Szögletes bálák készítése
A mezőgazdaság azon igénye, hogy a folyamatosan termelődő nagytömegû szálastakarmányokat és szalmaféléket praktikus és gazdaságos formában lehessen rakodni, szállítani és feldolgozni, a századelő egyik legfontosabb feladatává az egységrakományok előállítását tette. A legelső bálázási mûvelethez a kornak megfelelő sajátgépes-, vagy traktormeghajtású, stabil kialakítású és kézi kiszolgálású présgépek készültek. A bálákat annak ellenére, hogy a kévekötő aratógépek már akkor is rendelkeztek kötöző szerkezettel, még kézi erővel kötözték és mozgatták.
Hazánkban az 1960-as évek elején először a Fortschritt cég K 441 és 442, illetve T 242 vontatott kisbálázói kerültek forgalomba. Az első rendfelszedős, harántadagolós és forgó előtömörítős gépek lengődugattyúval dolgoztak. A TLT meghajtású bálacsúszdás K 441 típus álló helyzetben is üzemeltethető volt, rendfelszedőjének és a kapcsolt pótkocsira kerülő báláinak mozgatása kézi erővel történt. A K 442-es változat kétszeresen átkötött báláit röpítőegység juttatta a kapcsolt pótkocsiba.
A hetvenes évek nagyüzemi gazdálkodása hamar kiszorította őket és megalapozta a csúszódugattyús konstrukciók térnyerését. A K 453 és 454 típusok nagy teljesítőképességüknek, kötözési- és munkaminőségüknek köszönhetően egyre kedveltebbé váltak. A vezérelt ujjas felszedővel, lengő mozgású fésûs továbbítóval és villás adagolóval üzemelő csúszódugattyús gépek a bálalehelyezés mellett a pótkocsik kiszolgálását elfordítható bálacsúszdájuk, vagy szalagos röpítőegységük segítségével oldották meg.
A Szolnoki Mezőgép Vállalat a leszorítós rendfelszedővel és nyomórugós préscsatorna előfeszítéssel rendelkező K 420 és 430 gépek licencének megvásárlását követően fejlesztette ki az M-1340 és 1345 hazai típusokat. Gyártásukat a cég megszûnését követően az Optigép Kft. folyamatosan biztosítja.
A döntően külföldi (pl. Welger, Deutz Fahr, John Deere, New Holland, Claas, Sipma stb.) kisbálázókra alapozott fejlett szálastakarmány- és a szalma-betakarítási eljárásokat ma újra a családi- és kisvállalkozások létszámának növekedése helyezi előtérbe. A döntően 30-60 kW teljesítményigényû vontatott gépeken túl a nagyobb állatlétszámú gazdaságok esetén találkozhatunk bálarendezővel kapcsolt változatokkal is. Az egyszerûbb kivitelû és gyengébb munkaminőségi mutatójú, olcsóbb lengődugattyús gépek helyett ma már döntően, csúszódugattyús kiviteleket használunk.
A bálák tömörségét a préscsatorna alsó és felső oldalának összeszorításával, az anyag- és nedvességtartalom-függő tömegét pedig hosszuk fokozatmentes szabályozásával állítjuk be. A gépek automatikus kötözőszerkezetét a bálahossz függvényében mûködő vezérlőmechanizmus mûködteti, a mûvelethez mûanyag, vagy sizal zsineget használunk. A hengeres kisbálázók mûködése elviekben megegyezik az állandókamrás nagybálázókéval.
A magasabb nedvességtartalmú széna- és szenázsbálákat penészedést gátló, vagy fermentációt segítő adalékanyagos kezelést követően, egyedi rendszerû kisbála-csomagoló gépekkel lehet befedni.
A szögletes nagybálázók a nyolcvanas évek elején terjedtek el, mikor a Howard Bigbaler bemutatkozása után a nagy termelési rendszerek minőségi igényei meghatározóvá váltak. Az elsőként munkába állított Hestton gépek közül a bálagyûjtő kocsival kiegészített 4800-as típus vált közkedveltté. Ezt követően a présdugattyú mûködtetésére, a bálaformázás és tömörítés módszerére, a kötözőszerkezet vezérlésére, a bálagyûjtés rendszerére és a kenéstechnikára vonatkozó újdonságokkal felvértezve mutatkoztak be az új Vicon HP 1600 és MP 800, a Welger Delta 5000, a Claas Quadrant 1200, a New Holland D 1000 és a Fortschritt F 4550 típusok.
A nagy szálastakarmány termőterülettel rendelkező gazdaságok és a nagy mennyiségû gabonaszalmát felhasználó állattartó telepek ma is előszeretettel alkalmazzák a 90–150 kW teljesítményigényû szögletes nagybálázókat. Felépítésükre jellemző, hogy az azonos funkciójú feladatokat különböző, de azonos mûködési elvû részegységek végzik. A 2000–2300 mm munkaszélességû rendfelszedőjük a nagyobb tömegeket kétoldali konzolos csiga segítségével szûkítik össze. A nagyobb tömörség érdekében szeletelő-berendezést alkalmazunk, mely állókéseinek mûködtetése kézi-, vagy távvezérléssel a tömörítési igényeknek megfelelően valósítható meg. Az eljáráshoz az egyszerûbb kivitelek az előtömörítőt használják, míg az energianövények nagyobb szárszilárdsága miatt már speciális szecskázó részegységek szükségesek.
Az effektív tömörítést most is lengő-, vagy csúszódugattyús rendszer végzi, melyek közül az első csak közepes teljesítmény- és munkaminőségi elvárásokat elégít ki. A megfelelő tömörséget a betakarított anyag tulajdonságainak függvényében a préscsatorna fedő- és oldalfalainak hidraulikus összeszorításával állítjuk be. A bálák tömege és hosszúsága a szállítási és feldolgozási igényeknek megfelelően választható meg. A nagyobb teljesítményû és magasabb munkaminőségû csúszódugattyús gépek (pl. Claas, Krone, New Holland, Kuhn, Vicon, Welger stb.) az említett anyagokon kívül már nemcsak a gyepfélék, hanem a lucernaszéna betakarításában is eredményesek.
A gépek automatikus kötözőszerkezettel vannak ellátva, az egyszeres, vagy dupla csomózású mûvelet 4–5–6 kötözőfej felhasználásával, valamint mûanyag, vagy sizal kötözőanyaggal történik.
A magas nedvességtartalmú anyagok szenázsként történő betakarításakor a szeleteléssel előaprított bálákat szigorú technológiai előírások szerint kell kezelnünk. Régebben belőlük fóliával fedett kazlakat építettünk, melyeket az adott állatállományok függvényében gyorsan feletettünk. Ma már a bálákat, vagy a belőlük összeállított rakatokat egyedileg, vagy csoportos rendszerben fedjük be, vagy fóliatömlőbe töltjük.
A hidrosztatikus hajtásra alapozott mûveletekhez az első esetben traktorokhoz kapcsolt egyedi, vagy sajátmotoros csoportos rendszerû bálacsomagolókat, az utóbbihoz fóliatöltő berendezéseket használunk. A bálák korrekt erjedését a mûvelettel egy időben alacsonynyomású permetezővel kijuttatott penészedést gátló, vagy fermentációs adalékanyagok bevitelével javíthatjuk.
Hengeres bálák készítése
A hengeres nagybálázók megjelenését a hetvenes évek végére tehetjük, amikor a termelési rendszerek ez irányú igénye ugrásszerûen megnőtt. Az elsők sodró rendszerû, gumihevederes változókamrás kivitelek voltak. Közülük a sort az a Hesston 5400 vontatott konstrukció nyitotta meg, mely a rendet a tarlón a gép hátuljára szerelt hajtott kettős gumihevedereivel görgette méretre. A bálák tömörségét az egymással szemben dolgozó és rugóval előfeszített villasor állította be. A bálák a gumihevederek felemelése után a tarlón maradtak, zsineges kötözésük a szerkezet kézi mûködtetésével valósult meg.
Ebben az időben a Hesston cég 5700-as és 5800-as konstrukciói uralták a piacot. A nyolcvanas évek elején, amikor a Szolnoki Mezőgép Vállalat hazai főegység-gyártásra alapozva teljes körû gyártási jogot szerzett, megkezdődött a H 5580-as, majd később az M-1300-as sorozatgyártása. A John Deere 530 és 550 változókamrás konstrukciói mellett megjelentek a Claas Rollant 62 és 85, valamint a Welger 5650 és 5670 állandókamrás változatok is.
A bálázás mûveletét eltérő eljárásokkal, valamint különböző kialakítású és a tömörítés módját is meghatározó bálakamrákban valósítjuk meg. A változókamrás gépek a tömörítést a bála magjával kezdik, majd fokozatosan haladnak a bálapalást felé. Az állandókamrás típusoknál viszont a tömörítés a kamra palástja mentén kezdődik és onnan halad a bála magja felé. Az első esetben egyenletes tömörségû báláinak előnyös tulajdonságai a fûfélék szénáinak és a gabonafélék szalmáinak betakarításakor, valamint stabil kazlak építésekor jelentkeznek. A második esetben a praktikus kihasználhatóság nem csak a pillangósok betakarításánál, hanem a bálák kondicionálása és szárítása tekintetében is vitathatatlan.
A változókamrás gépek rendfelszedéskor a kétoldali konzolos csigákkal összeterelt anyagot egy előtömörítő hengerrel, az állandókamrás kivitelek láncos, vagy hevederes rendszerrel juttatják a bálakamrába. A bálatömörség növeléséhez a gépeket ma már húsz fölötti késszámú szeletelőegységgel látják el. A bálák formázását és tömörítését a változókamrás kivitelek végtelenített gumírozott acélsodrony hevederekkel, vagy láncok segítségével, míg az állandókamrás típusok hatszögformában végtelenített gumihevederekkel, vagy köralakban elhelyezett, felületükön bordázott és hajtott fémhengerekkel, vagy rudas-láncos szerkezetekkel végzik.
Mivel a változókamrás gépek hevederei nem nyúlnak meg, ezért azok hosszát a legnagyobb átmérőhöz kell igazítani. Az adott bálaátmérőknek megfelelő hosszúságú hevedereket a bálakamrában konzollal előfeszített álló- és mozgócsigasorral, a bálaátmérő függvényében fejtjük ki. Ezzel ellentétben az állandókamrás típusoknál a bálaátmérő nem változtatható, a tömörítés csak a kamra megtelte után kezdődik meg. Így a laza magvú bálák térfogattömege a tömörítés időtartamával szabályozható.
A mezőgazdaság azon igénye, hogy a folyamatosan termelődő nagytömegû szálastakarmányokat és szalmaféléket praktikus és gazdaságos formában lehessen rakodni, szállítani és feldolgozni, a századelő egyik legfontosabb feladatává az egységrakományok előállítását tette. A legelső bálázási mûvelethez a kornak megfelelő sajátgépes-, vagy traktormeghajtású, stabil kialakítású és kézi kiszolgálású présgépek készültek. A bálákat annak ellenére, hogy a kévekötő aratógépek már akkor is rendelkeztek kötöző szerkezettel, még kézi erővel kötözték és mozgatták.
Hazánkban az 1960-as évek elején először a Fortschritt cég K 441 és 442, illetve T 242 vontatott kisbálázói kerültek forgalomba. Az első rendfelszedős, harántadagolós és forgó előtömörítős gépek lengődugattyúval dolgoztak. A TLT meghajtású bálacsúszdás K 441 típus álló helyzetben is üzemeltethető volt, rendfelszedőjének és a kapcsolt pótkocsira kerülő báláinak mozgatása kézi erővel történt. A K 442-es változat kétszeresen átkötött báláit röpítőegység juttatta a kapcsolt pótkocsiba.
A hetvenes évek nagyüzemi gazdálkodása hamar kiszorította őket és megalapozta a csúszódugattyús konstrukciók térnyerését. A K 453 és 454 típusok nagy teljesítőképességüknek, kötözési- és munkaminőségüknek köszönhetően egyre kedveltebbé váltak. A vezérelt ujjas felszedővel, lengő mozgású fésûs továbbítóval és villás adagolóval üzemelő csúszódugattyús gépek a bálalehelyezés mellett a pótkocsik kiszolgálását elfordítható bálacsúszdájuk, vagy szalagos röpítőegységük segítségével oldották meg.
A Szolnoki Mezőgép Vállalat a leszorítós rendfelszedővel és nyomórugós préscsatorna előfeszítéssel rendelkező K 420 és 430 gépek licencének megvásárlását követően fejlesztette ki az M-1340 és 1345 hazai típusokat. Gyártásukat a cég megszûnését követően az Optigép Kft. folyamatosan biztosítja.
A döntően külföldi (pl. Welger, Deutz Fahr, John Deere, New Holland, Claas, Sipma stb.) kisbálázókra alapozott fejlett szálastakarmány- és a szalma-betakarítási eljárásokat ma újra a családi- és kisvállalkozások létszámának növekedése helyezi előtérbe. A döntően 30-60 kW teljesítményigényû vontatott gépeken túl a nagyobb állatlétszámú gazdaságok esetén találkozhatunk bálarendezővel kapcsolt változatokkal is. Az egyszerûbb kivitelû és gyengébb munkaminőségi mutatójú, olcsóbb lengődugattyús gépek helyett ma már döntően, csúszódugattyús kiviteleket használunk.
A bálák tömörségét a préscsatorna alsó és felső oldalának összeszorításával, az anyag- és nedvességtartalom-függő tömegét pedig hosszuk fokozatmentes szabályozásával állítjuk be. A gépek automatikus kötözőszerkezetét a bálahossz függvényében mûködő vezérlőmechanizmus mûködteti, a mûvelethez mûanyag, vagy sizal zsineget használunk. A hengeres kisbálázók mûködése elviekben megegyezik az állandókamrás nagybálázókéval.
A magasabb nedvességtartalmú széna- és szenázsbálákat penészedést gátló, vagy fermentációt segítő adalékanyagos kezelést követően, egyedi rendszerû kisbála-csomagoló gépekkel lehet befedni.
A szögletes nagybálázók a nyolcvanas évek elején terjedtek el, mikor a Howard Bigbaler bemutatkozása után a nagy termelési rendszerek minőségi igényei meghatározóvá váltak. Az elsőként munkába állított Hestton gépek közül a bálagyûjtő kocsival kiegészített 4800-as típus vált közkedveltté. Ezt követően a présdugattyú mûködtetésére, a bálaformázás és tömörítés módszerére, a kötözőszerkezet vezérlésére, a bálagyûjtés rendszerére és a kenéstechnikára vonatkozó újdonságokkal felvértezve mutatkoztak be az új Vicon HP 1600 és MP 800, a Welger Delta 5000, a Claas Quadrant 1200, a New Holland D 1000 és a Fortschritt F 4550 típusok.
A nagy szálastakarmány termőterülettel rendelkező gazdaságok és a nagy mennyiségû gabonaszalmát felhasználó állattartó telepek ma is előszeretettel alkalmazzák a 90–150 kW teljesítményigényû szögletes nagybálázókat. Felépítésükre jellemző, hogy az azonos funkciójú feladatokat különböző, de azonos mûködési elvû részegységek végzik. A 2000–2300 mm munkaszélességû rendfelszedőjük a nagyobb tömegeket kétoldali konzolos csiga segítségével szûkítik össze. A nagyobb tömörség érdekében szeletelő-berendezést alkalmazunk, mely állókéseinek mûködtetése kézi-, vagy távvezérléssel a tömörítési igényeknek megfelelően valósítható meg. Az eljáráshoz az egyszerûbb kivitelek az előtömörítőt használják, míg az energianövények nagyobb szárszilárdsága miatt már speciális szecskázó részegységek szükségesek.
Az effektív tömörítést most is lengő-, vagy csúszódugattyús rendszer végzi, melyek közül az első csak közepes teljesítmény- és munkaminőségi elvárásokat elégít ki. A megfelelő tömörséget a betakarított anyag tulajdonságainak függvényében a préscsatorna fedő- és oldalfalainak hidraulikus összeszorításával állítjuk be. A bálák tömege és hosszúsága a szállítási és feldolgozási igényeknek megfelelően választható meg. A nagyobb teljesítményû és magasabb munkaminőségû csúszódugattyús gépek (pl. Claas, Krone, New Holland, Kuhn, Vicon, Welger stb.) az említett anyagokon kívül már nemcsak a gyepfélék, hanem a lucernaszéna betakarításában is eredményesek.
A gépek automatikus kötözőszerkezettel vannak ellátva, az egyszeres, vagy dupla csomózású mûvelet 4–5–6 kötözőfej felhasználásával, valamint mûanyag, vagy sizal kötözőanyaggal történik.
A magas nedvességtartalmú anyagok szenázsként történő betakarításakor a szeleteléssel előaprított bálákat szigorú technológiai előírások szerint kell kezelnünk. Régebben belőlük fóliával fedett kazlakat építettünk, melyeket az adott állatállományok függvényében gyorsan feletettünk. Ma már a bálákat, vagy a belőlük összeállított rakatokat egyedileg, vagy csoportos rendszerben fedjük be, vagy fóliatömlőbe töltjük.
A hidrosztatikus hajtásra alapozott mûveletekhez az első esetben traktorokhoz kapcsolt egyedi, vagy sajátmotoros csoportos rendszerû bálacsomagolókat, az utóbbihoz fóliatöltő berendezéseket használunk. A bálák korrekt erjedését a mûvelettel egy időben alacsonynyomású permetezővel kijuttatott penészedést gátló, vagy fermentációs adalékanyagok bevitelével javíthatjuk.
Hengeres bálák készítése
A hengeres nagybálázók megjelenését a hetvenes évek végére tehetjük, amikor a termelési rendszerek ez irányú igénye ugrásszerûen megnőtt. Az elsők sodró rendszerû, gumihevederes változókamrás kivitelek voltak. Közülük a sort az a Hesston 5400 vontatott konstrukció nyitotta meg, mely a rendet a tarlón a gép hátuljára szerelt hajtott kettős gumihevedereivel görgette méretre. A bálák tömörségét az egymással szemben dolgozó és rugóval előfeszített villasor állította be. A bálák a gumihevederek felemelése után a tarlón maradtak, zsineges kötözésük a szerkezet kézi mûködtetésével valósult meg.
Ebben az időben a Hesston cég 5700-as és 5800-as konstrukciói uralták a piacot. A nyolcvanas évek elején, amikor a Szolnoki Mezőgép Vállalat hazai főegység-gyártásra alapozva teljes körû gyártási jogot szerzett, megkezdődött a H 5580-as, majd később az M-1300-as sorozatgyártása. A John Deere 530 és 550 változókamrás konstrukciói mellett megjelentek a Claas Rollant 62 és 85, valamint a Welger 5650 és 5670 állandókamrás változatok is.
A bálázás mûveletét eltérő eljárásokkal, valamint különböző kialakítású és a tömörítés módját is meghatározó bálakamrákban valósítjuk meg. A változókamrás gépek a tömörítést a bála magjával kezdik, majd fokozatosan haladnak a bálapalást felé. Az állandókamrás típusoknál viszont a tömörítés a kamra palástja mentén kezdődik és onnan halad a bála magja felé. Az első esetben egyenletes tömörségû báláinak előnyös tulajdonságai a fûfélék szénáinak és a gabonafélék szalmáinak betakarításakor, valamint stabil kazlak építésekor jelentkeznek. A második esetben a praktikus kihasználhatóság nem csak a pillangósok betakarításánál, hanem a bálák kondicionálása és szárítása tekintetében is vitathatatlan.
A változókamrás gépek rendfelszedéskor a kétoldali konzolos csigákkal összeterelt anyagot egy előtömörítő hengerrel, az állandókamrás kivitelek láncos, vagy hevederes rendszerrel juttatják a bálakamrába. A bálatömörség növeléséhez a gépeket ma már húsz fölötti késszámú szeletelőegységgel látják el. A bálák formázását és tömörítését a változókamrás kivitelek végtelenített gumírozott acélsodrony hevederekkel, vagy láncok segítségével, míg az állandókamrás típusok hatszögformában végtelenített gumihevederekkel, vagy köralakban elhelyezett, felületükön bordázott és hajtott fémhengerekkel, vagy rudas-láncos szerkezetekkel végzik.
Mivel a változókamrás gépek hevederei nem nyúlnak meg, ezért azok hosszát a legnagyobb átmérőhöz kell igazítani. Az adott bálaátmérőknek megfelelő hosszúságú hevedereket a bálakamrában konzollal előfeszített álló- és mozgócsigasorral, a bálaátmérő függvényében fejtjük ki. Ezzel ellentétben az állandókamrás típusoknál a bálaátmérő nem változtatható, a tömörítés csak a kamra megtelte után kezdődik meg. Így a laza magvú bálák térfogattömege a tömörítés időtartamával szabályozható.
A hengeres nagybálázók (pl. John Deere, Claas, New Holland, Welger, Vicon, Krone, Pöttinger, Sitrex stb.) kötözőszerkezete egyszerûbb, mint a szögleteseké, mivel nem tartalmaz csomókötő elemet. Viszont a 12–15-szörös tekercselés időtartama és a szakaszos üzemmód lényegesen lecsökkenti a gépek teljesítményét. Javít a helyzeten, hogy a csomózás elmaradása miatt háló, vagy fólia is alkalmazható. A hálókkal ellentétben a fóliafedés nem garantál megfelelő szilárdságot, ezért alkalmazásukkor valamilyen pótlólagos kötözés is szükséges.
A kötözés miatti szakaszos üzemmód a rendfelszedés megszakítását igényli. A probléma az állandókamrás gépeknél a felszedett anyag előkamrába történő irányításával (Claas Rollant Rapid), majd a kötözést követően a bálakamrába történő áttermelésével oldható meg. Annak ellenére, hogy a gyakori megállások nagy időkiesést okoznak, valamint az újraindulás és a megnövekedett terhek megmozdítása tetemes energiafelhasználással is jár, a módszer mégsem terjedt el a gyakorlatban.
Szenázskészítéskor a csomagolás az előfonnyasztott takarmányok konstrukciófüggő bálázását követően mérettől függetlenül külön, vagy kombinált mûveletként, egygépes rendszerben történik.
Az egygépes, kétmûveletes rendszeren túl már rendelkezünk olyan bálázó-csomagoló konstrukcióval is, mely a két feladatot ugyanabban a mûveleti térben végzi el. A hengeres bálák csoportos csomagolásához saját, vagy a szögletes báláknál alkalmazott univerzális konstrukciók javasolhatók. A gyakorlatban közismert csomagolási módszereken kívül választhatjuk a fóliatömlőbe történő töltést is.
A fejlesztés eredményeképpen megjelentek a piacon olyan berendezések is, melyek már szecskázott, vagy aprított anyagok tartósítására és tárolására is alkalmasak. A tandem alvázra szerelt állandókamrás bálázót és egyedi rendszerû csomagolót egyesítő berendezések kiszolgálásához kanalas rakodógépek szükségesek. A korrekt tartósítási folyamatokhoz jelen esetben is folyadékfázisú fermentációs adalékanyagokat használhatunk.
Bálaszállítás-rakodás
A bálák összegyûjtési és szállítási igénye a bálázógépek kifejlesztésével párhuzamosan jelentkezett. Felemelésükre és szállításukra szolgáltak a New Holland cég billenthető felépítményû vontatott típusai, melyeket a kazalépítésre is alkalmas hazai gyártású BR 01 felszedő kocsi, valamint a pótkocsik kiszolgálását végző BL 350 bálaemelő követett. A kisbálázók fejlődésének köszönhetően jelentek meg a szállítójármûveket kiszolgáló bálacsúszdák és röpítő részegységek.
A ma is döntően vontatott gyûjtőkocsik terelőlemezes felszedője a bálákat egy láncos felhordó- és szállítópályára irányítja. A spirális vonalvezetésû emeletes Fella és Kemper kocsik száz bálát is meghaladó rakományukat, bálacsúszdával ürítik ki. A felszedésre és rendezésre alkalmas változatok rakományukat közvetlenül a tárolás helyszínére szállítják, majd szabályos halmazba rakják. Más konstrukciók az optimális anyagmozgatás érdekében a kisbálás felhasználás előtt, nagyobb rakatokat képeznek belőlük.
A hengeres nagybálák hagyományos pótkocsikkal történő szállítása a rossz helykihasználáson túl, jelentős rakodási és szervezési energiát emésztett fel. A nyolcvanas évek elején szükségessé vált olyan speciális nagybálagyûjtő és szállító kocsi behozatala, mely alapját képezhette a hazai fejlesztésnek. Így a Hesston 5200-as típus forgalmazását követően megindulhatott a felszedési-lerakási és kazlazási feladatokra kifejlesztett M 1350 hazai változat munkába állítása. Alacsony szállítási teljesítményét a forgógémes daruval kiegészített NBSz 7 típus javította, melyet az NBSzR 12 tandem futómûves és KCR bálaszorító villás forgógémes rakodóval szerelt nyerges pótkocsi követett. A nagybálák összegyûjtésére és táblaszéli kiszállítására a kétszintes rakfelületû HBSz kocsik szolgáltak.
A szögletes nagybálák szállításához került kifejlesztésre az UTB rendfelszedő pótkocsi alvázra alapozott BSzP 10 vontatott konstrukció.
A zárt keretszerkezetének oldalán elhelyezkedő és hidraulikusan mûködtethető bálarögzítőjét a traktorfülkéből lehetett kezelni. A nagyméretû bálák szállításának biztonságát az MBP pótkocsik oldalaira felszerelt, a rakfelületről előre és hátra is kinyúló KBSz ketrecelemek fokozták.
A nagybálák rakodása szúrótüskés, vagy szorítóvillás homlokrakodós traktorokkal történt. A kizárólag MTZ traktorokhoz kifejlesztett SzNU és PF homlokrakodókat fokozatosan váltották fel a hazánkban gyártott NBR és BKR, valamint TUR és KHR típusok. Jelenleg a Case, a John Deere, a New Holland, a Quicke, Faucheux, Trac-Lift stb. cégek homlokrakodói mellett piacunk a Ferro-Flex és KHR stb. hazai termékekkel is kiegészül.
A bálázási technológiákban a rakodás és a szállítás kampányszerûen és nagy teljesítménnyel valósul meg. A szántóföldi rakodáshoz célszerûen kisebb teljesítőképességû és emelési magasságú traktoros homlokrakodók, szállításhoz kettős kapcsolású traktoros pótkocsik és pótkocsis tehergépkocsik alkalmazhatók. A rakodógépek jobb kihasználhatósága érdekében a szögletes nagybálázókhoz bálarendező kocsikat szükséges rendelni.
Szállításkor elsődleges szempont, hogy a szögletes nagybálák méreteit a szállítójármûvek rakfelületének függvényében úgy határozzuk meg, hogy a rakfelület szélessége a bálákénak mindig egészszámú többszöröse legyen. A bálahosszúságot a kialakuló tömegviszonyok mellett nem csak a szállított rakomány, hanem az építendő kazal stabilitását biztosító átfedés is befolyásolja. A gyakorlatban a szélesebb és laposabb bálákból könnyebb kazlat építeni, míg a négyzet-keresztmetszetet megközelítő bálák kevésbé érzékenyek a rakodási és szállítási igénybevételekre. Szállításához nagy rakfelületû bálaszállító-, vagy nagy raktérfogatú univerzális pótkocsikat (pl. Fliegl, Pronar, Wielton, ZDT, HW-80, BS-6 stb.), szükség szerint speciális kamionokat alkalmazhatunk. A táblavégi kiközelítés és a telepi kazalépítés speciális berendezései azok a nagy teljesítményû vontatott, vagy önjáró szállító kocsik (pl. Arcusin, Bühler, Sipma, SMS stb.), melyek a felszedett bálák egységrakományba rendezése után, nagyméretû kazlak építésére is alkalmasak.
Míg a szántóföldön a hidrosztatikus hajtású és jó irányíthatóságú homlokrakodók üzemeltethetők gazdaságosan, addig a telepi kazlazás és a tárólószínekben történő bálahalmaz-építés esetén, a teleszkópos rakodógépek (pl. Merlo, Manitou, Bobcat stb.) előnyei dominálnak. Szenázskészítés alkalmával a becsomagolt bálák mozgatásához mindig speciális megfogó adapterek szükségesek.
Bellus Zoltán • VM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet
A kötözés miatti szakaszos üzemmód a rendfelszedés megszakítását igényli. A probléma az állandókamrás gépeknél a felszedett anyag előkamrába történő irányításával (Claas Rollant Rapid), majd a kötözést követően a bálakamrába történő áttermelésével oldható meg. Annak ellenére, hogy a gyakori megállások nagy időkiesést okoznak, valamint az újraindulás és a megnövekedett terhek megmozdítása tetemes energiafelhasználással is jár, a módszer mégsem terjedt el a gyakorlatban.
Szenázskészítéskor a csomagolás az előfonnyasztott takarmányok konstrukciófüggő bálázását követően mérettől függetlenül külön, vagy kombinált mûveletként, egygépes rendszerben történik.
Az egygépes, kétmûveletes rendszeren túl már rendelkezünk olyan bálázó-csomagoló konstrukcióval is, mely a két feladatot ugyanabban a mûveleti térben végzi el. A hengeres bálák csoportos csomagolásához saját, vagy a szögletes báláknál alkalmazott univerzális konstrukciók javasolhatók. A gyakorlatban közismert csomagolási módszereken kívül választhatjuk a fóliatömlőbe történő töltést is.
A fejlesztés eredményeképpen megjelentek a piacon olyan berendezések is, melyek már szecskázott, vagy aprított anyagok tartósítására és tárolására is alkalmasak. A tandem alvázra szerelt állandókamrás bálázót és egyedi rendszerû csomagolót egyesítő berendezések kiszolgálásához kanalas rakodógépek szükségesek. A korrekt tartósítási folyamatokhoz jelen esetben is folyadékfázisú fermentációs adalékanyagokat használhatunk.
Bálaszállítás-rakodás
A bálák összegyûjtési és szállítási igénye a bálázógépek kifejlesztésével párhuzamosan jelentkezett. Felemelésükre és szállításukra szolgáltak a New Holland cég billenthető felépítményû vontatott típusai, melyeket a kazalépítésre is alkalmas hazai gyártású BR 01 felszedő kocsi, valamint a pótkocsik kiszolgálását végző BL 350 bálaemelő követett. A kisbálázók fejlődésének köszönhetően jelentek meg a szállítójármûveket kiszolgáló bálacsúszdák és röpítő részegységek.
A ma is döntően vontatott gyûjtőkocsik terelőlemezes felszedője a bálákat egy láncos felhordó- és szállítópályára irányítja. A spirális vonalvezetésû emeletes Fella és Kemper kocsik száz bálát is meghaladó rakományukat, bálacsúszdával ürítik ki. A felszedésre és rendezésre alkalmas változatok rakományukat közvetlenül a tárolás helyszínére szállítják, majd szabályos halmazba rakják. Más konstrukciók az optimális anyagmozgatás érdekében a kisbálás felhasználás előtt, nagyobb rakatokat képeznek belőlük.
A hengeres nagybálák hagyományos pótkocsikkal történő szállítása a rossz helykihasználáson túl, jelentős rakodási és szervezési energiát emésztett fel. A nyolcvanas évek elején szükségessé vált olyan speciális nagybálagyûjtő és szállító kocsi behozatala, mely alapját képezhette a hazai fejlesztésnek. Így a Hesston 5200-as típus forgalmazását követően megindulhatott a felszedési-lerakási és kazlazási feladatokra kifejlesztett M 1350 hazai változat munkába állítása. Alacsony szállítási teljesítményét a forgógémes daruval kiegészített NBSz 7 típus javította, melyet az NBSzR 12 tandem futómûves és KCR bálaszorító villás forgógémes rakodóval szerelt nyerges pótkocsi követett. A nagybálák összegyûjtésére és táblaszéli kiszállítására a kétszintes rakfelületû HBSz kocsik szolgáltak.
A szögletes nagybálák szállításához került kifejlesztésre az UTB rendfelszedő pótkocsi alvázra alapozott BSzP 10 vontatott konstrukció.
A zárt keretszerkezetének oldalán elhelyezkedő és hidraulikusan mûködtethető bálarögzítőjét a traktorfülkéből lehetett kezelni. A nagyméretû bálák szállításának biztonságát az MBP pótkocsik oldalaira felszerelt, a rakfelületről előre és hátra is kinyúló KBSz ketrecelemek fokozták.
A nagybálák rakodása szúrótüskés, vagy szorítóvillás homlokrakodós traktorokkal történt. A kizárólag MTZ traktorokhoz kifejlesztett SzNU és PF homlokrakodókat fokozatosan váltották fel a hazánkban gyártott NBR és BKR, valamint TUR és KHR típusok. Jelenleg a Case, a John Deere, a New Holland, a Quicke, Faucheux, Trac-Lift stb. cégek homlokrakodói mellett piacunk a Ferro-Flex és KHR stb. hazai termékekkel is kiegészül.
A bálázási technológiákban a rakodás és a szállítás kampányszerûen és nagy teljesítménnyel valósul meg. A szántóföldi rakodáshoz célszerûen kisebb teljesítőképességû és emelési magasságú traktoros homlokrakodók, szállításhoz kettős kapcsolású traktoros pótkocsik és pótkocsis tehergépkocsik alkalmazhatók. A rakodógépek jobb kihasználhatósága érdekében a szögletes nagybálázókhoz bálarendező kocsikat szükséges rendelni.
Szállításkor elsődleges szempont, hogy a szögletes nagybálák méreteit a szállítójármûvek rakfelületének függvényében úgy határozzuk meg, hogy a rakfelület szélessége a bálákénak mindig egészszámú többszöröse legyen. A bálahosszúságot a kialakuló tömegviszonyok mellett nem csak a szállított rakomány, hanem az építendő kazal stabilitását biztosító átfedés is befolyásolja. A gyakorlatban a szélesebb és laposabb bálákból könnyebb kazlat építeni, míg a négyzet-keresztmetszetet megközelítő bálák kevésbé érzékenyek a rakodási és szállítási igénybevételekre. Szállításához nagy rakfelületû bálaszállító-, vagy nagy raktérfogatú univerzális pótkocsikat (pl. Fliegl, Pronar, Wielton, ZDT, HW-80, BS-6 stb.), szükség szerint speciális kamionokat alkalmazhatunk. A táblavégi kiközelítés és a telepi kazalépítés speciális berendezései azok a nagy teljesítményû vontatott, vagy önjáró szállító kocsik (pl. Arcusin, Bühler, Sipma, SMS stb.), melyek a felszedett bálák egységrakományba rendezése után, nagyméretû kazlak építésére is alkalmasak.
Míg a szántóföldön a hidrosztatikus hajtású és jó irányíthatóságú homlokrakodók üzemeltethetők gazdaságosan, addig a telepi kazlazás és a tárólószínekben történő bálahalmaz-építés esetén, a teleszkópos rakodógépek (pl. Merlo, Manitou, Bobcat stb.) előnyei dominálnak. Szenázskészítés alkalmával a becsomagolt bálák mozgatásához mindig speciális megfogó adapterek szükségesek.
Bellus Zoltán • VM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet
A cikk szerzője: Bellus Zoltán
Címlapkép: Getty Images
