Az ellés körüli hetek számos változással járnak a tehén számára. A stressz hatásainak mérséklése, a termelés indulása és az újravemhesülésre történő felkészülés az egyszerű kálciumpótlásnál többet igényel!*
Az Agrárminisztérium (AM) a Facebookon hívta fel a túrázók figyelmét arra, hogy már tart a vaddisznók ellési időszaka.
Az ellés körüli időszak takarmányozási, telepirányítási és egyéb tényezői (pl. állategészségügy, tartás stb.) jelentős hatással vannak a tejelő tehenészetek gazdaságossági mutatóira. A témával, és annak számszerűsíthető veszteségeivel (pl. tejcsökkenés, elhullás, állatgyógyászati költségek növekedése, laborvizsgálatok stb.) a hazai és a nemzetközi szakirodalom széles körű információkat szolgáltat/szolgáltatott az elmúlt időszakban. A tehenek drencselése (angolul: drenching), azaz vízzel és táplálóanyagokkal (elsősorban gyorsan hasznosuló szénhidrát forrásokkal) történő „önkéntes” és/vagy „kényszer” itatása nem új keletű eljárás. A fejlett szarvasmarha tartással rendelkező országokban az ellés körüli időszakban itatott 10–30 liter langyos víz kiegészítve ásványi anyagokkal és egyéb komponensekkel már 50–60 évvel ezelőtt is elősegítette a tehenek „gyors regenerálódását”, és a takarmányfelvétel fokozását.
Biomin® pHD – csökkent hogy növeljen A világpiacon a sertéstakarmányok ára nõ. Nem csak a tej eredetû melléktermékeké, de a kukorica ára is. Az alapanyagárak nagymértékben befolyásolják a termelés nyereségességét.
I. A meddõség fogalma és gazdasági kártétele Meddõség alatt az állatok szaporodás-képtelenségét értjük. Okait és megjelenését tekintve a meddõséget több szempontból osztályozhatjuk.
A tenyésztõk, állatorvosok közkedvelt, több évtizedes vitatémája, hogy a tehenet milyen takarmányozási megoldással lehet a legkedvezõbben elõkészíteni a problémamentes ellésre, laktációindításra. A téma burjánzásának igazi táptalajt a kettõshasznú állományok tejhasznú fajtákkal történõ átkeresztezése, majd a 1970-es években az intenzív tejtermelõ tehenészetek kialakítása adott.
A gondosságosság alapfeltétele a megfelelõ szaporasági eredmények elérése. Úgy tûnik, számos környezeti körülmény hatásának kitett tulajdonságcsoportról van szó, valójában a legfontosabb tényezõ az irányító és végrehajtó ember.
A kondíciópontozás (Body Condition Scoring vagy BCS) egy jó eszköz ahhoz, hogy a tehenek és üszõk energiafelvételét kontrolálhassuk. Ez egy szubjektív bírálat, amely egy gyors mérése az élõ állat energia tartalékainak. Független vizsgálatok bizonyítják, hogy a test tartalékainak mértékét a BCS jobban mutatja, mint az élõsúly változása (Jan C. Plaizier, Brain.W. McBride, and Carlos Lamothe Zavaleta (1998)).
Az AGRO NAPLÓ elõzõ számaiban már beszámoltunk a különbözõ tartási módok hatásairól elsõsorban a termékenység, az élettartam, és a selejtezési okok, mint értékmerõ tulajdonságok vonatkozásában.
Az utóbbi néhány hónap kellemes áremelkedésének okán most megint kicsit könnyebb, egyszerûbb. Hosszabb távon azonban ez nem jelent semmit. Jól megfigyelhetõen és kiszámíthatóan az átvételi árak és támogatások együttes összege a 260-270 Ft/ élõtömeg szint alatt-felett mozog, mégpedig úgy, hogy az ezt meghaladó árszint mindig jóval rövidebb idõszakot jelent, mint az ez alatti.
1. BEVEZETÉS A kondíció bírálat könnyen elsajátítható és alkalmazható módszer, jól kiegészíti a küllemi bírálatot, emellett a legjobb visszajelzõje a szakszerû takarmányozásnak, melyet indokol az a tény is, hogy a tehenek a laktációjukat egyre nagyobb tejtermeléssel kezdik, és ennek a megnövekedett napi tejmennyiségnek takarmánnyal való maximális és szakszerû kielégítése nem egyszerû feladat.
A mai szarvasmarha fajtákat az ember a tejük és a húsuk miatt nemesítette ki. A holstein-fríz fajta nemesítésénél fõ cél a legtöbb árutejet adó szarvasmarha fajta kialakítása volt. Ez sikerült is, mivel a fajta 12-15000 liter éves tejtermelésre is képes úgy, hogy a tejmirigyen egy liter tej képzõdéséhez 150-500 liter vér áramlik át. 20kg tej termeléséhez összesen 146,3 MJ energia szükséges. Az említett mennyiségû tej szekréciója érdekében a tõgy 1200-1800g ecetsavat, 500-800g propionsavat és 700-1000g fehérjét vesz fel a vérkeringésbõl. Ezen adatok bizonyítják azt, hogy a Holstein-fríz tehén anyagcseréje hihetetlen intenzitású, és ezen tejtermelési szint mellett azt várjuk el tõle hogy éven belül elljen le. Sajnos a produktivitásra irányuló szelekció mutatott rá arra a tényre, hogy a tejtermelés és a fertilitás között a genetikai korreláció kedvezõtlen. Az ok is köztudott, az ellés utáni hetekben a tehén energiabalansza negatív.
Takarmányozástani szempontból ez az egyik legkritikusabb idõszaka a tehenészeti telepeknek. Az ok egyszerû, ebben az idõszakban kell a legjobb minõségû, legkoncentráltabb, és legdrágább takarmányadagot összeállítanunk a meglévõ és a vásárolt alapanyagokból. Hogy miért a címben szereplõ kérdés? Ezt a tejtermelõknek nem kell magyarázni. A kvóták központi csökkentésével a tejtermelõk többsége arra kényszerült hogy a termelését csökkentse. Ezt kétféle módon „próbálták” megtenni, vagy a létszámot csökkentették, vagy a takarmányozást fogták vissza. A létszámcsökkentéssel próbálkozó tehenészetek nagy része azt tapasztalta, hogy a tejtermelése állományszinten nem csökkent annak ellenére hogy az állomány 5-10%-át kiselejtezték.
Valószínűleg most jött el az ideje annak, hogy - mint aki a sínek közé esett - végig gondolja mindenki az életét, sertéstartásról vallott eddigi nézeteit, elveit, sőt hitét. Az - amúgy - legalább tisztán látszik, hogy mi várható a mindenféle fennhatóság és érdekvédő szervezet részéről a sertéstartás irányába (FVM, VHT, HSE, kamara, ÁNTSZ stb., stb.). Az és annyi, ami és amennyi most van.
II. A malacok választásra való felkészítése A választás napján fogyasztott szilárd takarmány mennyisége döntően befolyásolja a malacok további fejlődését és termelését - sőt, életkilátását is. Közismert, hogy a malacok emésztő rendszerének felépülése, kialakulása az élet első 3-4 hetében nagyon lassan zajlik. Az enzimrendszer tulajdonképpen csak az anyatej emésztését képes elvégezni. A választás utáni időszakban gyorsan változik az enzimek termelése, mely változás gyorsasága a felvett (növényi) tápanyag mennyiségével arányos.
A sertéstartáson belül a szaporítás tradícionálisan alulértékelt Magyarországon - legalábbis ami a jövedelmezõséget illeti. Nagyobb technológiai költsége, anyag,- munkaerõ, - és szakértelemigénye ellenére a szaporítás egy-egy telepen nullszaldós vagy nagyon alacsony nyereségszintû, az eredményt a hízlalás hozza. Értékesíteni - másfélszeres hízóáron - csak átmeneti túltermelés esetén szokás vagy akkor sem, így nagy számú korban, testtömegben, genotípusban egyöntetû hízóalapanyaghoz jutni lehetetlen. Ennek következtében:
Az ellés és az ellés utáni egy hónap a kocák termelési periódusaiban duplán is a legfontosabb, egyrészt ekkor dõl el hogy hány darab életképes utódot hoznak a világra és hogy milyen malacnevelõ képességekkel és tulajdonságokkal bírnak, másrészt fel kell készülniük a következõ fogamzásra. Mindkét „feladat” takarmányozástani szempontból az ad libitum adagolást indokolja, megerõsítve ezt azzal hogy a koca ezen idõszakban nem tud annyi szárazanyagot felvenni, amely maximálisan kielégítené azt az igényt hogy a legalább 10-es alomnagyságot felnevelje, és a kondícióból se veszítsen. Utóbbi természetesen azért fontos a számunkra, mert egy lezsarolt kocától ne várjunk búgást, és jó inplantálódást.
Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen megközelítéssel kezeljem ezt a témát. Nagyon fontos, hiszen a sertéstenyésztés egyik legfontosabb, a gazdaságosságot nagymértékben befolyásoló, meghatározó területe a szaporodásbiológia és ennek részeként az ellés. A gyakorisága, a született malacok száma, alomsúly és még sorolhatnám. Ebben a megközelítésben óriási anyagot kellene felölelni, hiszen úgy lenne teljes, ha a szerteágazó vonatkozásokról is szót ejtenénk. Úgy gondolom, hogy a gyakorló állatorvos szemével nézve, a gyakorlatban elõforduló problémákra, érdekességekre koncentrálnék.
Engel /1979) amerikai sertéstelepeken sikerrel alkalmazott módszert dolgozott át hazai viszonyokra. Az alkalmazott módszer alkalmas arra is, hogy a sertéstelep "jövedelemveszteség" problémáit megvilágítsa. A vizsgálatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a jövedelmezõségre a legnagyobb hatást a választott malacok száma mutatja. Ez a megállapítás ma is érvényes azzal a kitétellel, hogy ez a hatás közvetett módon érvényesül a ténylegesen döntõ - telepi fajlagos takarmány-felhasználás ( és annak költsége) értékesített hízóra vetítve - mutatón keresztül. A született malacok száma nem a fiaztatóban dõl el, az azt megelõzõen már megtörténik. Hogy ebbõl mennyi jut el a választásig, mennyi a perinatális és posztnatális veszteség, az már jelentõs részben a fiaztató és a fiaztatás technológiáján múlik.
A tejelő tehéntartást nem véletlenül nevezik a mezőgazdaság nehéziparának. Erre az ágazatra különösen jellemző, hogy a megtermelt tej mennyiségét és minőségét számos tényező befolyásolja. Hatással van rá a telepi technológia és menedzsment, a humán-erőforrásbeli adottságok, a takarmányok minősége, mennyisége, a takarmányozás módja, de befolyásolhatja az időjárás is.
Megvan az Év Talaja!
