai védelem, az integrált védelem és a biológiai védelem. Szántóföldi körülmények között az integrált védekezési rendszer használható a leghatékonyabban, amely a biológiai és a kémiai védekezés elemeit együttesen használja fel. A paprika növényvédelmét jelen tanulmányban nincs mód részletesen tárgyalni, szükséges azonban a Szlovákia nevű fajta termesztését külön megemlíteni.

A Csallóközben termesztett paprika jelentős része exportra kerül - főleg Csehországba -, másik része pedig tartósított és friss hazai fogyasztásra Közép- és Kelet-Szlovákiába jut. Tartósított és a friss hazai fogyasztás által igényelt mennyiségnek kb. 80 %-a vastag húsú, tölteni való, édes csemegepaprika. A Nyugat-Magyarországi Egyetem Kertészeti tanszék vezetésével végzett kísérlet helyszíne a komárnói járásban található, ahol 2001-ben 317 hektáron 3.218 tonna paprikát termesztettek. A Szlovákia szántóföldi termesztésre alkalmas nagyon korai fajta, hosszú kúpalakú, édes csemegepaprika. A termés hossza 10-12 cm, átlagos tömege 60-70 g, húsvastagsága 3-4 mm. Termése csüngő állású, amely a biológiai érettség állapotában piros, piaci érettség állapotában sárgászöld színû. A növény folyton növő, erősen felfelé törekedő. Vegetációs ideje a vetéstől számítva 125 nap. A szaporítóanyag ezermag tömege 6 g. Zamatos, jó konzerv- és hûtőipari nyersanyag, kedvező exportlehetőségeket rejt magában.

Feketefóliás termesztés

A paprika feketefóliás talajtakarásának kisparcellás kísérletét a Szlovákia fajtával és néhány magyar, keszthelyi nemesítésû fajtával végeztük el. A paprika, mint melegigényes növény meghálálja a fóliás talajtakarást. Komoly hozamnövelő és koraiságfokozó tényező, ezért gyakran alkalmazott módszer a térségben. A takarás növeli a talaj hőmérsékletét, véd a kiszáradástól, kedvezőbb életfeltételeket teremt a talajlakó baktériumok számára, s mindezzel javítja a talaj termőképességét. További előnye, hogy a fólia alatt a talaj laza szerkezetû marad, az eső- vagy öntözővíz nem tömöríti. A paprika esetében jobb a fekete fólia, mert ez alatt nem nő gyom. Az esetek többségében 1 m széles és 0,05 mm vastag fóliát használnak. A fóliát speciális gép fekteti le, amely az 1 m-es fólia két szélét kb. 15-15 cm-en földbakhátban rögzíti. Tehát a 70 cm-es fóliaszélesség után 70 cm takaratlan sorköz következik. A térségben leginkább elterjedt Szlovákia fajta feketefólián átlagosan 33 t/ha várható termést, míg fóliatakarás nélkül 19 t/ha termést adott, és ezzel bizonyította, hogy méltán vívta ki népszerûségét. A koraiság vizsgálat összesítő táblázata az alábbiakban látható.

Jól látható, hogy koraiság szempontjából a Szlovákia (kontroll) fajta bizonyult a legjobbnak, ezt az össztermésnek augusztus 01-ig szedett termés 23,8 %-a bizonyítja a feketefóliás termesztésben. A Csipkét és a Faludit elfogadhatónak találtuk, közel azonos eredményt értek el. A Rezisztens Keszthelyi fajta a koraiság szempontjából gyengének bizonyult. Feketefóliás talajtakarás nagy előnye, miként már említésre került, hogy alatta nem nő gyom, csak a takaratlan sorközökben végeznek mechanikai gyomirtást. A talajtakarást viszont akkor érdemes alkalmazni, ha megoldható a rendszeres öntözés és jó minőségû palántát tudunk kiültetni. Nem ajánlatos alkalmazni dimbes-dombos területeken, mert a mélyebben fekvő részekre összefutó víz a hajszálgyökerek fulladásához vezet. A betakarítás szempontjából fontos, hogy a szedés folyamatosan történjen. A paprikanövény akkor nevel új termést, ha idejében megszabadul a kifejlett bogyóktól. Szabadföldön a kéthetenkénti szedés az ideális, amely folyamatosan történik egészen az őszi fagyokig. Az étkezési paprika betakarításában még a kézi szedés az általános. A gépi szedésre való áttérést akadályozza, hogy mindeddig nem sikerült olyan gépet kialakítani, amely sérülésmentesen választja le a bogyókat a hajtásról. A gépi szedés átmenetileg a félig gépesített szedéssel helyettesíthető. A kézzel szedett bogyók szállítószalagra kerülnek, amelyről a termés gyûjtőtartályokba jut.

Dr. Iváncsics József

Nyugat-Magyarországi Egyetem

Kertészeti Tanszék