A kertészeket, különösen a zöldségtermesztőket gyakran éri a mezőgazdák részéről az a vád, hogy nem értenek a talajműveléshez. A kritika jogos, hisz valamennyien tapasztalhatjuk, hogy sok zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságban a talajok elhanyagoltak, a művelés szakszerűtlen. Az apró, igen érzékeny, lassú csírázású és nagyon drága zöldségmagvak számára előkészített vetőágy minőség, vagy a talaj víztartalmára és levegőzöttségére különösen érzékeny paprikának kialakított talajszerkezet, sokszor a legalapvetőbb követelményeknek sem felel meg. De hasonló gondok vannak a késő tavaszi és nyári vetésű nagymagvú zöldségfélékkel és a palántázott növények talajelőkészítésével is.
Hangsúlyozni kell, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok kedvezőtlen hatása a helytelenül művelt és az elhanyagolt talajokon fokozott mértékben érvényesül. Ezt számos tudományos és gyakorlati megállapítás is alátámasztja, amely szerint a tarlóhántásnak ilyen vonatkozásban kiemelkedő szerepe van. Az olyan táblákon, ahol a tarlóhántást elvégezték a középmély- és mélylazítók az őszi szántás alkalmával száraz időjárásban sem hagynak maguk után nehezen vagy több menetben elmunkálható felszínt. Az idejében és jó minőségben hántott és lezárt tarló később a szélsőséges vízhiány esetén is jó minőségben szántható, vagy szélsőségesen rossz, száraz körülmények között kismértékű rögképzéssel mélyíthető.
A tarlóhántás célja a csapadék befogadása ill. megtartása, a gyomok irtása, és a talajlakó kártevők (pl. bagolypille hernyója, káposztalégy, stb.) pusztítása. Gyakran emlegetjük, hogy milyen drága a gyomirtó szer, vagy a növényvédő szer, pedig a tarlóhántással az egyéves gyomok mennyisége 45 - 50 %-ra, az évelő gyomoké 25 - 30 %-ra csökkenthető. A tarlóhántás alkalmával képződő laza felső réteg - azáltal, hogy a nedvességet megőrzi - döntő mértékben hozzájárul az őszi mélyszántás sikeréhez. Az olyan táblán, ahol idejében elvégezték a tarlóhántást, száraz időben is könnyebben és jobban végezhető az őszi mélyszántás. Ez pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem elhanyagolható szempont, hisz a száraz, kicserepesedett talajok szántása a drága diesel olajjal komoly költséget jelentett a minden gazdáknak.
A tarlóhántással megőrzött csapadék a talajéleten keresztül hozzásegít a művelt talajréteget a morzsalékos szerkezet kialakulásához ill. fenntartásához is. Kétségtelen, hogy a legszárazabb években is a kora tavaszi vetésű apró magvú kertészeti növények (sárgarépa, petrezselyem, vöröshagyma, mák, kapor) mindig jobb helyzetben vannak nedvesség vonatkozásában, mint az őszi vetésű gabonák, ennek ellenére a tarlóhántás jelentőségét a zöldségtermesztésben sem lehet alábecsülni.
Az sem mindegy, hogy mikor kezdjük el a tarlóhántást, ugyanis a szántatlanul maradt terület (tarló), az időjárástól és a talaj kötöttségétől függően a víztartalmának akár 70 %-át is képes néhány nap leforgása alatt elveszíteni. Ezért igazán kedvező hatásra csak abban az esetben számíthatunk, ha a munkát rögtön a főnövény (nyári káposztafélék, borsó, korai gyökérzöldségfélék, cékla, spenót, bab, vöröshagyma, korai burgonya, gabonaféle) lekerülése után megkezdjük.
A tarlóhántás általános eszköze a kétsoros tárcsa, használatát nagy munkaszélessége, gyors munkavégzése, viszonylag kis vonóerő igénye és megfelelő munkaminősége indokolja. Száraz talajon, száraz időjárás esetén a tarlót hántás után egy menetben le is hengerezzük, ezzel a talaj kevés nedvességtartalmának eltávozását, fokozott mértékben tudjuk megakadályozni. Nedves időjárás, ill. nedves talaj esetén jobb hatású, ha a tarlóhántás elmunkálását fogassal végezzük.
A tarlóhántást a talaj gyomossági fokától függően az őszi mélyszántásig 1 - 3 menetes tarlóápolás követi. Célja a felszántott, gyomtalan terület tisztán, gyommentesen tartása. Ezt a műveletet általában fogassal lehet a leghatékonyabban végezni.
Igaz az elmúlt néhány évtizedben az őszi mélyszántás idejét, módját és eszközeit sokan vitatták, de szükségességét termesztési viszonyaink között nem vonták kétségbe. Ezzel a talajmûvelettel tudjuk azokat a fontos talajszerkezeti tulajdonságokat módosítani, javítani, vagy éppenséggel rontani, amelyek a zöldségtermesztés eredményességét nagymértékben meghatározzák. Az alaptalajmûvelési eljárások közül az őszi mélyszántással megvalósul a porhanyítás azaz a lazítás és a forgatás. A lazítás hatására nő a talaj össztérfogata, a hézagtérfogata, azon belül a gravitációs pórusok aránya, ezzel együtt csökken a térfogat tömege (fajsúlya). A hézagtérfogat növekedés hatására javul a talaj vízbefogadó képessége, hosszabb időn keresztül több nedvességet képes tárolni, ezzel nagymértékben csökkentve a lejtős területeken az eróziós veszélyt.
Annak ellenére, hogy a zöldségfélék között vannak kifejezetten sekélyen gyökeresedő fajok (pl. hagymafélék, levélzöldségek, karalábé, hónapos retek stb.), a műveltréteg kialakításánál törekedni kell a 25 - 35 cm-es mélységre, mert:
- a nagyobb gyökértömeg fejlődik, ami a termésmennyiségen és a termésminőségen túl növeli a termés biztonságát is,
- növeli a talaj hézagtérfogatát, ezáltal javítja a vízgazdálkodását,
- az öntözések és esőzések következtében az alsó szintekbe lekerülő kolloidok és növényi tápanyagok újra hasznosulnak,
- nagyobb tápanyagadagok esetén csökken a műtrágyák perzselő hatása, mivel nagyobb felületen egyenletesebben oszlanak el,
- jobb a gyomirtó hatás, amit főleg a tarackfélék esetében lehet megfigyelni,
- fokozott mértékben segíti az állati kártevők elleni védekezést,
- jobban segíti a víz elszivárgását, ezáltal kisebb az eróziós és a belvíz veszély,
- egyes zöldségfajok esetében közvetlen hatással van a minőségre azáltal, hogy nagyobb, szabályosabb termések fejlődnek (gyökérzöldségfélék).
Az őszi szántást általában nem zárjuk le, azonban van néhány kivétel. Ilyen a kora tavaszi, apró magvú zöldségfélék vetése, és a bakhátas termesztés, ahol már ősszel megkezdik a profilírozást. A szántás elmunkálására nedves talajon fogasborona, száraz talajon fogas és gyűrűs henger használható.
