A termelők egy része évek óta kilátástalan küzdelmet folytat a szalmonellatörzsek ellen. Biztosítani kell a tenyész-, tojó- és végtermék állományok, a telepre bekerülő anyagok (pl. ivóvíz, takarmány, alomanyag), telepi épületek, telepi dolgozók szalmonella-mentes státuszát, valamint a kártevők (rágcsálók, rovarok, vadon élő madarak) kontrollját.





Kártevőirtás: a telepre (és az épületekbe) bejutó vadon élő madarak, rovarok, rágcsálók a szalmonellafertőzés terjesztői lehetnek. Próbáljuk meg annyira izolálni az állattartó épületeket, amennyire csak lehetséges. Az épületek nyílászáróira szereljünk fel ún. rovarhálót, végezzünk folyamatos rovar- és rágcsálóirtást.





Személyek: a telep dolgozóit meghatározott időnként küldjük el laborvizsgálatra, a látogatókat csak a legszükségesebb esetben engedjük az állattartó épületbe. Tenyészállományok nem látogathatók!





Jármûvek: a telepre elkerülhetetlenül behajtó jármûveket alapos tisztítás és fertőtlenítés nélkül ne engedjünk a telepre. Ügyeljünk arra, hogy fertőtlenítés előtt a szennyeződéstől is meg kell tisztítani a gépjármûveket (a kerekeken kívül a karosszériát is fertőtlenítsük). Más baromfitartó telep gépeit, eszközeit ne használjuk a farmon.





Telepre kerülő anyagok: a telep területére érkező anyagokat kizárólag fertőtlenítés után vihetjük a telep tiszta oldalára.





Takarmány: kizárólag megbízható forrásból származó hőkezelt takarmány etethető. Az előző állomány takarmányát mindig ürítsük le a silókból.





Víz: a vizet a törvényben előírtak szerinti gyakorisággal vizsgál(tat)ni szükséges (kémiai és mikrobiológiai vizsgálat). Az ivóvízrendszert rendszeresen tisztítani és fertőtleníteni kell, mert a vezetékekben szerves és szervetlen lerakódások képződnek a használat során. Erre leginkább gyors hatású hidrogén-peroxid, perecetsav és ecetsav tartalmú vegyszerek alkalmasak az állományváltások közötti időszakban. A szalmonella-mentesítésben kiemelkedő szerephez jutnak azok a szerves savak (hangyasav, propionsav, tejsav, ecetsav) megfelelő arányú keverékét tartalmazó készítmények is, melyekkel az ivóvíz kémhatása csökkenthető állomány jelenlétében. Az alacsonyabb pH érték (5,5–6 pH) bakteriosztatikus hatású, valamint emésztésélettani hatásának köszönhetően javítja a termelési eredményeket is.





Tisztítás-fertőtlenítés: célja a lehető legjobb higiéniai állapot elérése. Az istállókban kialakuló mikroklimatikus viszonyok (meleg, párás környezet) kedveznek a kórokozók (pl. Salmonella spp.) szaporodásának. A felületekre tapadó szerves (bélsár, takarmány stb.) és szervetlen (vízkő, rozsda, stb.) szennyeződések kiváló tenyésző és búvóhelyet nyújtanak a mikroorganizmusok számára. Ezeket a rétegeket fertőtlenítés előtt el kell távolítani erre alkalmas lúgos vagy savas tisztítószerrel, melyet célszerû hab formájában alkalmazni a hatóidő növelése érdekében. A tisztítószer eltávolítását és a felületek száradását követően kerülhet sor a fertőtlenítésre, melyet kizárólag igazolt hatékonyságú, széles hatásspektrumú vegyszerrel javasolt elvégezni. Ne feledkezzünk meg az alomanyag és az istálló légterének fertőtlenítéséről sem. A fertőtlenítési folyamat befejeztével a farmra és az épületek belsejébe csak kéz- és lábbeli fertőtlenítést követően juthatnak be személyek.

















Ne feledjük, hogy a fent említett telepi feladatok egymagukban még nem jelentenek garanciát a szalmonella-mentességre. A kitûzött célt csak a vertikum egészének összehangolt munkája teheti elérhetővé.



Litz Tamás