Kezdjük egészen személyes témával: miként került kapcsolatba az agráriummal, és milyen előzményei voltak a mai vállalkozásának?




A mezőgazdasággal való első valódi találkozásomat édesapámnak köszönhetem, aki 1994-ben, az első államilag támogatott, részben vissza nem fizetendő állami támogatás adta lehetőséggel élve megvette első traktorát, egy MTZ-t.

Az idő tájt ugyan még teljes egészében csak szolgáltatást végeztünk, de ahogy fokozatosan megtetszett az ilyes fajta munka, úgy kezdte el apám apránként megvásárolni a földet. Korábban egyáltalán nem volt birtoka, és egy-két hektáranként kezdte megvásárolni a területeket. Nekem pedig igen kedvemre való volt a földdel való munka, és már ennek megfelelően választottam meg a középfokú szakiskolát is.

Annak elvégzése után pedig alkalmazottként kezdtem a cégben dolgozni, amely akkorra már 50–60 ha saját földdel, és 200 hektárnyi bérmûveléssel számolt. Saját földjeinken búzát és kukoricát termeltünk, de a fő profil mellett az az idő tájt elkezdődött repceőrület bennünket is elkapott, és természetesen meg is próbáltuk a termesztést. A 90-es évek végén még csak kicsiben, persze, de ahogy nőtt a birtok, a vetésforgó miatt szükség volt egyéb növényekre is. Így került fel palettánkra a tritikálé, a zab, illetve az árpa, a búza és a kukorica mellé.

Akkor tájt kísérletképpen megpróbálkoztunk a napraforgóval is, az viszont nem hozta a várt eredményt. Közben pedig ahogy fejlődött a technika, úgy fogalmazódott meg bennünk az igény a géppark kialakítására, illetve fejlesztésére.

Milyen stratégia mentén választották ki gépeiket, és mekkora ma a gépparkjuk?



Minden gép kiválasztását körültekintő és nagyon alapos döntés előzte meg. Apám a megfontoltságot megkövetelve állt a hátam mögött, én pedig igyekeztem a legalaposabban körüljárni minden lehetőséget, begyûjteni minden információt és tapasztalatot. De a valódi nagy feladat akkor kezdődött, amikor apám hagyott önálló lábakra állni. Immáron 2005–2006 óta egyedül csinálom a vállalkozást, akkor 3 alkalmazottal dolgoztam, ma négy munkatársam van. Gépparkunk listája mára: két Rába Steiger, három John Deer traktor, egy Claas Lexion kombájn a hozzá való gépparkkal, amelyből kiemelkedő szerepet tölt be a Horsch. A két munkagépünk egyike a Terrano, másik pedig a Tiger, amelyről büszkén mondom el, hogy az országban a másodikként értékesített lehet a birtokomban. S mindezek mellett kiemelt szerephez jut a Pronto.

Szeretném, ha bővebben beszélne arról, miért tartotta szükségesnek kiemelni a Horsch Prontot.



Ma már 600 hektáron gazdálkodom, az ezen a területen termelt növényfajok pedig a napraforgó, az árpa, a kukorica, a búza, a repce és a tritikálé. Volt egy Falcomat vetőgépünk, de tudomásul kellett vennünk, hogy minden nemû növényfajta megköveteli a minőségi munkát. Addigra megtanultam, hogy nem mindegy az, hogy mennyit, mikor, milyen talajba vetünk, és hogy milyen fontos az optimális időben való vetés. Teljes mértékben átgondolt döntés volt tehát, hogy direktvetőgépet kell vásárolnunk. Alaposan körbejártam a piaci kínálatot, több márkát is kipróbáltam, de az akkor tájt újnak számító Horsch Pronto volt képes mindazt biztosítani, amire szükségünk volt. Arról nem is beszélve, hogy milyen kedvező finanszírozási lehetőség segített a megvásárlásban. Az akkori pénzszûke időszakában olyan konstrukciót tudott kidolgozni számomra az Axiál, amely szerint csak egy év múlva kellett elkezdenem a részletek törlesztését. Vagyis akkor, amikor már elvetettem vele közel ezer hektárt.



A ma kétéves gép már csaknem 3500 hektárnyi területet szolgált a javunkra, és soha, semmilyen problémánk nem volt vele. Az is igaz, hogy megbecsüljük és karbantartjuk kellő rendszerességgel és figyelmességgel, hiszen húztuk azt éjjel és nappal, minden gond nélkül. A vásárlásnál egyébként az is lényeges volt, hogy gépkapcsolatra ruházzunk be.

Hallhatnánk részletesebben azokról a technikai tulajdonságokról, amelyek jellemzik a Prontot?



Szívesen beszélek róla részletesebben. A döntésem meghozatalában szerepet játszott, hogy a Horsch gyakorlatorientált ötleteket alkalmaz a technikarendszerekben és nagy értékû gépeik minőségükkel, robosztusságukkal valamint hosszú élettartamukkal a legkorszerûbb igényeknek, a legújabb kihívásoknak is megfelelnek. Az idővel való takarékoskodásnak és a hozamok növelésének feltétele a szántásba, kultivátor után vagy közvetlenül a tarlóba való vetés. A Pronto elv (aprítás–egyengetés–visszatömörítés–vetés–lezárás) lehetővé teszi a precíz vetést minden feltétel mellett. A Pronto DC emellett képes a vetőmagot a 12 km/h feletti sebességnél is a kívánt vetési mélységbe elhelyezni. Ez a módszer tehát nemcsak gazdaságos, hanem jelentősen megnöveli a vetési precízitást is.



Az egyenletes kelés pedig a legjobb feltételeket teremti meg az optimális hozamokhoz. Az aprítás, egyengetés, visszatömörítés, vetés és lehengerlés egy munkamenetben történik. A teljes felületû egyengetés, és a minden csoroszlya előtti sávos visszatömörítés egységes előkészítésről gondoskodik.



A könnyen vontatható, nyugodt járású dupla tárcsás csoroszlyák a beépített lengéscsillapítással a vetőmagot nagy csoroszlyanyomással (80 kg/csoroszlya) precízen vetik a vetőágyba. A mélységben egy nyomógörgő vezeti a csoroszlyát, lezárja a vetőbarázdát, és optimális talajnyomást biztosít. A 3500 liter befogadó képességû nagy magtartály csökkenti a feltöltési, illetve szállítási időket, és ezzel is növeli a munka hatékonyságát. Nagy előnyei között felsorolnám (összegezve az eddigieket) a pontos vetést, a nagy vetési sebességet, a hatékony vetőmagágy-készítést, az univerzális alkalmazási lehetőségeket (szántás, mulcs, direkt) és nem utolsó sorban az egyszerû kezelést.

Hogyan illeszkedett be gépparkjába ez a kiváló gép?



Bár én John Deer mániás vagyok, olyan volt a gépparkom, hogy ha direktvetőgépet veszek, nem lett volna olyan gépem, amely azt elhúzza. Nagy traktorom már volt, tehát nagyobb gépet kellett volna vásárolnom, a területre viszont nem volt szabad nagyobb vetőgépet venni. Ezért hát vettem egy négyméterest. Kiötlöttem, hogy vásárolok egy 140 lóerős traktort és veszek hozzá vetőgépet. A teljes és optimális kihasználásra kellett törekednem. Megvettem hát a 140 lóerős traktort egy permetezővel, és a mögé ezt a direktvetőgépet, amelyet már előre kipróbáltam a nálunk lévő talajokon. Ilyen területi adottságok mellett tudunk dolgozni az említett traktorral, és tudjuk húzni 10–11 km/óra sebességgel a vetőgépet. Mivel területünkön az 5 aranykoronás homoktól a 25 aranykoronás agyagig minden megtalálható, a nagyon vegyes talajhoz kell alkalmazkodnia a gépparknak is.

Fiatal gazdaként, mint aki ilyen tudatosan építette fel a vállalkozását, amellyel szinte együtt vált felnőtté, miként vélekedik az ágazat jelenlegi helyzetéről, és az Önhöz hasonló tevékenységû gazdatársakról?



Bevallom, hogy mostanság a jövőt tekintve nem vagyok túl bizakodó. Akinek ebben az évben volt szerződése, vagy lekötötte a gabonáját, illetve egyéb termékét, az hatalmasat bukott. Vagy azért, mert nem tudott teljesíteni, vagy azért, mert ha akarta is teljesíteni a vállalását, akkor is benne volt a bukás lehetősége – ha pedig nem teljesített, akkor megbüntetik őt. De meg nem állhatunk, folyamatosan előre kell menniük.



Az egyetlen megoldás az előremenekülés. Se a kereskedő, se a szolgáltató nem bukik, itt egyedül a termelőnek van valódi kockázata. Mint ahogy az időjárási anomáliák is egyedül a termelőt lehetetlenítik el.

Talán az is mindenképpen szükséges lenne, hogy a városi ember oly mértékben becsülné meg a földön dolgozó, az élelmiszert termelő ember munkáját, ahogy azt például a Lajtán túl tapasztalhatjuk.



Valóban szükséges lenne a gazdálkodó, a paraszt munkáját megbecsült helyén tudni. Ugyan, kinek jut eszébe az, hogy az asztalra kerülő élelmiszer mi módon „keletkezett”.

A mezőgazdaságban nem munkaidő van, hanem feladat. Azt, akkor és ott kell elvégezni, amit, és amikor a föld, a termény aktuálisan igényel. Az alkalmazottakat pedig ebben a szektorban igen csak meg kell becsülni, mert az, aki rendszeresen és időben megkapja a pénzét, az biztosan ott lesz aratás idején is, amikor a szükség kívánja – még ha a nyár derekán a tengerparti nyaralás összehasonlíthatatlanul vonzóbb is. De mint mezőgazdasági vállalkozó is meg kell becsüljem a munkatársaimat. Nálam például minden traktort, kombájnt egy ember hajt – így korrekten követhető a teljesítmény és csak így lehet alkalmazni a felelősségre vonást is.

Köszönöm szépen a beszélgetést, példaértékûnek tartom azt a gondolkodást és szorgalmat, amelyet fiatal kora ellenére az idősek bölcsességével fogalmaz meg.

–Keresztes Júlia –