Többéves káliumtrágyázás hatása a talaj vízhasznosítására
A klímaváltozások meglehetősen nagy kockázatot jelentenek a növénytermesztőknek, nagy kérdés, hogy az abból adódó veszteségeket tudják-e ellensúlyozni, ki tudják-e gazdálkodni, esetleg találnak –e ellenszerét a felmelegedésnek, a rendszeresen jelentkező nyári légköri aszálynak.
Az extrém időjárásnak egyik legkritikusabb tényezője a víz. Szárazság esetén nagy a terméskiesés veszélye, ami ellen a termőhelyi viszonyokhoz alkalmas növénykultúra megválasztásával, megfelelő termesztési technológia alkalmazásával, és ahogy a német kísérletek mutatják, káliumtrágyázással lehet védekezni.
A klímaváltozással kapcsán, a száraz időszakokban a növények tápanyag- és vízellátását jobban össze kell hangolni. A gazdák számára nehéz feladat, a termesztett növénykultúrák tenyészidő folyamán történő optimális szintű vízellátása, továbbá a hosszabb száraz periódusok esetén a rendelkezésre álló vízmennyiség lehető leggazdaságosabb hasznosítása. Cél: a hasznosítható talajvíz hosszúidejű tárolása, amivel később, a vízben szegény időszakban megfelelő vízellátás biztosítható.
Egy vízhiányos időszakban fajtaválasztással, talajművelés és egy jól megválasztott káliumtrágyázással tudjuk a növényállományt védeni, továbbá a vízhasznosítási mutatót fokozni.
Az alábbiakban szeretném bemutatni, hogy kedvezőtlen vízellátási körülmények között hogyan lehetséges egy jó terméseredményt elérni. Egy 1995 óta beállított káliumtrágyázási tartamkísérletben vályogos homokon, Lipcse mellett Cunnersdorfban a burgonya termőképességét vizsgálták. A többéves kísérlet során kétféle kezelést, azaz két jelentősen eltérő káliumellátást kapott a burgonya. A kísérlet során, a trágyázatlan kezelés esetében a talaj-vízoldható káliumtartalma (K2O) 7 mg/100 gramm volt – ez megfelelt az „A”, azaz a leggyengébb ellátottsági szintnek, míg a 240 kg/ha K2O-nak megfelelő mennyiségű 60-as kálival trágyázott K2O tartalma 16 mg/100 g volt, ami a Németországban használatos jelölés szerint a „C” kategóriának, azaz a legjobbnak felelt meg. A többi alaptrágyázást mind a két kezelés azonos módon kapta, amelyekből talajfúróval történő mintavétel segítségével a talajnedvesség-tartalmat rendszeresen ellenőrizték.
Különösen a burgonya tenyészidejének végén volt jól megfigyelhető, hogy a vízhasznosítás a két kezelésben eltért egymástól. A káliummal kezelt terület hasznosítható víztartalma 30-60 cm-es mélységben csak 9,9% volt, addig a kontroll kezelés esetében 12,5%-ot mértek. Ez azt mutatja, hogy a kontroll kezelésnél jelentős vízmennyiség maradt a talajban, amit a burgonya nem tudott hasznosítani. A káliummal kezelt parcellákon, a közel 20 mg-mal magasabb káliumszintből adódóan, 32,14 tonna/ha termés különbség által, jobban hasznosította a talaj vízkészletét.
Összefoglalva megállapítható, hogy a 240 kg K2O kezelés 128,96 l/kg vízmutató értékkel hasznosította a területet, míg a trágyázatlan esetében az 1 kg termésre számított vízfelhasználás 145,45 l volt, ami 16,49 l/kg többletigényt jelentett.
A kísérlet során bebizonyosodott, hogy a talaj humusztartalmához hasonlóan a kálium hatással van a talaj víztároló-képességére.
Vízhasznosítás szempontjából döntő a talaj pórusösszetétele. A növény kizárólag csak azt a vizet tudja felvenni, amely a közepes nagyságú talaj-pórusokból származik. A nagyméretű pórusok nem képesek a gravitációval szemben a vizet megtartani, ezért az a növény számára elvész. Az egészen kis pórusok vízkészlete olyan erősen kötődik a talajhoz, hogy az a növény számára nem hozzáférhető. A növekvő káliumadagok hatására a talaj szerkezeti tulajdonságai javulnak. A kálium a talajban „hidakat” képez (1. ábra), amely megosztja a nagytérfogatú pólusokat, ezáltal a talaj a vizet jobban megtartja, de még a növény számára felvehető formában. A talaj magas káliumellátottságával javítja a biomassza képződést, és ezzel nagyobb terméseredmény elérést tesz lehetővé.
(Fordította: Dr. Terbe István)
A növény tápanyag-utánpótlása az egyik legköltségesebb eleme a termelésnek. Ugyanakkor a nagy terméseket csak intenzív trágyázással lehet elérni. A minél nagyobb termést így egyre nagyobb költségekkel lehet elérni. Ezért nem mindegy, hogy az általunk kijuttatott műtrágya milyen arányban hasznosul a növény által.
A termés mennyiségét elsősorban a nitrogén mennyisége határozza meg. Azonban ez az a tápelem, amely különösen érzékeny a veszteségekre. A műtrágyákban már meglévő illetve a nitrifikáció révén kialakuló nitrát-ion negatív töltése miatt instabil a talajban (nem képes megkötődni a talaj kolloidokhoz). Ezen tulajdonsága miatt a növény a nitrát jelentős részét nem tudja felvenni, mivel a sok csapadék hatására vagy a talajvíz irányába kimosódik (ezzel a talajvizek nitrát szennyeződését okozza) vagy a denitrifikációs folyamatok révén kialakuló nitrogén-gázok (nitrogén-oxid vagy dinitrogén-oxid) a levegő irányába elillannak. Ráadásul ez utóbbi folyamat szintén rendkívül környezetszennyező, mivel a nitrogén-gázok 300-szor erősebb üvegház hatást okozó vegyületek, mint a szén-dioxid. A nitrát kimosódás és a nitrogén-gázok elillanása miatt a kultúrnövények a kijuttatott nitrogén tápanyag mintegy 40-70%-át nem képesek felvenni, így hasznosítani. Ez a mennyiség veszendőbe megy. Ráadásul nem csak nitrogént veszít a növény, hanem a nitrát-ionok kationokat is képesek magukkal vinni a kimosódás révén. Így a kálcium, kálium és magnézium is veszteséget szenved és nem a kultúrnövény igényét fogja szolgálni.
A nitrogén veszteségeket számos úton lehet csökkenteni. Az egyik hatékony eljárás a nitrogén-stabilizátorok alkalmazása. Ez a megoldás azoknál a trágya féleségeknél javítja a nitrogén hasznosulását, amelyekben az ammónium forma dominál. A nitrifikáció során az ammónium-ion nitritté, majd nitráttá történő átalakítását baktérium fajok végzik. Ha gátolni tudjuk ezen baktériumok élettevékenységét, akkor le lehet lassítani a nitrifikációt, amely során a kijuttatott ammónium-N nem alakul nitritté, majd nitráttá, így stabilabb formában és nagyobb mennyiségben fog a növény rendelkezésére állni. A nitrogén-stabilizátorok hatása a talajban 2-3 hónapig tart. Ez az idő elegendő arra, hogy a növény számára kritikus időszakot lefedjük így, egy nitrogénben gazdagabb ellátottságot biztosítva. Ezáltal a kultúrnövény képes jobban hasznosítani a többlet nitrogént, amely többlet-terméssel, minőség javulással illetve azáltal, hogy a kijuttatott nitrogénből többet hasznosít a növény, a környezet terhelésének csökkentésével fog járni.
A nitrogén stabilizátorok azoknál a trágya féleségeknél fognak jobb hatékonyságot biztosítani, amelyekben az ammónium arány magasabb (szerves trágyák, karbamid vagy folyékony nitrogén). Ugyanakkor azoknál a gazdaságoknál, növényeknél van jelentős pozitív hatásuk, ahol intenzív, nagy adagú és folyamatos nitrogén ellátást kell biztosítani (vetőmag előállítás, csemegekukorica vagy hibrid búza termesztés, stb).
A társadalom és a politika irányából egyre nagyobb nyomás nehezedik a mezőgazdaságra, hogy csökkentse a környezetre gyakorolt hatását. Ugyanakkor a gazdálkodók szeretnének egy hatékonyabb gazdálkodást megvalósítani. Ezeket az igényeket egy időben tudják teljesíteni a nitrogén stabilizátoroknak a használatával.
Egy hatékony növénytáplálási technológia elsődleges célja a tápelemeket abban az időben és formában szerves, ill. ásványi trágyákkal biztosítani a növény számára, hogy azok nagy része felvehető legyen. Az új felismerések célzottabb hatású műtrágyák kifejlesztéséhez és jobb felhasználási technológiákhoz vezetnek. Ez növeli az egy egységnyi tápelemre jutó növényi termés mennyiségét és így végső soron a műtrágyázás hatékonysága javul. Ahogy a következő példák is mutatják, ilyen tekintetben a legfontosabb tényezők a kijuttatás időzítése, a tápelem arányok és a tápelem-egyenleg.
Kén-tartalmú nitrogénműtrágyák
Az ipari termelésben a szűrő és egyéb tisztító berendezéseknek köszönhetően akkora mértékben csökkent a ként is tartalmazó káros anyag kibocsátás, hogy először repcében, majd a gabonafélékben is látható hiányokat mutatott a kén-hiány. Mivel a kén alapvetően szükséges a növények számára, hogy a felvett nitrogént fehérjévé tudják átalakítani és nagyon hasonlóan viselkedik a talajban, mint a nitrogén, nagyon jelentős lépés volt a műtrágyaipar részéről a megfelelő kén:nitrogén arányú műtrágyák kifejlesztése és piaci bevezetése.
Forrás: Yara Agronomic Research Centre Hanninghof, 2012
Hatékony foszfor- és kálium-utánpótlás
Ellentétben a nitrogénnel és a kénnel, a foszfor- és kálium-utánpótlás hatásai gyakran nem közvetlenül felismerhetőek. Ezért ezeknek a tápelemeknek a kijuttatásán többször spórolni igyekeznek a mezőgazdasági termelésben. A talajok tápelem-ellátottságában így bekövetkező csökkenése azonban hatalmas rizikót jelent a terméseredmények csökkenése tekintetében. Egy többéves szabadföldi kísérlet eredményei 3 termőhelyen, 4 év átlagában évi 9 százalékos terméscsökkenést mutatnak abban az esetben, ha elszegényedik a talaj foszfor-ellátottsága (1. ábra). Ha bekövetkezett az igen rossz tápelem-ellátottság, a 4 kísérleti év folyamán a növény által felvett foszfor mennyiség duplájának kijuttatása sem tudta kompenzálni a termésdepressziót. Megfelelő foszfor- és kálium-ellátottság mellett egy 3 termőhelyen, 21 évig végzett tartamkísérlet eredményei a tavaszi vegetáció megindulása előtti komplex NPK kijuttatás esetében mutatják a legmagasabb termést (2. ábra). A komplex műtrágyák előnye a mono műtrágyákkal és főleg a foszfor, ill. kálium ősszel történő kijuttatásával szemben az egyes tápelemek között lévő kölcsönhatásokból kifolyólag a különböző foszfor- és nitrogénformák egymással történő kombinációja. Ez az összefüggés alapvetően rámutat arra, hogy a helyes időben kijuttatott magas minőségű műtrágyák javítják a növénytáplálás hatékonyságát.
A levéltrágyázás segít a növényi stresszt feloldani
A legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy a meleg, ill. szárazság okozta stressz alatt álló növények esetében magasabb mikroelem igén jelenik meg. Ezért reagálnak egy mikroelem-tartalmú levéltrágyázásra akkor is terméstöbblettel, ha a talajellátottság, vagy a növényvizsgálat nem is mutat hiányt az adott mikroelemekből. Például egy cinket, rezet és mangánt tartalmazó levéltrágya 12 százalékkal növelte a búza termését szárazság-stressz alatt, miközben ugyanaz a levéltrágya-kezelés jó vízellátás mellett nem okozott többlettermést.
(Fordította: Benedek Szilveszter)
A hatékony tápanyag-gazdálkodás alapja a talajvizsgálatokra esetenként növényanalízisre alapozott trágyázási szaktanácsadás. Ma a cél nem a rekordtermés, hanem a gazdaságos hozamszint elérése. Ezért fontos, hogy a használt trágyázási rendszer költség- és környezetkímélő legyen. Azt tapasztaljuk, hogy a termőhelyi viszonyok változatosak, akár egy táblán belül is eltérőek lehetnek a talajadottságok. Emellett tápanyagigényüket tekintve nem csak az egyes fajok, hanem a fajták és hibridek közt is jelentős különbségek vannak. Ez azt jelenti, hogy egy jól működő trágyázási technológia legyen növény- és termőhelyspecifikus is.
A tápanyag-gazdálkodás tervezése során a felelős gazdálkodóknál a makro- és mikroelemek visszapótlásán egyaránt nagy hangsúly van. Olyan talajokon, amelyek lassan melegednek, nagy az agyagtartalmuk, különösen szárazabb időjárás mellett a foszfor és a kálium feltáródása, felvehetősége korlátozott. Ezért még a talaj jó és igen jó ellátottsági szintjei mellett is szükség van alaptrágyázással „friss” foszfor és kálium kijuttatására hiányuk megelőzése érdekében. Amennyiben a két említett makroelemből jelentős mennyiség kerül a talajba, a növényi tápelemfelvétel során számolnunk kell az elemantagonizmus jelenségével. Jelentős káliumtrágyázás esetén a magnézium, nagy mennyiségű foszfor kijuttatásakor pedig kén, cink, és a réz kerüljön pótlásra levéltrágyázással. A mikroelempótlás az intenzív növekedés időszakában kritikus. Ekkor még korlátozott a gyökéren keresztüli felvétel, ami csökkentheti más makroelemek (nitrogén) hasznosulását. A kukoricában már a 4-6 leveles állapotban lezajlik a csődifferenciálódás (szemsorszám), ami alapvetően meghatározza a várható termés mennyiségét. A vetéskor kijuttatott mikrogranulátum vagy ezen stádiumban, egy folyékony NP oldat biztosítja a szükséges tápanyagokat, különösen egy tavaszi lehűlés okozta tápanyaghiány mérsékléséhez. Amennyiben elmulasztottuk a szilárd, vagy folyékony starter tárgyázást és a kelés után bekövetkezet lehűlés következtében kialakul az átmeneti tápanyag (elsősorban foszfor) hiány, még mindig van lehetőségünk egy foszfor túlsúlyos lombtrágyával beavatkozni.
Számos kérdést vet fel a nitrogéntrágyázás is. A folyékony formák terjedésével felhívjuk a figyelmet arra, hogy UAN (nitrosol) oldatok alapvetően talajtrágyák. A kijuttatás során elsődleges szempont a perzselés elkerülése és a jó hasznosulás. Őszi búzában az első fejtrágyázáskor még hígítatlanul, szárbaszökéskor 1:1,5-2 arányban vízzel hígítva használjuk. A cél, hogy a cseppek nagyméretűek legyenek (speciális un. nitrosol fúvóka használata javasolt), melyek a leveleken legördülve a gyorsan ható ammóniumnitrát és a lassabban feltáródó karbamid tartalma a talajon át hasznosuljon. A karbamidnak köszönhetően lesz egy kevés nitrogén felvétel lombon keresztül is, de nem ez a meghatározó. Ezért csak olyan kiegészítő anyagok alkalmazását javasoljuk nitrosol kijuttatásával egy menetben (nitrosolba bekeverve) amelyek alapvetően a talajon keresztül fejtik ki hatásukat. Az UAN oldatokat kukoricában vagy napraforgóban véletlenül se permetezzük a levelekre, hanem a jobb hasznosulás érdekében folyékony tápkultivátorral talajba dolgozva juttassuk ki, ügyelve hogy ne kerüljön a fejlődő növények szárára vagy levelére.
Az intenzív termesztés következtében a búzában a réz, a kukoricában a cink, repcében a bór, a makroelemek közül pedig igen gyakran a magnézium és olajosoknál a kén terméskorlátozó tényezővé válhat. A jó termőhelyekről kietettük ezeket az elemeket, pótlásuk pedig levélen keresztül, az intenzív növekedés kezdetén - amikor a tápelem hígulás a növényekben számos mikroelemre nézve jelentős -, (búzában szárbaszökés kezdete, kukoricában 8-10 leveles, napraforgóban csillagbimbós repcében rejtett zöldbimbó) stádiumban szükséges. A kelátkötésben (Pl: EDDHSA) lévő mikroelemek levélre permetezve rövid idő alatt felszívódnak és megszüntetik az akut vagy a tünetek hiánya miatt nem látható, de terméskiesést okozó látens hiányt.
A tápanyagok hasznosulását számos tényező befolyásolja, aminek mértéke termőhelyről-termőhelyre, évről-évre változik. Jelentős különbségek mutatkozhatnak mind a fellépő szükségletek, mind a kijuttatott hatóanyagok iránti igényben.
A tápanyag-gazdálkodás a növényvédelmi fejlesztésekhez, illetve a fajtanemesítéshez viszonyítva nehéz helyzetben van. Kultúránként akár több száz fajta, illetve hibrid közül választhatjuk ki a számunkra leginkább megfelelőt, a növényvédelmi problémák megoldására több száz, akár több ezer hatóanyag áll rendelkezésre. A tápanyag-utánpótlás ezzel szemben három fő makroelem (N, P, K), illetve néhány mezo- (S, Ca, Mg) és mikroelem (Zn, Cu, stb.) megfelelő mennyiségű és arányú pótlására törekszik. Nem jelenik meg újabb és újabb tápelemforma, mellyel megoldást tudnánk nyújtani, illetve kiválthatnánk az alkalmazott hatóanyagokat.
A tápanyag-utánpótlási technológia fejlesztése két irányvonalon lehetséges: egyrészt a termékek, másrészt a kijuttatási technológia fejlesztésén keresztül.
A termékek oldaláról azok felvehetőségi és szórhatósági tulajdonságának javítása az elsődleges cél. A tápelemeket olyan formában (hatóanyagforma, illetve oldhatóság) kell tartalmaznia, ami a növények számára közvetlenül felvehető. Komplex műtrágyák tekintetében ezen túlmenően olyan tápelem összetétel kiválasztása célszerű, amely az adott kultúra igényeit a legjobban kielégíti. A megfelelő összetétel kiválasztásánál a talaj tápelemtartalmának ismeretére is figyelni kell. A megfelelő fizikai tulajdonságok (szemcseméret, szemcsekeménység) a gyártási folyamatok teljes felügyeletét igénylik, melyek a szórhatóságot alapvetően meghatározzák.
A kijuttatási technológia fejlesztése egyrészt a gépgyártók, másrészt a műtrágya gyártók feladata. Itt a műtrágyaszórás pontosságát (szóráskép) kell megemlíteni, valamint a növények igényének meghatározására szolgáló eszközök használatát.
A növények szükségletét a fajlagos tápelem igény ismeretében számolhatjuk ki, azonban a különböző fajták eltérő tápanyagfelvevő, illetve hasznosító képessége miatt a pontos igény meghatározása – a fajták nagy száma miatt - rendkívül nehéz, még az egyéb módosító tényezők (talajadottságok, elővetemény hatása, időjárás stb.) ismeretében is. Éppen ezért egy olyan szenzor használatával, mellyel az adott körülmények között fennálló aktuális igény pontos meghatározásával, és az erre alapozott kijuttatással elkerülhető mind az alul-, mind a túltrágyázásból eredő termés- és jövedelemcsökkenés. Erre a mérési technológiára kifejlesztett készülék működésének alapját a növények klorofilltartalma, valamint a biomasszatömeg és a növény nitrogén ellátottsági szintje közötti szoros összefüggés adja. A klorofill tartalom mérésével tehát pontosan megállapítható a nitrogén ellátottsági szint, ezáltal meghatározható a fennálló nitrogén hiány mértéke. A nitrogén a talajban könnyen mozog, hatása a többi tápelemhez viszonyítva rövid időn keresztül áll fenn. Többszöri megosztással, mindig a növény aktuális igényének ismeretében kijuttatva biztosíthatjuk a megfelelő hasznosulást. Az ilyen készülék használatának elsősorban nem az a célja, hogy kevesebb hatóanyagot használjunk fel, hanem hogy a kijuttatott hatóanyag mennyiség a lehető legnagyobb mértékben a növény által hasznosuljon, vagyis 1 kg hatóanyaggal minél nagyobb mennyiségű és jobb minőségű termést tudjunk előállítani.
Egy eredményes tápanyag gazdálkodáshoz ismernünk kell a talajt. A talaj, mint rendszer komplexitását jól érzékelteti az ábra, mely a talajban található tápelemek egymásra gyakorolt hatását mutatja. (Lásd a képet következő oldalon.)
A kép így még koránt sem teljes, a szerves anyagok mennyisége és minősége, a talaj kémhatása, sótartalma, hőmérséklete, levegőzöttsége, vízellátottsága tovább árnyalja a képet. Mindez egy annyira összetett rendszert képez – amit mi egyszerűen csak talajnak hívunk – amely évmilliók alatt csiszolódott tökéletesre.
De egy hatékonyabb tápanyag visszapótláshoz nem elég a talajt ismernünk, ismernünk kell termesztett növényeink igényeit, a kritikus pontokat táplálásukban. Nézzünk egy példát! Nitrogén fejtrágya alkalmazásának pillangósok esetében minimális vagy semmi hatása nincs, hiszen ezek a növényfajok nitrogén megkötő baktériumokkal élnek szimbiózisban, igényüket a levegő nitrogénjének megkötéséből is tudják fedezni. Ugyanakkor a ma köztermesztésben levő búza fajtákkal gazdaságosan malmi búzát termelni nitrogén fejtrágyázás nélkül gyakorlatilag lehetetlen.
Számos tényező van, ami rontja a talajon keresztül történő növénytáplálás hatékonyságát, melynek eredményeként a nagy átlagot tekintve az valahol 20-40% között mozog. Ez azt jelenti, hogy 100 kg kiszórt hatóanyagból csupán 20-40 kg-t fog felvenni a táplálni kívánt növényállomány. A tápelemek felvehetősége szempontjából a legkedvezőbb a semleges és az enyhén savanyú talajkémhatás, ettől egyre eltérőbb viszonyok között az folyamatosan romlik. A talajban a levegő és a nedvesség megfelelő aránya szintén szükséges a zavartalan növényi fejlődéshez, vízzel túltelített körülmények között a növények megfulladnak, túl kevés víz esetén éhen vagy szomjan halnak, mert hiányzik a tápelemeket közvetítő közeg, a víz. A lekötődések is jelentősen csökkentik egységnyi kijuttatott műtrágya hatóanyag hatékonyságát, mert az alkalmazott vegyületek, ionok a talaj egyes alkotóelemeivel erősebb kémiai kötést alakítanak ki miután a talajoldatba kerülnek, vagy vízoldhatatlan vegyületeket képeznek, ezáltal a növények számára fel nem vehetővé válnak. Ez különösen jelentős mértékű a foszfor hatóanyag esetében, a talajban található összes foszfor mennyiségének csupán néhány százaléka az un. felvehető forma.
Ezek azok a kritikus pontok, ahol beavatkozva javíthatunk a tápanyag visszapótlás hatékonyságán.
A 70-es 80-as években a „korlátlanul” rendelkezésre álló olcsó műtrágya sok országban, így Magyarországon is luxus szintű, pazarló talajfeltöltést tett lehetővé. Ma a nyersanyagkészletek kimerüléséről beszélünk, ami érinti a mezőgazdaságban használt műtrágyák alapanyagait is. Nem engedhetünk meg magunknak pazarló, felesleges talajfeltöltést, viszont az egy hektárról betakarítható termést növelni szeretnénk. Ez a cél a növénytermesztés minden területén hatékonyságnövelést kíván, ugyanakkor sajnos azt kell észrevennünk, hogy a fejlődés éppen a műtrágyagyártás és a műtrágya felhasználás területén a leglassabb.
MILYEN TÉNYEZŐK CSÖKKENTIK A KIJUTTATOTT HATÓANYAGOK HATÉKONYSÁGÁT?
NITROGÉN – A FAO kutatásai szerint a világ összes nitrogén hatóanyag-felhasználásának 40%-a veszteség. A veszteségek nagy része denitrifikációból és nitrát-kimosódásból ered.
Megjegyzés: a múlt század eleje óta ugyanazokat a nitrogéntrágyákat használjuk változatlan formában.
FOSZFOR – A talaj kémhatásától függően a kijuttatott foszfor hatóanyag akár 70%-a is lekötődhet jelentős veszteséget okozva. (Lásd az ábrát.)
Megjegyzés: 1843-ban kezdték meg a feltárt „vízoldható” foszfor hatóanyagot tartalmazó első foszforműtrágya, a Szuper 18 ipari gyártását. Azóta többféle feltárási technológia létezik, de a „vízoldható hatóanyag” máig változatlan.
KÁLIUM – Elsősorban nagy agyagtartalmú talajokban okoz hatékonyság csökkenést a kálium-fixálás.
ÁSVÁNYOSODÁS – Talajaink romló állapota (fizikai, kémiai, biológiai) nem csak a kijuttatott műtrágya hatékonyságát csökkenti, de a talaj tápanyag-szolgáltató képességét is. Ugyancsak a FAO kimutatása szerint évente 11 669 000 tonna nitrogén hatóanyagot hagyunk a talajban a gyenge talajéletnek köszönhetően.
Kutatócsoportunk a tápanyagellátás minden aspektusában végez kutatásokat. Fejlesztünk talajjavító anyagokat, új szerkezetű hatóanyag molekulákat és a növény tápanyag-hasznosítását javító komplexeket. Fejlesztéseink közül talán a legjelentősebb eredményünket a foszfor hatékonyság területén értük el egy teljesen új típusú szerves foszfor molekula létrehozásával. Az új molekulának a CSP tudományos nevet adtuk.
A foszfor agronómiai jelentősége:
A foszfor egy nélkülözhetetlen tápelem a növények fejlődéséhez. Minden, jelentős mennyiségű energiát igénylő metabolikus szakasz része, mint például a gyökérnövekedés vagy a reprodukciós szervek fejlődése, úgymint a virágzás. A vegetáció végén a felvett foszfor jelentős része a szemtermésbe helyeződik át.
A CSP célja, egy jelentős probléma megoldása a növénytermesztésben. A probléma abból adódik, hogy a jelenleg ismert foszfor hatóanyag, a talajban különböző oldhatatlan vegyületek formájában csapódik ki. Savanyú talajban vas-és alumínium ionok, valamint agyagásványok lépnek reakcióba a foszforral és a foszfor vas- valamint alumínium-foszfát formájában kicsapódik, vagy az agyagban adszorbeálódik, így csökken a növények számára felvehető tápanyag mennyisége.
Lúgos talajban másfajta folyamat játszódik le, hiszen ebben az esetben nagy mennyiségű kálcium koncentráció és magas kémhatás a jellemző. A foszfor itt a kálciummal lép reakcióba és kálcium-foszfát képződik, ami nem oldható lúgos közegben, ezért felvehetetlen a növények számára.
A fent leírtak alapján látható, hogy a veszteségek miatt nagy mértékben pazaroljuk a rendelkezésre álló nyersanyagot és agronómiai szempontból is csökkenti a növénytermesztés eredményességét a lekötődés miatt fellépő foszforhiány. Ennek ellenére a Szuperfoszfát feltalálása óta nem történt jelentős áttörés a foszforhatóanyagok terén.
Kutatócsoportunk 6 éves kutatómunka után fejlesztett ki egy forradalmian új foszfor hatóanyagot. A CSP egy új foszfort tartalmazó molekula. A molekula szerkezetéből adódóan nagymértékben képesek voltunk lecsökkenteni az irreverzibilis hatóanyag lekötődéseket, valamint jelentősen megnöveltük a friss hatóanyag felvehetőségének idejét és gyorsaságát.
Számtalan tudományos és agronómiai eredményeink, birtokában biztosak vagyunk abban, hogy a CSP felfedezése jelentős eredményeket hoz a mezőgazdaságban világszerte.
(Fordította: Raj Péter)
Agro Napló összeállítás
