„Agrárberuházások és innováció a SAPARD és az AVOP tapasztalatai alapján” címmel tartotta meg előadását Dr. Kocsondi Csaba, aki szerint a nemzetgazdasági beruházások aránya növekedést mutat, annak ellenére, hogy az általános vélekedés szerint az elmúlt 10–15 évben az agrárium jelentősége a GDP-be való költségáramlásban jelentősen mérséklődött. A beruházások részaránya az elmúlt tíz évet vizsgálva nőtt, 1995 óta változatlan és folyó áron is növekedést mutatnak a számadatok. Csúcsévnek a 2002–2003-as évet tekinthetjük, amikor is az agrárberuházások meghaladták a 200 milliárdos összeget. A 2004-es esztendőt tekinthetjük a stagnálás évének, 2005-ben pedig kisebb visszaesés prognosztizálható. Ennek legfőbb oka, hogy a nemzeti támogatás már, az EU-s támogatás még nem mûködik kellően.
Bár a SAPARD program nehezen indult, most, egy évvel lezárása előtt úgy tûnik, a végére mégis beváltotta a hozzá fûzött remények nagyrészét, hiszen a befogadott pályázatok mintegy 50 százalékát hagyták jóvá. A jóváhagyott pályázatok főként mezőgazdasági gépberuházásra nyertek finanszírozást, de a kifizetések határideje a jövő év. Érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb pályázat az Észak-Alföldről érkezett, míg a legkevesebb Közép-Magyarországról, falufejlesztésre pedig Nyugat-Dunántúlról pályáztak a legtöbben.
Legnagyobb arányú pályázat jóváhagyás a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztésére jutott, a legnagyobb kifizetett összeg pedig a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztésére irányult.
Az AVOP támogatásra a 2006-os év végéig lehet pályázatokat benyújtani, amelyekkel 107,8 milliárd forint köthető le. A támogatási rendszer prioritásai: a versenyképes alapanyagtermelés megalapozása a mezőgazdaságban, az élelmiszeripar modernizálása és a vidéki térségek fejlesztése. Az AVOP intézkedések az alábbiakat célozzák: a mezőgazdasági beruházások támogatása, a halászati ágazat strukturális támogatása, fiatal gazdák induló támogatása, szakmai továbbképzés és átképzés támogatása, a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése, a vidéki jövedelemszerzések bővítése, a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése, a falufejlesztés és megújítás valamint a LEADER+ program.
A támogatások jelentős hatással voltak az állattenyésztést szolgáló építési beruházásokra, a növénytermesztést és kertészetet szolgáló építési beruházásokra, az új erő- és munkagépek, technológiai és informatikai berendezések beszerzésére, az öntözési és meliorációs beruházásokra.
Általánosságban megállapítható, hogy nem a beruházások mennyiségével, hanem a hatékonyságával van a gond. Az említett programokról elmondható, hogy segítették mind az ágazati irányítás, mind a termelők uniós készségeinek fejlődését, a tagállami lét racionális megélését.
Boda Tamás „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, a szerkezetváltás új perspektívái“ címmel tartott előadást. Beszámolójában kihangsúlyozta a célok–irányok–stratégiák kijelölését, azt a kettős igazodást, amely egyaránt figyelembe kell, hogy vegye az EU-s, illetve a nemzeti célokat. Az Országos Fejlesztési Koncepció tartalmi jellemzőjeként említette azt az átfogó elvet, amely a fejlesztéspolitika irányelveit, hazánk fejlesztéspolitikai céljait (2020-ig), az egységes rendszerek alkalmazását valamint a hazai és EU források felhasználását célozza. Az Országos Területfejlesztési Koncepció alapelemei a közép- és hosszú távú területpolitikai célkitûzések. Operatív programként fogalmazta meg a beavatkozási területeket (prioritás) és a források belső felosztását. A fejlesztéspolitikán túlmutatóan hangsúlyozta a fenntartható fejlődés stratégiáját, (2050-ig!), a Nemzeti Lisszaboni Akciótervet (2005–2008), a makrogazdasági gazdaságpolitikát, a foglalkoztatás-politikát és a versenyképesség stratégiáját.
Az állam szerepe a célkitûzés, létrehozás, mûködőképessé-tétel, szerkezetváltás. Minden tervidőszakban megjelenik természetes igényként a szerkezetváltás, de ez nem lehet a cél, sokkal inkább az eszköz.
Az újonnan csatlakozottak számára nem a mennyiség, hanem a minőség, a piacképesség a követelmény, és természetesen a hatékonyság. A szabályozott rendszer csak a leghatékonyabb célokat fogja elfogadni. Az új rendszer egységben kezeli a pályázatokat, a forrás a strukturális alapból különül el. A majd rendelkezésre álló átlátható összeg ma még (nem csak számunkra) ismeretlen. Az újonnan csatlakozottak számára ugyan nagyobb összeget kell biztosítani, ezzel azonban nem minden uniós tagország szakemberei értenek egyet.
A tervidőszakban lehetőség van az átmeneti intézkedések fenntartására, például a félig önellátó gazdaságok támogatására.
A szerkezetváltásra az új EMVA alkalmas, feltétele, hogy a kidolgozandó programoknál a szerkezetváltás követelmény legyen. A szerkezetváltás Európai Uniós súlypontjai a versenyképesség, a termőföld hasznosítása, az életminőség javítása, a foglalkoztatás növelése, az egyes területek elnéptelenedésének megakadályozása, a támogatások és az elérhető eredmények növelése.
Az EMVA a szerkezetváltást széleskörûen elemzi az emberi tényező, a fizikai tőke, a termőföld-hasznosítás és a vidéki térségek oldaláról. Az alapokból finanszírozható operatív programokkal történő együttmûködés alapján gondot fordít a biomassza komplex hasznosítása, az agrárrendszerek kialakítása, a biotechnika mint innovációs erő és a vízgazdálkodás fejlesztése perspektíváira.
A cikk szerzője: Keresztes
